Persze csak képzeletben.
Érzékem nincs hozzá.
Szeretem a képzőművészetet, de a szavakkal talán jobban bánok, jobban megértem.
A következő versemet azért vettem elő, hogy magamról meséljek.
Ilyen vagyok:
Januárt festek
Sötét fehér, vagy világos fekete
Festékkel fessem le
A tébolyító téli tájat,
A szürkeséget, mely elfedi az égi nyájat?
Soha össze nem keverek fehéret és feketét.
A szürke szín szorítja AZ EMBER SZEMÉT!
Leginkább bántja az enyémet,
Szívesen szaladnék, s hagynám az egészet.
De maradnom kell a szürkeségben is.
Fehérbe öltözve látványom hamis,
Így hát naponta feketébe öltözöm,
Majd, ha madár leszek, délre költözöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése