2009. június 18., csütörtök

Kétlaki életem


Debrecenben élek, de otthonomnak tekintem Tiszadobot.
Napi kapcsolatban vagyok családommal, akik rendszeresen beszámolnak a faluban történtekről.
Tájékozódásom nagyban segíti a falu honlapja, amelyet Illés Laci gondoz.
Szeretettel gondolok a tiszadobi emberekre, kicsikre és nagyokra egyaránt.
Azt írtam, „ kicsikre”- és itt az egyszerű emberekre gondolok, és azt írtam „ nagyokra”
Például:
Ratkó József költőre, vagy Réti Mátyás festőművészre.
Úgy gondolom, időről- időre szót ejtek róluk.
Elsőként a költő szóljon:Ratkó József
HALLGAT A KÚT IS
Azt mondják, mélyről jöttem,
kínnal kirakott kútból,
követ, iszapot köptem.
Úgy volt, ha úgy volt.

Ringyó-szájúak állnak körül:
odalent hogy van?
Lökdösnek, kiabálnak
mondjam, na, mondjam!

Hűségese a dalnak,
én nem hozzájuk jöttem.
Hallgatok fény-ütütten.
Hallgat a kút is, hallgat.

ÜZENET

Innen van legmesszebb az ég;
rakétával sem érhető el,
A rokkant úton szekerek
nyikorognak megrakva kővel.

Vertfalak közt vert emberek
sóhajtoznak megrakva bajjal.
Ketyeg a mérető idő.
Éjszaka megőszül a hajnal.

Azt mondják, készül a jövő.
Jöttment szelek erről gagyognak.
Isteni rendelés szerint
itt csak a csillagok ragyognak.

Nincsenek megjegyzések: