2009. június 29., hétfő

Vízitök és jégmadár


A Nap gyémántként csillogott a víztükörben, amikor Lacival beszálltunk a ladikba.
A Holt- Tisza a szolgálati lakástól húsz méterre található.
Az egykori Gyermekváros és a falu szépségét éppen az jelenti, hogy szinte mindenütt ott van a Tisza, ritka, jellegzetes növényeivel, állataival.
Soha nem tudtam, nem tudok betelni vele.
Laci evezett, gyakorlott, erős karcsapásokkal.
Elhaladtunk egykori horgászparadicsomom előtt, ahol magam is megfertőződtem ezzel a szenvedéllyel.
Egyesek azt mondják, a csendes bolondok kedvtelése.
Én úgy tartom, a természet szerelmesei Ők.
Horgászhelyem a szolgálati lakásunk alatt volt.
Munkából hazatérve, első utam ide vezetett.
Rendben tartottam, csinosítottam a környezetét.
Nem a halfogás volt, ami vonzott.
A csend, a madarak, mint az a feketególya, amelyik felröppent egy víz fölé hajló ágról.
Vagy az a szürkegém, ott a sziget alatt bedőlt, kiszáradt fatörzsön.
Vagy az a jégmadár, amelyik a víztükör felett néhány centiméteren elsuhant mellettünk.
A vízben vizitök sárga virága rikított.
Arrébb, a Malom- Tiszán tavirózsa nyílott, de számomra ez is oly csodálatos volt, mint a tündérrózsa.

Nincsenek megjegyzések: