Ma reggel ezt a Reményik verset találtam.
Mindjárt eszembe jutottam magamnak.
Valahogy hasonló módon keresem a barátokat, akiknek egész életemben szűkében voltam.
Nem egyszerűen támaszt kerestem, hanem Valakit, akivel jó beszélgetni, vagy csak egyszerűen hallgatagon sétálni egymás mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése