Keresem a napjainkban is követhető karizmatikus személyiségeket.
Ma, így jutottam el szentünkhöz.
Hogy miért éppen Ő, talán majd elmondom.
Ezt tudtam meg Róla:
uralkodókkal költözött délre, és végül a nápolyi király hűbérese lett. A Nápolyi Johanna körüli bajok miatt sokat szenvedett a környék, és bizakodva tekintettek a határozott idegen úrra, azt remélték tôle, hogy megvédi a népet. De hamarosan, 1392-ben életét vesztette, és ellenségei könyörtelenek voltak. János gyermekkorának egyik szörnyű élménye volt, hogy a szeme láttára égették fel atyja várát.
János ifjúkorában világi életet élt, jogot tanult, a perugiai egyetemen a jogtudós Pietro de Ubaldis tanítványa volt és sikeres bíró lett. Csakhamar a nápolyi törvényszék elnöke lett. 1412-ben Nápolyi László Perugia kormányzójává nevezte ki. Mivel a város az idegen uralom elleni zavargások helyszíne volt, János azt kapta feladatul, hogy kemény kézzel állítsa helyre a rendet, amit sikerrel teljesített is. 1416-ban azonban a szomszéd tartományi központ, Rimini ura elfogta és börtönbe vetette. A fogság alatt János kétségbeesésében elvetette egész korábbi életét, és amikor sikerült kiváltani a fogságból magát, 1416. október 4-én belépett a ferences rendbe.
A hitszónok
A rend csak nagyon nehezen, nyilvános vezeklés után fogadta el belépését. A rend szabályait magáévá téve azonnal a legszigorúbb önmegtagadó életnek vetette alá magát és rendtársa Sziénai Szent Bernardin tanítványa lett. Őt követve pappá szentelésétől 1420-tól kezdve nagy hatással tartotta prédikációit számos városban. Nevének hallatán akkora tömeg gyűlt össze, hogy a templomok nem tudták befogadni az embereket, így aztán többnyire a tereken tartotta prédikációit. Amikor nem prédikált az eretnekséget ostorozó műveket írt. Az igehirdetés közben tevékenyen támogatta Szent Bernardin reformjait, melyek főként a renden belüli szigorúbb hierarchikus fegyelmet irányozták elő. Sziénai Bernardinhoz hasonlóan különös tiszteletet tulajdonított Jézus Szent Nevének, ami miatt őt is eretnekséggel vádolták meg. 1429-ben Jánost más obszerváns szerzetesekkel együtt Rómába rendelték, és társai mint kiváló szónokot őt bízták meg, hogy tisztázza őket a vádak alól, ami a bíborosi testület előtt sikerült is neki. Hamarosan már az inkvizíció fő vezetőjeként tevékenykedett Ferrarában, Velencében, majd Szicíliában.
Zsidók ostora
Kapisztrán Jánost, a hitbuzgó szerzetest nevezték így egykorú hívei. Bajorországban, Ausztriában, Morvaországban és Csehországban, Sziléziában és Lengyelországban mindenütt fellázította a népeket azok ellen, akik nem hajoltak meg a szentszék előtt és akiket ő a kereszténység ellenségeinek tekintett. Amerre csak elhaladt, mindenütt véres zsidó pogromok jelezték az útját. Magyarországon azonban semmi nyoma nem maradt átvonulásának, fanatizmusa, itt nem talált hálás követőkre, noha keresztes hadjáratot hirdetett a hitetlenek ellen, épúgy, mint V. László többi országaiban. Városról-városra vitte csapatait és levonult egészen Nándorfejérvárig, hogy megütközzön a fenyegetően előrenyomuló törökökkel. És Kapisztrán, aki Boroszlóban és más sziléziai városokban a felkoncolt és elűzött zsidók vagyonán nyíltan osztozkodott, ahogy ő maga mondta, az Isten dicsőítésére s a kereszténység tiszteletére örök időkre kitiltotta a zsidókat és házaikat, zsinagógáikat és temetőiket a polgároknak ajándékozta, Magyarországon a közhangulat nyomása alatt megkímélte a zsidókat. A magyar történelmi kegyelet Budán, az egykori Zsidó kapu szomszédságában szobrot emelt Kapisztrán Jánosnak, minden bizonnyal azért, hogy a nándorfejérvári győző emlékét örökítse meg a harcoló szerzetesben.
A nándorfehérvári

Végül, miután 1453-ban Konstantinápoly elesett 1454-ben III. Callixtus pápa a hetvenes éveihez közeledő Kapisztrán Jánost küldte, hogy prédikációjával főként Németországban az Oszmán Birodalom ellen gyűjtsön kereszteseket. 1455-ben Magyarországra érkezett és a török elleni széles nemzeti összefogás létrehozásán fáradozott. A korábbi sikertelenséggel nem törődve 1456 tavaszán újra lelkesen fogott hozzá a keresztesek toborzásához. A sikeresen összegyűjtött sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse a nagy hadvezért Nándorfehérvár megvédésében, melyet akkor már II. Mehmed szultán serege ostromolt. Hunyadival együtt seregével sikeresen törve át a török hajózárat bejutott a várba, ahol az ostromlottak nagy lelki segítségére volt. Az ostrom alatt mindvégig buzdította a harcolókat, akik sikerrel verték vissza a megújuló rohamokat. A sikeren felbuzdulva bátor tettre szánta el magát. Keresztjét a magasba emelve vezette lelkes keresztes seregét a meglepett törökre. Ezt látva Hunyadi is kitört, és az egyesült sereg elsöpörte az ostromlókat.
Halála és emlékezete
Kapisztrán János nem sokkal a diadal után a táborban dúló pestis áldozata lett. Betegágyán a Szerém vármegyei Újlakon maga V. László király is meglátogatta. Kívánságára a pápától küldött kereszttel ékesített ruhában temették el.
A pápa a keresztesek győzelmének örömhírére rendelte el az Urunk színeváltozása új ünnep bevezetését a katolikus egyházban, és a győzelem emlékét őrzi a déli harangszó is. Kapisztrán Jánost 1690-ben VIII. Sándor pápa szentté avatta. Bár holtteste a török uralom zavaros éveiben örökre eltűnt, a magyar katolikus egyház ma is saját szentjeként emlékezik rá. Szobrát 1921-ben a budai várban a helyőrségi templom előtt