ma megérintett kutyám pillantása,
a szemében felcsillanó őszinte hála,
mert szomját, éhét oltottam,
hálát nem várva.
aranyhalaim néma ajakkal tátogták:
jó vagyok,
ők tudják,
amíg lelkemben nyár van,megteszem,
három kívánság nélkül is gondjukat viselem.
ma hozzám simult az a kék virág,
amelynek még sohasem éreztem illatát,
de az örökkévalóságnak ültettem,
nektek és magamnak ,magam helyett.
ma kevesebb volt néhány érintéssel,
amit kaptam nappal,
fülledt éjjel,
bőröm kellemetlen hűvös járja át,
kezdem nem hallani szeretteim szavát.
simogassatok,pénzbe nem kerül,kis dolog
nektek,
szívem már lassabban dobog,
érzékszerveim kezdenek eltompulni.
simogassatok,hogy tudjak még kicsit élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése