Rómában végezte, mindkét helyen doktorátust szerezve, majd Lengyelországba visszatérve tanár és kórházlelkész volt. Hat rendtársával megalapította a Militia Immaculatae (A Szeplőtelen Szűz Katonái) társulatot. 1914. október 1-jén ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tett. 1918. április 28-án, Rómában pappá Ma, Szent Maximilián vértanúról emlékezem:
Szent Maximilian Kolbe (Zduńska Wola, 1894. január 8. - Auschwitz, 1941. augusztus 14.) lengyelferences rendi minorita szerzetes, vértanú.
Szegény szülők gyermekeként született 1894-ben. 1907-ben lépett a minorita rendbe. Lembergben volt kisszeminarista, 1910-től novicius. A filozófiát 1912-től Krakkóban és Rómában, a teológiát 1915-től szentelik. 1919-től Krakkóban a rendi szeminárium filozófia és egyháztörténelem tanára. Tüdőbetegségéből felgyógyulva elindította a Rycerz Niepokalanej (A Szeplőtelen Szűz Lovagja) című folyóiratot. 1927-ben Varsó mellett megalapította Niepokalanow (a Szeplőtelen városa) kolostorát, mely irányítása alatt gyors virágzásnak indult. Rendje Japánba küldte missziós szolgálatra, ahol 1930-ban alapított egy második Niepokalanowot is. Hazatérése után, 1936-tól ismét Niepokalanow házfőnöke.
1939-ben a Gestapo letartóztatta, 4 hónapig volt börtönben. 1941. február 17-én Varsóban újra börtönbe került, majd május 20-án a nácik az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Ő volt a 16670-es számú rab. Augusztus 1-jén a tábor 14-es barakkjából megszökött rab miatt bosszúból megtizedelték a foglyokat. Ennek során Franz Gajowniczek, egy többgyermekes családapa helyett önként vállalta a halált. A tizedeléssel kiválogatott foglyokat egy félig földbe ásott halálbunkerbe zárták össze, hogy lassú éhhalál végezzen velük. A bunkerből mindvégig hallatszott az imádság és az ének, amit Kolbe atya vezetett a halálraítéltek között. Két hét után már csak ő volt életben (böjthöz szokott szervezete bírta az éhezést), Nagyboldogasszony vigíliáján egy injekcióval oltották ki életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése