2009. június 11., csütörtök

Az én szegénységi fogadalmam


Gondolkodásra késztetett Szent Antal élete.
Én szegénységemet nem önként, elhivatottságból vállaltam.
A körülmények tettek a világ számára szegénnyé.
Volt, amikor magam is futottam a pénz után, igaz, sosem értem utol.
Lelkemben kiüresedtem, keserű, életunt emberré lettem.
Ekkor találkoztam Jézussal, az Ő tanításaival.
Azóta igyekszem méltósággal, türelemmel elfogadni a szegénységet.
Nem érdekelnek az anyagi javak, azt tartom fontosnak, hogy lelki békében éljek, szeressek és szeressenek.
Mióta ezt teszem, mindig van elegendő pénzem, hogy egyek, számláimat kifizessem.
A remeteséget nem vállalom magamra.
Ahelyett, hogy szerzetesnek állnék, inkább korunk minden lehetőségét kihasználva akarok példát adni az embereknek.
Nem vagyok még egy élő szentírás, tanulok és közben be nem áll a szám, jár a kezem, a szemem.
Ha egy embert közelebb tudok hozni Jézushoz, boldog vagyok, nem éltem hiába.

Nincsenek megjegyzések: