Bűntudat

Ezt éreztem a minap, egy baráti beszélgetés után, amikor érzékeny oldalamon böktek meg, szólnom kellett volna, de nem tettem.
Legyen ez a mostani írásom gyónás, mint amikor a vasárnapi szentmisén, Isten Házában mondom:
Gyónom a Mindenható Istennek és Nektek Testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással.
Az én vétkem, Az én igen nagy vétkem!
Hiszen amikor barátaim, akik ráadásul hit testvéreim a cigányokról lekicsinylően, számukra és számomra sértően beszéltek, el kellett volna mondanom, hogy visszautasítok minden hasonló megnyilvánulást.
Eszükbe kellett volna juttatnom a Biblia szavait:
Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Mert még keresztény emberek között is azt tapasztalom, hogy sztereotípiák, általánosítások alapján mondanak másokról véleményt.
Internetes közösségi portálunk üzenőfalán olvasok időnként olyan gondolatokat, mintha a Magyar Gárda összejövetelén lennék.
Ismeritek ti a cigány embereket?
Vagy csak Mónika, vagy Joshi Barat műsorából, valamelyik valóság show, vagy Celeb cirkusz alapján gondolod úgy, ismered Őket.
Beszéltél már valamelyikükkel?
Fogtál már kezet Vele?
Ültél már Vele egy asztalnál?
Kérted már a segítségét?
Segítettél már neki?
Tedd meg!
Megtapasztalod, hogy ugyanolyan Ember Ő, mint Te.
Úgy szenved a munkanélküliségtől, szegénységtől, betegségtől, bűnözéstől.
Mint például, barátom, Gazsi, akit kifosztottak, megvertek.
Érző lélek.
Sok Roma barátom, gyermekem van.
Egyszerű emberek, művészek egyaránt.
Bocsánatot kérek Lakatos Pisti barátomtól, kislányától, Cintiától, feleségétől, Évától.
Pedig én nem tettem semmit.
Többé nem fordul elő velem.
Lássátok és gondoljatok rám, amikor cigány embert becsméreltek.
Bocsánatot kérek Arankától, húgomtól, akit Anyácskának ismer a világ.
Aki arra tette fel az életét, hogy cigány gyerekeket neveljen fel, tisztességben, egy tisztességes életre.
Legyen már velük, Velünk az élet is tisztességes!