Éppen 25 éve történt.
Édesapánk halála után nagy izgalommal készültünk Aranka és Laci esküvőjére.
Nem lehetett hetedhét országra szóló lakodalmat tartanunk, bármennyire is szerettünk volna.
Két „ csóró „ fiatal közös életének első lépéseit kellett segíteni.
Szerelmük és gyümölcse: Dávid már jó úton járt.
Selypi otthonunkban készültünk a lakodalomra.
Összehívtuk a családot.
Sütöttünk, főztünk, szerveztünk, rendezkedtünk.
A nagy napon együtt volt a család.
Apa testvérei közül, aki élt, mindenki ott volt.
Drága jó nagymamánk Záhonyból vonattal, bottal érkezett.
Bármilyen gyenge volt, az nem lehetett, hogy szeretett unokája esküvőjéről távol maradjon.
Ettünk, ittunk, jót mulattunk.
Másnap körbe tekintettünk:
Hogyan tovább?
Indokolt volt a kérdés, mert Dávid már úton volt, de lakással nem volt megáldva a házasság.
Ágnessel éppen néhány hete költöztünk új, másfél szobás szolgálati lakásunkba.
Két embernek szűkös, de ötnek” mennyország” lehet.
Arankával sokáig egymásra borulva sírtunk, amikor megtaláltuk a megoldást.
Isten segítségével épségben megszületett Dávid, boldogan babáztunk éltük közös életünket.
Éljük ma is, négy felnőtt gyermekkel, kicsit megviselten, de szeretetben, boldogságban.
Azóta is jöhet bármilyen baj, nehézség, tudjuk, egymásra számíthatunk.
Azt látom, a gyerekek: Dávid, Nóra, Peti, Lilla meglátták, átvették tőlünk ezt az erőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése