Nem véletlenül választottam Szent Ferenc Virágoskertjéből a következő legendát.
Magam is sokat szenvedtem, szenvedek a szemem miatt.
Amikor agyvérzésemet követően ráébredtem súlyos következményeire, legszívesebben a Tiszának mentem volna.
Egyre azt kérdeztem magamtól, az Égiektől:
Mit vétettem, hogy ilyen súlyos böntetést mért rám az Úr?
Szent Ferenc csodáját elolvasva, már tudom, hogy látásom, erőm egy részének elveszítése együtt jár egy sokkal értékesebb adománnyal.
Jobb ember lehetek.
Nem annyira az örök élet ígérete, vagy a hosszú élet motívál.
Csak annyiból fontos, hogy hosszú ideig szerezzek örömet, szolgáljak másokat.
Látásom sérülését szent sebnek Stigmának tekintem.
Bár életem első 53 évében csak annak a létezését fogadtam el, amit láthattam, megfoghattam, érzékeltem, ma már képes vagyok ezen túllépni.
Van, ami szemmel láthatatlan, mégis fontosabb.
Például a Hit.
Nem kell senkinek bizonygatnia Isten és az Ő szeretett fia: Jézus létezését, hiszen nap- mint nap érzem azt.
Ez fontosabb, mint szemmel látni.
Talán a kiesett látótérben azok a dolgok vannak, amik nem fontosak.
Szent Ferenc példáját követem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése