Mindig gyanakvással hallgattam, olvastam a jelenésekről.
Ma már tudom, megtapasztaltam, hogy a konok, tévelygő emberek számára Jézus megmutatja magát, karon fogja, kivezeti a mocsárból.
De észre kell vennie, el kell fogadnia a kinyújtott kezet.
Ez történt meg velem újra.
Vasárnap, a reggeli kávé elfogyasztása után kezembe vettem a Vasárnapi Kelet újságot.
Ezt olvastam:
„ Az ember olyan, mint egy nagy hajó: arra született, hogy kifusson a nyílt vízre, és nem arra, hogy egy poshadt pocsolyában ringatózzon a kikötőben.
Én jól tudom, hogy a nagy viharokkal baj van.
Akár el is süllyedhet a hajónk.
De ez, még így is emberhez méltóbb vég, mint csendben ringatózva elrothadni.”
Böjte Csaba Atya gondolatai ezek.
Nem állnak távol tőlem, egy ideje már keresem az információt, hogyan is kapcsolódhatnék be, segítőként áldásos tevékenységükbe.
Ma, megtettem az első lépést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése