Amikor elkezdtem írni Civisek című blogomat, az volt a szándékom, hogy az egy olyan hely legyen, ahol bárki, bármikor láthatja, olvashatja, mi történik velem, milyen gondolatok foglalkoztatnak éppen.
Most, amikor a gépem elé ültem, annyi gondolat kavarog bennem, mint egy háborgó tengerben.
Ez a kölcsönzött kép, kedvenc TV- műsoromból származik.
A mai, Hajnali gondolatokban Jézus mondata hangzott el:
„Békességet hagyok rátok, az én békémet.”
A lelkész, aki az idézetet elmondta, lelkünket egy tengerhez hasonlította.
Felszínén háboroghat, akár csaták is folyhatnak.
A mélyben csodás nyugalom, béke honol, ha Jézus békéje uralja lelkünket.
Ma, az úrnapi szentmise után, ez a nyugalom tölt el.
De nem csak erről, az unalmasan békés mélyről szeretnék írni.
Debrecenről azt szoktam mondani, azért szeretem, mert itt mindig történik valami.
Nos, az elmúlt nap is mozgalmas volt.
Délelőtt lementem a templomkertbe, ahol családi nap kezdődött.
Segítettem a feleségeknek berendezni a teret, mert bábelőadás kezdődött a gyermekek részére.
Öröm volt látni, a sok, csillogó szemű gyermeket.
Egy idő után eljöttem, mert hülyén éreztem magam.
Igazából barátkozni, ismerkedni mentem le, de nem találtam magamnak partnert.
A városba mentem, ahol a Pulykanapok rendezvényei zajlottak.
Az „ Ízek utcájában ételek készültek, bemutatkoztak a város vendéglátói.
Élveztem a nyüzsgést, a nyári forgatagot.
Gyönyörködtem a csinos majorettekben , előkelő borlovagokban.
Élveztem a napsütést, kellemes zenét.
Nem volt felhőtlen sem az égbolt, sem a program.
Az ügyeletes „ hordószónok, nyugalmazott református püspökünkkel megerősítve igyekezett érdeklődésünket, figyelmünket megragadni, nem törődve azzal, hogy a színpadon már megkezdődött a program.
Nem foglalkozom azzal, hogy kinek volt köszönhető, a percekig tartó zavar.
Demokrácia van.
„Mindenki olyan hülye, amilyen lenni akar.”- szoktam mondani.
Charlie koncertje igazán élvezetes volt.
Legfeljebb az zavart, amikor „ belőtt” tinilányok csinálták a fesztivált, öreg csövesek oldalán.
Néhány embernél sikerük volt.
Engem elszomorított.
Ma, a templomban azonban láttam azokat a szülőket és tinilányokat is, akik másban keresnek és találnak örömet.
Ők jobban tetszenek nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése