Tiszadobi képeimet felelevenítve visszagondolok fiatalkori olvasmányélményeimre.
Most újra elővettem Nagy Lajos: Képtelen természetrajz című írását.
Ugyanúgy fulladozom a nevetéstől, mint valaha.
Szemezgetek belőle, hogy mások számára is felfedjem a titkot:
Nem csak trágársággal, nyelvi szeméttel lehet” röhögést kelteni az olvasóban, nézőben, hallgatóban.
Sőt, nem azzal kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése