2011. január 31., hétfő
A Megszentelt Élet Ünnepéről
A Megszentelt Élet napját minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án ünnepeljük. Ebből az alkalomból adjuk közre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét.
Bevezetés
Huszonnyolc évvel ezelőtt egy kicsiny, hajlott hátú, fakókék szárit és kopottas sarut viselő törékeny nő lépett a svéd király elé, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. A bársonyban pompázó, ragyogó teremben körös-körül előkelőségek és hírességek foglaltak helyet frakkban és szmokingban, elegáns estélyiben. A világ befolyásos emberei mind odagyűltek. A kör közepén pedig a pici asszony száriban, saruban. Teréz anya Indiából, a betegek és haldoklók szolgálólánya.
Amikor a mikrofonhoz lépett, hogy megtartsa előadását, egyszerű szavakkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, imádságra hívta a jelenlevőket. A hírességekkel együtt Assisi Szent Ferenc szavaival mondott hálaimát Istennek a Nobel-békedíjért.
Kedves Testvérek!
Ma, a Megszentelt Élet napját követő vasárnapon, amikor az egész világon hálát adnak Istennek a szerzetesi hivatásokért, ezt a képet szeretnénk felmutatni nektek: egy törékeny nő áll a figyelem középpontjában, és imádságra indítja a világ vezetőit. Aki az életét Istennek szenteli, képes úgy tanúságot tenni az Ő emberszeretetéről, hogy a világ felfigyel rá, megérti tanúságtételét, és vele együtt ad hálát Istennek.
E képből kiindulva arról szeretnénk szólni körlevelünkben, miről is tanúskodik az Istennek szentelt élet, vagy ahogy egyszerűen hívjuk, a szerzetesség.
Az Istennek szentelt élet jellemzői
1. Erő az erőtlenségben
A szerzetesség első, talán legszembeötlőbb vonása a hatalomról való lemondás. Ez az eszköztelenség Jézus szegénységét és szelídségét idézi. A szerzetes mögött nem áll egy világbirodalom hadserege vagy a világcégek anyagi forrása. Szava és egész egyénisége mégis hatékony. Olyan erő sugárzik belőle, amely áttöri a közöny és a cinizmus falait. Minden nehézség ellenére meggyőz arról, hogy képes jót tenni, igaz életet élni, és hogy az emberiség sebei gyógyíthatók.
A szerzetes: „ember a határon”. Az emberi teljesítőképesség és méltóság határmezsgyéjén áll, mert vállalja saját határainak megtapasztalását, a saját valóságát: sebeit, kudarcait, botlásait, és így keresi az Istent. A szerzetes az elesett emberek mellett áll, akiket nem vagy csak nehezen vállal a világ. Otthon van köztük, a „legutolsók felebarátjává” válik.
Így tesz tanúságot arról – akár vészterhes időkben is, mint a nemrég boldoggá avatott Salkaházi Sára testvér –, hogy az „ember a legnagyobb érték minden idők társadalmában”.
2. Életszentség
A megszentelt életet élő ember Istent keresi az ember világában. Szerzetestestvéreink – mint Teréz anya is – arról számolnak be, hogy meg is találják. „Nem vagyunk igazi szociális munkások – mondja Teréz anya. – Az emberek azt gondolhatják rólunk, hogy szociális munkát végzünk, de valójában szemlélődők vagyunk a világ kellős közepén. Mert napi huszonnégy órában Krisztus testét érintjük.”
A szerzetes tehát Isten közelségében él az ember világában. Úgy él Isten jelenlétében, hogy mások számára is világossá válik: Isten közel van, engem is meg akar szentelni. Nem távoli, titkos, csak a kiválasztott keveseknek szóló életszentség ez, hanem mindenki számára elérhető.
„Huszonnégy óránk van Krisztus jelenlétében, neked is, nekem is. Próbáld meg te is elvinni Istennek ezt a jelenlétét a családodba, mert az a család, amely együtt imádkozik, együtt is marad.”
3. Jézus követése
A szerzetes nagyon ember – fogalmazta nemrég egy magyar szerzetes, majd így folytatta: „A rám bízott szegényektől nagyon sokat kaptam.” Igen, mert a szerzetes azt tartja, hogy „úgy lehet valóban fölemelkedni Istenhez, hogy a megtestesülő Istennel együtt leszállunk a világba.”
Amikor azt mondjuk, hogy a szerzetesek Jézus szorosabb követésére vállalkoznak, akkor tulajdonképpen erről beszélünk. A szüzességben, a szegénységben, az Atyának való engedelmességben élő Názáreti Jézus életét követik, hogy a lehető legközelebb kerüljenek hozzá, és általa az Atyához.
Jézus nem aszketikus megfontolásból rendezte így az életét, hanem azért, mert próféta volt: Isten országának a jelévé lett. Arról tett tanúságot, hogy Isten közel jött hozzánk, irgalmas és gyógyító szeretetével jelen van az életünkben.
A szerzetesek, amikor Jézus életformáját utánozzák, az ő prófétai küldetésében vesznek részt. Ennek a belső mozzanatnak rendelik alá életük külső, látható jellemzőit: a közösségi életet, öltözetüket és az engedelmességet.
A szerzetesi közösségeket nem a családi kötelék vagy a hasonló érdeklődés fogja össze, hanem Jézus szorosabb követésének vágya és az ebből fakadó küldetés. E küldetés megélése a közösségben kezdődik. Ezt jelzi a szerzetesek ruhája is, ami a közösségvállalás kifejezése, és csak ebből következően egyenruha. Mint Teréz anya nővérei esetében a szári a legszegényebbekkel való szolidaritást mutatja, amit egyénileg és közösségileg is vállalnak.
Az engedelmesség – a mai ember számára talán a legnehezebben érthető vonása a szerzetességnek, mert mintha attól fosztaná meg az embert, ami igazán emberré teszi: a szabad akarattól, az önrendelkezéstől, önmaga kibontakoztatásától. A szerzetesi engedelmesség, mint Jézus életében is, a következő meggyőződésből fakad: Isten akarata, hogy szabad legyek: szabad a jóra, annak meglátására és megvalósítására az életemben.
4. Az Egyház küldetésében
Az Istennek szentelt ember egész életével, szavaival és tetteivel, teljes személyiségével egyértelmű és erőteljes tanúságot tesz arról, hogy Istennek gondja van ránk és az egész világra. A szerzetes felelősségvállalásával tanúsítja Isten szeretetét. Küldöttnek tudja magát, és eszerint cselekszik. Nem másra vár, hogy jobbá legyen az élet, hanem hagyja, hogy megérintse mások nyomora és szenvedése, és megteszi, ami tőle telik. Az irgalmas szamaritánus magatartása ez, amely világosan és erővel hirdeti: „Isten szeret engem, nekem pedig megvan a lehetőségem arra, hogy úgy szeressek másokat, ahogyan Isten szeret engem; nem nagy dolgokban, hanem kis dolgokban nagy szeretettel.” Ugyanezt látjuk minden rend vagy szerzetesi közösség esetében. A közösségek az alapító sajátos istentapasztalatából eredeztethetők, majd ezt a tapasztalatot élik meg evilági tevékenységükön keresztül. Isten a betegekben, a tudatlanokban, a szegényekben személyesen szólította meg őket. Személyes válaszuk a vállalt tevékenység, ami egész életformájukat meghatározza.
Munkájuk így az Istennel való találkozás helye önmaguk és azok számára, akik körében tevékenykednek, akik között élnek, és akik általuk megtapasztalhatják Isten irgalmas szeretetét. A szerzetesben azzal az Istennel találkozhatunk, aki mindannyiunk életét fontosnak és szépnek tartja.
A szerzetesek tehát nem pusztán hasznos munkát akarnak végezni olyan területeken, amelyekre az elkényelmesedett vagy megcsömörlött társadalomnak nem jut ereje és figyelme. Jelek és küldöttek, mint Jézus. Nem birtokolják Istent, hanem keresik, és szomjukkal másokat is felszabadítanak az Isten után vágyakozó ember méltóságára.
A hegyen elvonuló és imádkozó Jézust a szemlélődő rendek, a betegeket gyógyító Jézust a betegápolók, a tanító Jézust a tanító rendek követik. Így teszik megtapasztalhatóvá Jézus és az Egyház küldetésében Isten emberszeretetét.
Befejezés
Kedves Testvérek!
Ma, a Megszentelt Élet ünnepén bátorítani, lelkesíteni és megerősíteni akarunk titeket. Ezért veletek együtt köszönjük meg Istennek azokat a testvéreinket, akik Jézust követve az Isten országának és az ember ügyének szentelték magukat. Életük példája kalandra hív mindnyájunkat: annak megértésére, hogy az élet Isten ajándéka, amelyet el kell fogadnunk, és tovább kell adnunk másoknak.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi körlevele alapján
Natália nővér látomásai
Natália nővér (Kovacsics Mária) 1901-ben született, egy Pozsony környéki kis faluban. Kislány korától fogva gyakran voltak látomásai: eleinte Szűzanyával beszélgetett, aztán már az Úr Jézussal is. 17 évesen lépett a pozsonyi Orsolya-rendbe. Üzenetei már a harmincas években közismertté váltak az országban.
Üzeneteinek lényege a Nagy Magyar ENGESZTELÉS
Az üzenetek szerint az Úr Jézus terveiben igen nagy szerepe van Magyarországnak, mivelhogy innen kell kiindulnia az Égiek sátán fölötti végső győzelmének.
Így az Úr Jézus kérte Natália nővértől az ENGESZTELÉST – imaórákat és mozgalmakat -, valamint Édesanyjának, mint a Világ Királynőjének tiszteletét, ill. az engesztelő kápolna megépítését (amelynek az alapkövét, 1944 december 8-án, Svábhegyen le is rakták, de a szovjet bevonulás után az ügy elhalt, és 1948 karácsonyán, az ügyet felkaroló Mindszenty bíboros letartóztatásakor teljesen elakadt)
A kivizsgálás után Seréd Jusztinián hercegprímás továbbította a Natália nővér közvetítette üzeneteket az akkori pápához, XII. Piuszhoz, aki azokat szintén hitelesnek fogadta el.
Ezen üzenetek alapján a pápa 1942. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kibocsátott egy körlevelet, amelyben előírta a „VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJE” tiszteletét, és erre egy napot is kijelölt az egyházi naptárban.
Majd Magyarországon meg is indult egy engesztelő mozgalom, amelyet a Szív című jezsuita vallásos hetilap népszerűsített.
A magyar engesztelés mozgalmának célja az ország, s rajta keresztül az egész világ megmentése volt.
A Világ Királynője tiszteletének terjesztése út a világbéke elnyerése felé.
1992. április 27-én, életének 92. évében Törökbálinton visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.
Forrás: Kibédi variációk, Budapest, 1989 - Tv166
2011. január 30., vasárnap
Magyar Katolikus Családegyesület felhívása
Együttes ábrázolásokat keresünk Szent Istvánról, Boldog Gizelláról és Szent Imréről
Kedves Olvasók!
„Kérjük a Szent Család áldását családjainkra, kérjük az első magyar szent családnak, Szent István királynak, Boldog Gizellának és Szent Imre hercegnek közbenjáró támogatását” – áll a Család éve alkalmából a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által közreadott körlevélben.
Arra kérünk most minden kedves olvasót, hogy hívjuk fel együtt a figyelmet az első magyar szent családra. Egész éven át tartó gyűjtésbe kezdünk határon innen és túl.
A világ számos pontján találhatunk együttes ábrázolásokat Szent István királyunkról, Boldog Gizelláról és Szent Imre hercegről. Ezeket a műtárgyakat, szobrokat, domborműveket, festményeket, grafikákat, falikárpitokat, freskókat stb. szeretnénk bemutatni egy virtuális gyűjteményben, remélve, hogy az év végén módunk nyílik egy valóságos kötet összeállítására is.
A képeket a csaladeve [kukac] katolikus.hu e-mail címre kérjük beküldeni név és kép készítési helyének megjelölésével. (A beérkező fotókat folyamatosan töltjük fel a honlapra.) Kérjük, hogy a képeket minimum 3 megapixel felbontásban, digitális fényképezőgépppel készítsék.
Szerzői jogok
A beküldő tudomásul veszi, hogy amennyiben személyiségi vagy szerzői jogok vonatkozásában harmadik személynek a képpel kapcsolatban bármilyen kifogása felmerülne, az ezzel kapcsolatos felelősséget teljes egészében vállalja.
A beküldő hozzájárul, hogy a beküldött fotók a honlapon és más nyomtatott vagy elektronikus sajtótermékben, valamint a tervezett gyűjteményes kötetben ellenszolgáltatás nélkül megjelenjenek.
Tánczos Katalin, a hajléktalan költő
A Pusztaszeri út és a Szépvölgyi út kereszteződésében van a Daubner cukrázda és itt szokott egy hajléktalan asszony reggelente újságot árulni!
Mindenkinek van egy kedvenc "hajléktalanja", akit rendszeresen támogat, nekünk Ő volt!!
És így múltidőben!!!
Ez a hölgy nem csak a hajléktalan újságot árulta, de saját verseit is odaadta kézírással, kifogástalan helyesírással!
Sok éves kapcsolat és beszélgetés következtében mindent tudtunk már róla, és mindenféle "jóval" láttuk el, amikor csak lehetett.
Egyszer büszkén mutatta az újságban megjelent versét is, ami nekünk kéziratban már régen megvolt!
A hölgy neve Táncos Katalin volt, mert már hosszú ideje csak múltidőben beszélhetünk róla!
Amikor ezt itt olvastam, bizony könnyek jöttek a szemembe, Katinéni miatt és nem egy plagizáló erkölcsi n/h/ulla miatt!
Most már biztos, hogy előkeresem a kéziratot!!!
Bár ez már Katinénit nem támasztja fel!!!
Tánczos Katalin inkább hasonlít egy rőzsegyűjtő anyókához, mint egy fővárosi koldushoz. A bőszen tülkölő autósok még csak nem is sejtik hogy a hozzájuk baktató néni verseket ír.
– Tizenegy évig laktam Óbudán, de el kellett adni a lakást. A férjem rákos lett, és nem tudtam tovább fenntartani – sóhajt Kati néni. – Leköltöztünk vidékre. Nem sokkal később meghalt a férjem, a lakást pedig odaajándékoztam egy ötgyerekes családnak, és kivettem Pesten egy albérletet. Eleinte egy étteremben dolgoztam, de elvesztettem az állásomat és kitettek onnan is.
„Az én miatyánkom" című könyvemet a napokban adják ki. Most, 15-én lesz a könyvbemutató. A hajléktalanok életéről szól. Talán a sorsom is jobbra fordul, ha megveszik az emberek.
Kaplonyi Barátok a boldogságról
Boldogság... De sokféleképpen is látjuk! Sokan boldognak gondolják azt, akinek a kezében hatalom van, azt, aki sikeres, aki gazdag... Krisztus a hegyi beszédben egészen mást mond: „Boldogok a lélekben szegények... Boldogok az irgalmasok... Boldogok a tiszta szívűek...'' Sokak szerint itt Krisztus a gyengék pártjára állt. Mennyire nem értik az emberszívet, akik ezt mondják! Hát gyengék azok, akik le tudják győzni az emberi természetet, az emberi gyengeséget, amelyik nem akar szelíd lenni?! Hát nem inkább erőt követel Krisztus? A hegyi beszédben egy másik világ száll a földre: az ég akar letelepedni a földön...
Kt. Az Úr Jézus a mai evangéliumi szakaszban csodálatos rálátással mondja el nekünk az Ő életének és boldogságának lényegét. Mintha csak egy képet festene magáról, és azt mondaná: „Nézd! Ilyen az én arcom! Ilyen vagyok, mert én vagyok a szeretet, és minden a szeretethez kapcsolódik. Én vagyok Isten, aki boldog, és én erre a boldogságra teremtettelek téged!"
Ha Isten a boldogságra teremtett, akkor miért nem vagyunk boldogok – merül fel bennünk a kérdés? Talán azért, mert nekünk ez a kép, amelyet Önmagáról a nyolc boldogságban megfestett, nem tetszik! Nem elég evilági. Nincs benne erő, hatalom és pompa.
Pedig ez a kép, amit ő mutat, nem torzul el. Mindig világos és tiszta, mert kívül is, és belül is egyformán jó. Ezt a képet ajánlja nekünk is. De nem kényszerit ennek elfogadására. Mert szeret bennünket, ezért szabad akaratot adott nekünk, hogy mi szabadon választhassuk azt a jót, amit ő nyújt nekünk.
A boldogság fogalmát már az Ószövetség is ismerte. Boldognak tartották azt az embert, aki életét a bölcsességnek megfelelően rendezte be; aki egyedül az Istenben bízott; aki megtartotta a törvényt, s ezáltal elnyerte bűnei bocsánatát.
A nyolc boldogságról szóló jézusi tanítás az ószövetségi törvény beteljesedését jelzi. Jézus a Hegyi beszédben idézte a Tízparancsolatot és megmutatta, hogy mindent a szeretet foglal össze, a szeretet a törvény teljessége. Jézus azokat magasztalja, akiket a világ gyengéknek tekint. Ezt mondja: Boldogok vagytok, ti, a látszólag vesztesek, mert ti vagytok a győzők, tiétek a mennyek országa.
Kt. A nyolc boldogságot olvasva felkeltheti figyelmünket az ígéretek megfogalmazása: „mert ők vigasztalást nyernek... mert nekik is irgalmaznak" Felmerül a kérdés: kitől nyernek vigasztalást, ki irgalmaz nekik? Máté evangélista – zsidó ember lévén – ösztönösen kerülte Isten nevének kiejtését, leírását. Helyette ilyen körülírást használt. Mi ezért nyugodtam behelyettesíthetjük ezekre a helyekre Isten nevét: „az Isten megvigasztalja őket, az Isten kielégíti őket, az Isten irgalmaz nekik, az Isten saját fiainak hívja őket”. Így már értjük Jézus mondását. Jézus számára az Isten minden. Senki és semmi nem tudja az embert igazán megvigasztalni, kielégíteni, csak az Isten. Senki nem tud a bűnös embernek irgalmazni, csak az Isten. Nincs biztosítva a boldogsága annak, akit valami földi király vagy neves ember mond fiának, csak az lesz igazán boldog, akinek az Isten mondja: „Te vagy az én édes gyermekem”. Ez az Isten országa, mely hozzánk jön; ez az örök élet ígéretének földje, mely megnyílik számunkra. Így jutunk el Isten színellátására, mely örökéletünk és boldogságunk forrása.
Érdemes oda figyelnünk arra is, hogy az Úr Jézus nem evilági jutalmat és boldogságot ígér, mint más világmegváltók, ugyanakkor nem is tolja ki a jutalmazás és boldogság idejét a túlvilágra, kárpótlásul a földi életben elszenvedett gyötrelmekért, nem azt mondja: boldogok lesztek, hanem hogy boldogok vagytok, itt és most, szenvedéstek és üldöztetéstek közepette.
Végül is az általa kijelentett boldogság nem ígéret, hanem tény, s abban áll, hogy ezekben a helyzetekben, állapotokban és körülményekben Vele találkozhatunk és azonosulhatunk. Ő maga az Isten országa, a lélekben szegények minden mást felülmúló gazdagsága, ő Isten vigasztalása, igazsága, irgalmassága és békessége, benne látjuk meg Istent, általa és vele leszünk az Atya gyermekeivé és uralkodunk az egész teremtésen, ő maga a jutalom, s vele lenni a boldogság. Senki és semmi be nem töltheti szívünk eszeveszett vágyakozását a boldogság után, csak ő.
Kt. Ami a legmegdöbbentőbb a nyolc boldogságban, azaz, hogy minden olyant boldogságnak nevez, ami emberi szempontból nézve nyomorúság, szerencsétlenség. Ez már Jézus idejében, mikor elhangzott, már akkor megdöbbenést keltett. Hiszen azt tartották a jámbor zsidók, hogy a jólét, az öröm, a gazdagság az Isten áldása. Jézus pedig pont az ellenkezőjét mondja Isten áldásának. Ha komolyan belegondolunk, akkor a nyolc boldogság a sikerre, pénzre, gazdagságra, kényelemre éhes világban megütközést kelt, mert a sikertelen, kisemmizett, szegény embert nevezi boldognak.
Ebben is megnyilvánul az, hogy az Isten útjai nem azonosak az ember útjaival, s az Isten gondolatai nem azonosak az ember gondolataival. Amit Szent Pál apostol így fogalmaz meg: „Ami a világ előtt alacsonyrendű és megvetendő, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik látszanak valaminek. Így senki nem dicsekedhet Isten előtt."
A nyolc boldogság nem egy erkölcsi előírás, nem a tízparancsolat újszövetségi változata, melyből tetszés szerint csipegetni lehet, hogy ezt megtartom, ezt meg nem, mert nem szimpatikus... A nyolc boldogság a gondolkodásmód gyökeres megváltoztatását követeli meg. Mert egy előírást, egy parancsot úgy is meg lehet tartani, hogy bensőleg nem azonosul vele valaki. A nyolc boldogságot így külsőleg megtartani – bensőleg nem azonosulva vele – képtelenség, az maga a pokol. Ezért a szelíd és alázatos szívű Jézus szavai kihívást jelentenek, megtérésre hívnak, a szellem és a szív mély átalakítására.
Kt. megértjük, hogy miért szükséges a szív megváltozása? Tudatában vagyunk annak, hogy bennünk és körülöttünk ellentétes hangok hallatszanak: Boldogok a kevélyek és az erőszakosok, akik bármilyen áron a gazdagságot keresik, akiknek nincsenek aggályaik, akik könyörtelenek, becstelenek, akik háborúznak, akik üldözik az útjukban állókat! E hangoknak látszólag értelme van egy olyan világban, ahol gyakran az erőszakosok diadalmaskodnak, és a becsteleneknek vannak sikereik.
Igen, a gonosz hangja, nekik kell győzniük, ők a boldogok. Azonban, Jézus egészen más üzenetet ajánl fel az első tanítványoknak, akiket meghívott a követésére, és nekünk is, akiket most hiv. Ne feledjük, hívására mindig két egymással ellentétes hang között kell választani. Választanunk kell a jó és a rossz, az élet és a halál között. Mit választ a XXI. század embere? Bizakodásunkat Jézusba vetni azt jelenti, hogy hisszük azt, amit ő mond, még ha különösnek tűnik is, és nem fogadjuk el a világ szemfényvesztését, bármennyire vonzónak tűnik is az. Bár egészen mást ajánl Jézus, mint amit e világ szokott ajánlani, mégis jobb Jézusnak hinni, mint e világnak. Mert „elmúlik a világ és annak kívánsága. De aki az Isten akaratát teljesíti, az megmarad örökre.” (1Jn 2,17)
Kt. Természetesen nem azt jelenti a nyolc boldogság, hogy legyünk nincstelenekké, szegényekké. A nyolc boldogság emberei nem társadalmi rétegeket alkotnak, hanem életállapotot képviselnek, olyan életállapotot, amelyben helye van az Istennek is.
Ugyanis csak az olyan ember lesz képes elfogadni Jézus tanácsát az igazi boldogságról, aki Jézus módjára teljes szívével, teljes lelkével és minden erejével szereti az Istent, és megnyílik Isten felé. Ez nem néhány jámbor léleknek való elgondolás, hanem az ember legmélyebb lényegéből származó igazság.
Az olyan ember, akinek számára az Isten a legvalódibb valóság, mindennél fontosabbnak fogja tartani az olyan állapotot, mely helyt ad életében az Istennek. Az a nyolc állapot, melyet Jézus boldognak hirdet, éppen ilyesféle állapot. Az ilyen állapotban levő ember szíve nincs teletömve szeméttel, fölösleges dolgokkal, nincs magába zárva, nincs magával eltelve, felfuvalkodva.
Kt. Jézus a nyolc boldogsággal saját életmódját írja le. Ő élt szegényként, ő sírt a sírókkal, ő volt szelíd és alázatos szívű, ő éhezett az Atya akaratának teljesítésére, az ő szíve volt átlátszóan tiszta, ő a békesség adója, őt üldözték és ölték meg az isteni igazságért. Szűk és tövises utat járt Jézus, és mégis boldog volt. Volt öröme, melyet senki tőle el nem vehetett, és ezt az örömet szánja nekünk is.
Jézus élte a nyolc boldogságot, és ezért tudta hirdetni is. Aki nem éli azt, annak voltaképpen nincs joga beszélni róla. Nehéz a nyolc boldogságról beszélni, mert a beszélő nagyon is érzi, hogy még távol áll a jézusi életformától. De mégis újra és újra beszélni kell róla, mert itt fejeződik ki Jézus lelkületének lényege. Ha mi elégtelenségünk tudatában mégis beszélünk a nyolc boldogságról, csak olyan lelkülettel tehetjük, mint Origenész, ki Jézusnak egy hasonló mondásáról szóló beszédében így szólt: „Amikor e szavakat olvasom, megremegek, mert érzem, hogy életemben nem váltottam valóra azokat. Mit tegyek hát? Titkoljam el Jézusnak szavait? Ha ezt tenném, kétszeres bűnt követnék el. Így hát inkább meghirdetem nektek Jézus szavát, és egyben őszintén megvallom, hogy még távol állok annak követésétől”.
Jézus nemcsak hirdeti a boldogságokat, hanem éli! Ha őt szemléljük, meg fogjuk tapasztalni, mit jelent lélekben szegénynek lenni, mit jelent szelídnek, irgalmasnak, szomorkodónak, igazságosságra törekvőnek, éhezőnek, tisztaszívűnek, békeszerzőnek, üldözöttnek lenni. Nem egyszerűen azt mondja: tegyétek, amit mondok, hanem: „Jöjjetek, kövessetek!” Jézus megadja az erőt is követéséhez, ígérete alapján mindig velünk van és átalakítja gyengeségünket erővé. Higgyünk neki, amikor ezt mondja: „Elég neked az én kegyelmem, az én hatalmam ugyanis az erőtlenségben nyilatkozik meg.”
Kt. Az apostolok egy bizonyos időt töltöttek Jézussal, megismerték és megszerették. Megértették Péter vallomásának értelmét: „Uram, kihez mennénk, az örök élet igéi nálad vannak." A mennybemenetel előtt Jézus küldetést adott tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet én veletek vagyok a világ végezetéig."
Kétezer év óta Krisztus követői teljesítik ezt a küldetést. Most, a harmadik évezred kezdetén rajtunk a sor. Nekünk kell elmenni, ha nem is az egész világra, de oda ahol a mindennapjaink zajlanak és hirdetnünk kell a Tízparancsolatot, a Boldogságok üzenetével együtt. Rajtatunk a sor, hogy Isten országának bátor apostolai legyünk!
2011. január 27., csütörtök
Hogyan legyünk keresztények a világhálón
Egy ideje feltettem magamnak a kérdést.
A napokban a Magyar Kurírban kaptam választ:
Január 24-én, Szalézi Szent Ferenc, a katolikus sajtó védőszentje ünnepén a Szentszék sajtótermében Claudio Maria Celli érsek, a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának elnöke bemutatta XVI. Benedek pápa üzenetét, amelyet a június 5-én esedékes tömegtájékoztatási világnapra írt.
A keresztények arra kaptak meghívást, hogy bizalommal és alkotó szellemmel kapcsolódjanak be a világhálóba, amely az emberi élet integráns része – állapítja meg a Szentatya. Az internet korát azokhoz a nagy változásokhoz hasonlítja, amelyeket az ipari forradalom idézett elő. Az új technológiák nem pusztán a kapcsolatteremtés módját, hanem magát a kommunikációt változtatják meg. Születőben van a tanulás, a gondolkodás egy új formája. Korábban ismeretlen lehetőségek tárulnak fel a kapcsolatteremtésre és a közösségek építésére. Az internetes háló rendkívüli adottságai előtt nem maradhat közömbös az egyház sem. A pápa arra szólítja a keresztényeket, hogy bizalommal, tudatos és felelős kreativitással csatlakozzanak a digitális kor által teremtett hálózathoz, a közösségi oldalakhoz, amelyek ma már az emberi élet integráns részei. A világháló hozzájárul a lelki-szellemi tudatosság új, összetett formáinak kialakulásához. Ezért ezen a téren is hirdetnünk kell a Krisztusba, az ember és a történelem üdvözítőjébe vetett hitünket.
Természetesen az evangéliumi igazságnak – még ha a világháló virtuális terében is hirdetjük – a való világban kell megtestesülnie, konkrét kapcsolatban kell lennünk testvéreinkkel, akikkel osztozunk a mindennapi életben. Továbbra is alapvetően fontosak a közvetlen emberi kapcsolatok, amelyeken keresztül átadjuk a hitet.
A digitális világban való jelenlét „keresztény stílusa” a becsületes és nyílt kommunikáció, amely felelős és tiszteletben tartja a másikat, következetes marad az evangéliumhoz még akkor is, amikor nem utal rá nyíltan. Olyan stílust jelent ez, amely ösztönzi a szívet, és megmozgatja a lelkiismeretet, mint ahogy Jézus tette az emmauszi tanítványokkal. Fokozatosan vezette be őket misztériumba azáltal, hogy mellettük állt, párbeszédet folytatott velük, tapintatosan felszínre hozta azt, ami szívük mélyén rejtőzött.
Tudatában kell lenni annak is, hogy a másokkal megosztani kívánt igazság értéke nem népszerűségéből fakad, nem is abból, hogy mekkora figyelmet ébreszt. Az evangéliumot a maga teljességében kell megismertetnünk, nem kell felhigítanunk, hogy elfogadhatóbb legyen. A hívek így tanúságot tesznek legmélyebb meggyőződéseikről, és értékesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a világháló ne váljon olyan eszközzé, amely beskatulyázza az embereket, érzelmileg manipulálja őket, vagy lehetővé teszi, hogy az erősebbek irányítsák mások véleményét.
A pápa üzenetében azt is elmondja, milyen korlátai vannak a webfelületnek: a kölcsönösség részleges hiánya és az a veszély, hogy belső világunknak csak egy részét kommunikáljuk, nekünk tetsző képet alakítunk ki magunkról, lesz egy „nyilvános profilunk”. Figyelmeztet, hogy ne meneküljünk párhuzamos, virtuális életbe. Az a feladatunk, hogy hitelesek legyünk és hűségesek maradjunk önmagunkhoz. A Szentatya üzenetében arra buzdítja elsősorban a fiatalokat, hogy a jóra használják fel jelenlétüket a digitális világ porondjain; ne feledjék, hogy a virtuális kapcsolat soha nem helyettesítheti a személyes, közvetlen emberi kapcsolatokat. Ennek jegyében megújítja meghívását, hogy minél többen vegyenek részt augusztusban Madridban az Ifjúsági Világtalálkozón.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Jeanne D' Arc életszentsége
XVI. Benedek pápa január 26-án, a szerdai általános kihallgatáson a 19 évet élt francia misztikus szentről, Jeanne d’Arc-ról, Szent Johannáról mondta el gondolatait a zarándokoknak.
Jeanne d’Arc Sziénai Szent Katalinnal, Európa és Olaszország védőszentjével együtt kora nagy alakjai közé tartozik, aki laikusként, de szüzességi fogadalmat téve sokat tett az egyházért és népéért. Mindketten félelem nélkül hirdették az evangéliumot abban az időszakban, amikor jelentős válság mutatkozott az egyház történetében: 1378-ban bekövetkezett a nyugati nagy egyházszakadás, amely a pápák és ellenpápák idejét hozta el. Johanna születésekor, 1412-ben egy pápa és két ellenpápa volt hatalmon; Franciaország és Anglia között ekkor dúlt a százéves háború (1337-1453) – kezdte tanítását a pápa.
Jeanne d’Arc sem olvasni, sem írni nem tanult meg rövid élete során, amelyet két forrásból ismerünk részletesen: az egyik a halálos ítélet perének dokumentációja, a másik pedig annak érvénytelenítése. Az első dokumentum a vallatásakor mondott szavait tartalmazza; a második mintegy 120 szemtanú vallomását foglalja magába, akik jól ismerték a máglyahalált halt fiatal lányt.
Johanna egyszerű paraszt családban született, komoly vallási neveltetésben részesült. Jószívűség, a háborútól sújtott szegények és szenvedők iránt érzett szeretet, együttérzés jellemezte. Lelkiségét mély szeretet hatotta át Krisztus és Mária iránt.
Tizenhárom éves korában misztikus látomásban volt része. Szent Mihály arkangyal hangja által közvetítve hallotta meg az Úr hívását keresztény életének elmélyítésére és népe felszabadítására. Johanna azonnal igent mondott a hívásra, majd szüzességi fogadalmat tett. Ezt követően nap mint nap járt szentmisére, gyónt és áldozott, sokat imádkozott a keresztre feszített Jézushoz és Máriához. Népe iránti elkötelezettsége egyre tovább mélyítette Istennel való misztikus kapcsolatát. Életszentsége a misztikus tapasztalatai és politikai küldetése közötti kapcsolatban nyilvánul meg.
1429-ben kezdte meg Johanna a népe felszabadítására irányuló tevékenységét. Határozott, erős nőként lépett fel, aki képes volt meggyőzni a bizonytalan és bátortalan embereket. Ebben az évben az európai keresztény népek közötti békejavaslattal állt elő az Orléansban állomásozó angol katonák és királyuk felé, amelyet azonban azok visszautasítottak. Ezért Johanna eltökélte magát a város felszabadítására irányuló harcra, amely két hónapra rá el is érkezett. A katonákkal élt együtt, nekik hirdette az evangélium tanítását, jóságáról, bátorságáról, tisztaságáról vált híressé közöttük olyannyira, hogy az „orléans-i szűz” megnevezéssel illették.
Jeanne d’Arc szenvedése 1430. május 23-án kezdődött: Rouen városában ítélték máglyahalálra, amelyet május 30-án hajtottak végre. Egyházi emberek eretneknek nyilvánították a szent inkvizíció nevében, amely azóta is az egyház történetének egyik sötét oldala maradt. Olyan teológus bírák ítélték el, akikből hiányzott a szeretet és az alázat ahhoz, hogy meglássák e fiatal lányban Isten működését – fogalmazott a Szentatya. Johannát a város főterén felállított máglyán égették meg. A lány még életének utolsó perceiben is Jézus nevét kiáltozta az embereknek. Halála előtt azt kérte egy paptól, hogy tartsa vele szembe a keresztet. Jézus mindig az első helyen állt életében, Krisztust szeretni annyit jelentett számára, mint engedelmeskedni akaratának. 1920-ban XV. Benedek pápa kanonizálta.
Szent Johanna nagy hatással volt a modern kor ismert alakjára, Lisieux-i Szent Terézre. A karmelita szerzetesnő mindig is közel érezte magát a középkori misztikus szenthez, Jeanne d’Arc-hoz, osztozva Krisztus szenvedésében a világ megváltásáért. Szent Teréz többször is kifejezte vágyát arra vonatkozólag, hogy úgy halhasson meg, mint Johanna, Jézus nevével az ajkán – emelte ki beszédében XVI. Benedek pápa.
Jeanne d’Arc, vagyis Szent Johanna a keresztény élet valódi megélésére hív mindenkit: arra, hogy az ima legyen mindennapjaink vezérfonala; hogy teljes mértékben bízzunk Isten akaratában; hogy határok nélkül tegyünk tanúságot a szeretetről az egyházért, Jézus szeretetének jegyében – buzdított katekézisében a Szentatya a január 26-i általános kihallgatáson.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
(gj)
Gondolatok egy csendes születésnapon
Ötvenötödik születésnapom csendesen ünnepeltem.
Vacsorám, ünnepi bundáskenyér volt.
Desszertként Rózamama kemencéjében sült süteményt szolgáltam fel magamnak.
Nem kedvetlenített el, a pezgődurranás elmaradása.
Baráti csevegést az jelentett, hogy Barátaimnak megköszöntem az interneten át küldött jókívánságait.
Ma reggel, azután elgondolkodtam, vajon mit adhatok én még a Világnak?
Úgy gondolom, talán újonnan magamévá tett értékeimet.
Elgondolkodtam azon is, hogy Békességgel, jósággal, ami ferences értékeim lényegét jelenti, túlélhető- e a huszonegyedik század?
Töprengésem konklúziója az volt, hogy csak így élhető túl!
Nem az anyagi értékek hajszolásával, a világtól való elzárkózással, hanem az Élet igazi értelmének: a másokért való élet hirdetésével.
Jól érzem magam a bőrömben.
Ha imáim meghallgatásra találnak, talán életem is megváltozik.
2011. január 26., szerda
Dr. Zacher Gábor figyelmeztet: Új kábítószer a piacon!
Az emberi szervezet egyensúlyát megzavaró, tökéletes nyugalmat, vagy épp határtalan eufóriát ígérő szerek diszkrét terjesztését vállalja egy internetes vállalkozás.
Az oldalon egyebek mellett ez olvasható: A „Party Pills” kollekció tagjai fürdősók, amelyek nem csak fizikai feltöltődésed szolgálják, hanem segítségükkel színültig töltődhetsz energiával és eufóriával. Egy fürdő után olyan energiát érezhetsz magadban, mint eddig még soha. Ezek a fürdősók segítenek fizikálisan és mentálisan ellazulni, több magabiztosságot adnak, segítenek maximumon pörögni a bulikban.
A logójában egy cannabis levelet használó cég azt állítja, a kínált termék kereskedelme és fogyasztása is legális. A Magyar Nemzet érdeklődését is felkeltő oldalon a legkeresettebb budapesti party helyek listáját is bemutatják.
A neves toxikológus a szülők tájékozatlanságára figyelmeztet!
Különleges elismerés
Mint minden kitüntetés,ez sincs kötelességek nélkül,amelyeknek többé-kevésbé igyekszem eleget tenni,és nem kihagyni valamit a feladatokból.Továbbadós játék ,tehát nagy szeretettel adom én is tovább kedves blogostársaimnak,persze,ha elfogadják,mert ugye disznótor nem erőszak...:-)
Tehát a sorrend a következő:
- Írj egy bejegyzést,amelyben kiteszed a Liebster Blogképet,és másold be ezt az útmutatót!
- Linkeld be annak a személynek a blogját,akitől a díjat kaptad,és hagyj nála egy hozzászólást hogy elfogadod a díjat,és add meg a bejegyzésed elérhetőségét,
- Ezután gondolkodj el,melyik 3-5 blog,amelynek továbbítani szeretnéd ,linkeld be őket a bejegyzésedbe,és értesítsd egy hozzászólásban a jelölésről,
- Tehetséges ,kezdő blogolókat részesítsd előnybe,ne olyanokat,akiknek több mint 100 követőjük van.
Továbbadom:
http:!!szoszoro.blogspot.com
És Józsi barátomnak:
http://fulopjozsef.blogspot.com
Adjátok át fiatal blogger barátaitoknak!
A család Evangelium
Karácsonykor az egyházmegyékben mindenütt ünnepélyesen megnyitották a Család évét. Az esztendő fő célkitűzéseiről, feladatairól, tematikus programjairól rendeztek fórumot január 21-én és 22-én Veszprémben a hittudományi főiskolán az egyházmegyék családreferenseinek találkozóján.
Köszöntőjében Márfi Gyula érsek hangsúlyozta: a család, a szentségi házasság ma nem tartozik a népszerű, széles körben elfogadott értékek közé. E válság kezdete nem határolható be sem időben, sem térben, s okai szerteágazóak. Szélsőséges politikai-társadalmi rendszerek adták a családnak az első ütéseket – mondta az érsek. A nemzeti szocializmus soviniszta szemlélete úgy tekintett a nőkre, mint fajszaporító tényezőre, függetlenül a szerelemtől, családtól, Isten törvényeitől. A kommunista irányzat ideálja pedig a dolgozó nő lett, háttérbe szorítva a családanyát. A gyári dolgozó nő a példakép, aki építi a szocializmust, s munkája érdekében egyre kevesebb gyermeket szül. Ezzel kezdődött meg a demográfiai válság, az ország elöregedése. A harmadik ütést a szélsőséges liberalizmus, a „mindent szabad” szemlélete adta, s az el nem köteleződő ember, az önálló nő, a szingli ideáljának előtérbe állítása, ami a család, a házasság válságát tovább mélyíti napjainkban is.
Bíró László családpasztorációért felelős püspök előadásában rámutatott: a család, a házasság válsága az ember válságára, az értékek válságára vezethető vissza. A Család évében ezért az a feladat, hogy a megélt életszentséggel tanúskodjanak a katolikus családok a világban, ezzel is megszólítva a laza kapcsolatokban élőket, a csonka családokat. Fontos, hogy a válsághangulatban is a család örömét sugározzák közösségeikkel, mert a család evangélium, örömhír. Bíró László püspök három feladatot emelt ki, amelyeknek át kell hatniuk a családokat, a családközösségeket, a családpasztorációt, a programtervezést: ünnepeljék a családot, tanúskodjanak a szentségi házasságon alapuló család jövőjéről, továbbá tudatosítsák környezetükben, hogy a család helyettesíthetetlen érték, nincs alternatívája.
A találkozó első napján a Veszprémi Egyházmegye családpasztorációs csoportja is bemutatkozott, Fekete Gyöngyi vezetésével. Megosztották tapasztalataikat a hosszú évek óta eredményesen megszervezett jegyeskurzusokról, a jegyeskísérés munkájáról, a házaspárok gondozása terén végzett tevékenységükről s az idei évben kitűzött feladataikról. Ezt követően az egyházmegyei családreferensek beszámoltak a Család éve jegyében tervezett programokról.
A második napon Korzenszky Richárd bencés perjel előadást tartott korunk legdrámaibb látleletéről, a csonka családban felnövekvő, apátlan, anyátlan nemzedékről; illetve arról a krízisről, amelyet napjaink értékzavaros szemlélete, a globalizáció, a keresztény értékek kiszorulása és a törtető munka világa okoz, amelyben a családban élő gyermekek sem kapják meg sokszor a kellő szülői szeretetet, odafigyelést, az időt az együttlétre, a lelki kapaszkodót fejlődésükhöz a széteső világban.
A találkozóra két egyházmegye kivételével mindenhonnan érkeztek önkéntes családreferensek. A beszámolókból kiderült, hogy szinte minden egyházmegyében jól működő referensi hálózat tevékenykedik a családok gondozásáért, összefogásáért, lelki töltekezést nyújtó programok szervezéséért; s mindenhol tartanak jegyeskurzust, évente családos lelkinapokat, családtalálkozókat, nyári táborozásokat.
A bemutatkozások során közös célkitűzésként fogalmazódott meg, hogy a programokat úgy kell megszervezni, hogy lehetőség szerint az egyházon kívül állókat is be tudják vonni, megszólítva például a nem szentségi házasságban, laza kapcsolatban vagy csonka családban élőket is. A protestánsokkal együttműködve ökumenikus programokat kell szervezni, így is erősítve a keresztény egységet, miként a közelmúltban, a Biblia évében történt.
A Szombathelyi Egyházmegye képviselői minden résztvevőt megajándékoztak a püspökség által a Család évére elkészített, a Családok imakönyve címet viselő kiadvánnyal.
Fontos célkitűzésként hangzott el, hogy a plébánosok, a püspök ünnepi alkalmakkor együtt és egyenként is részesítsék áldásban a családokat. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a gyermekek, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja az édesanyák és a várandós kismamák, Szent József napja az édesapák, Szent Anna napja pedig a nagyszülők megáldására kínál alkalmat. Fontos, hogy a referensek, a családcsoportok az abortusz miatt krízisben szenvedőket is karolják fel s az özvegyekről, árvákról se feledkezzenek meg; rendezzenek kerekasztal-beszélgetéseket a fiatalokkal a családi életről, a szexualitásról, a jövőtervezésről; s a családi életre nevelés témakörében próbáljanak eljutni az iskolákba is – fogalmazták meg az országos családreferens-találkozó résztvevői.
Veszprémi Egyházmegye/Toldi Éva/Magyar Kurír
(gj)
2011. január 25., kedd
Figyelmeztetés
DÖBBENETES!!!
IGAZSÁG A "RED BULL" ITALRÓL
Ezt az italt országunk minden szupermarketjében árusítják. Mégpedig
szabadon, s mivel divatban van, bármelyikünk fogyaszthatja és
megkóstolhatja, még ha csak kíváncsiságból is...., pedig akár halálos
is lehet.
A RED BULL-t azért készítették el, hogy a nagy fizikai terhelésnek
alávetett személyek agyát serkentse, de semmiképpen nem arra, hogy egy
ártalmatlan vagy üdítõ italként fogyasszák. A RED BULL-t világszerte
forgalmazzák a következõ szlogennel: "Növeli a fizikai állóképességet,
élénkíti a koncentráló képességet és a reakcióidõt, energiát ad és
javítja a lelkiállapotot". Mindez megtalálható (kapzsi tulajdonosai
szerint) az évezred energiaitalának dobozán.
A RED BULL a világ majdnem 100 országába eljutott. A Vörös Bika márka
legfõbb fogyasztói fiatalok és sportolók, két olyan vonzó szegmens,
amely rabul esett az ital által kiváltott hatásnak. A TÖRTÉNET a
következõ: Az italt Dietrich Mateschitz készítette el, egy osztrák
származású üzletkötõ, aki egy HONG KONG-i üzleti útja során fedezte
fel, amikor egy fogkefét gyártó cégnek dolgozott.
Ennek a - kofeint és taurint tartalmazó recept alapján elkészített -
folyadéknak abban az országban bomba sikere volt; s ekkor fordult meg
a fejében, hogy milyen hatalmas sikert aratna ez az ital Európában,
ahol még ez a termék ismeretlen volt, nem beszélve az igazi
vállalkozóvá válás lehetõségérõl.
DE ENNEK AZ ITALNAK AZ IGAZSÁGA MÁS! Franciaországban és Dániában
éppen most tiltották be, mint a halál koktélját, a GLÜKURONSAV
LAKTON-nal kevert vitamin összetevõi miatt.
GLÜKURONSAV LAKTON egy rendkívül veszélyes vegyület, melyet a hatvanas
években az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma fejlesztett ki a
VIETNAM-ban állomásozó haderõk harci szellemének a fokozására, s amely
a háborús stresszt oldó hallucinogén kábítószerként hatott. Azonban,
ez a szervezetben romboló utóhatást váltott ki, ezért idõvel
megszüntették, mivel az ezt fogyasztó katonák soraiban nagy számban
fordultak elõ migrénes, agydaganatos és májbeteges esetek. Ennek
ellenére, a RED BULL doboz összetevõi között olvasható: GLÜKURONSAV
LAKTON, mely serkendõ gyógyszerként van katalogizálva. Azonban, NEM
SZEREPELNEK a RED BULL dobozán az ital fogyasztásának azon
következményei, amelyek maguk után vonnák feltüntetni az alábbiakat:
FIGYELMEZTETÉSEK
1. Fogyasztása veszélyes, ha azután nem végzel fizikai gyakorlatokat,
mivel energizáló hatása felgyorsítja a szív ritmusát és ez egy GYORS
LEFOLYÁSÚ INFARKTUST okozhat.
2. AGYVÉRZÉSNEK vagy kitéve, mivel a RED BULL vérhígító összetevõket
tartalmaz, hogy a szívnek könnyebb legyen a vért pumpálnia és ezáltal
kisebb fáradtsággal lehessen egy adott fizikai terhelést elvégezni.
3. Tilos a RED BULL-t ALKOHOLLAL keverni, mert ez a keverék az italt
olyan "halálos bombává" változtatja, amely KÖZVETLENÜL A MÁJAT TÁMADJA
MEG, melynek következményeként az érintett terület soha többé nem
regenerálódik.
4. A RED BULL egyik legfõbb összetevõje a B12 vitamin, melyet a
gyógyászatban az alkoholos kómában (alkohol fogyasztás okozta kóma)
lévõ páciensek megmentésére alkalmaznak. Ezért van az, hogy
elfogyasztásakor magas vérnyomás és olyan izgalmi állapot alakul ki,
mintha részeg lennél, pedig nem fogyasztottál alkoholos italokat.
5. A RED BULL rendszeres fogyasztása olyan visszafordíthatatlan idegi
és ideggyógyászati betegségek megjelenését idézi elõ, melyekbõl nem
lehet felépülni.
VÉGKÖVETKEZTETÉS:
Ez egy olyan ital, amelyet az egész világon be kellene tiltani.
Venezuela, a Dominikai Köztársaság, Puerto Rico és más Karib-tengeri
országok folyamatosan riasztják a többi nemzetet, mivel ennek az
italnak alkohollal történõ keverése az emberi szervezetben idõzített
bombát alkot, fõleg a serdülõ korúak és a tájékozatlan felnõttek
körében a tapasztalat hiánya miatt.
MIVEL FONTOS EGÉSZSÉGÜGYI TÉMÁRÓL VAN SZÓ, KÜLDJÉK EL EZT AZ E-MAILT
MINDEN KAPCSOLATUKNAK, FIAIKNAK ÉS LEÁNYAIKNAK ÉS KÉSZÍTSENEK
MÁSOLATOKAT, HOGY MEGMUTATHASSÁK MINDAZOKNAK, AKIKET ISMERNEK.
Ezt az italt az ország szupermarketjeiben és üzleteiben árusítják és
bármelyikünk, bármely barátunk vagy gyermekünk megkóstolásra
elfogyaszthatja.... a reklámokat követve, ....pedig akár halálos is
lehet.
Szép napot kívánok!Üdvözlettel:Lup Erzsébet
0036-20-315 74 88
0036-70-391 61 88
__._,_.___
--
Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) vezetőségi lista. Tagjai a helyi NOE szervezetek vezetői.--
2011. január 24., hétfő
Boldog Dr. Batthyány Strattmann László életpéldája
Dunakilitiben született 1870. október 28án. Egy honfoglalás koráig visszanyúló magyar főnemesi család sarjaként. Nehéz gyermekkora volt. 12 évesen érte a nagyon szeretett fiatal édesanyja halála. Ettől kezdve gyakran mondta: orvos leszek, és ingyen gyógyítom majd a szegény betegeket. Buzgó vallásossága már diák korában megmutatkozott. Kollégiumi elöljárói szerint szenvedélyesen tanulmányozta a Szentírást, a Szentek életét és az egyháztörténelmet. S gyakran járult a szentségekhez.
Még egyetemi évei alatt 1898. november 10-én házasságot kötött a mélyen vallásos Coreth Mária Terézia grófnővel. Nagyon boldog és harmonikus házasságukat Isten 13 gyermekkel áldotta meg.
1900-ban orvosi diplomát szerzett. 1902-ben Köpcsényben 25 ágyas magán kórházat alapított, ahol kezdetben általános orvosként dolgozott. Később sebész, 1906-ban pedig szemészorvosi képesítést szerzett. Kiváló orvosi szaktudásának és kedves, közvetlen magatartásának a híre mindenfelé elterjedt. Olyan sok beteg keresett nála gyógyulást, hogy a Magyar Államvasutak külön ún. "kórházvonatot" állított be számukra. Batthyány doktor soha nem méltatlankodott, ha éjnek idején a legmélyebb álmából verték fel. Nem húzódozott hóban, sárban kocsiba ülni, hogy elmenjen egy szülőanyához.
De gondja volt a faluból bevonult katonák családjaira is. A mai bölcsődékhez és óvodákhoz hasonló közös gyermekmegőrzőt létesített, hogy az egyedül maradt asszonyok férjeik helyett dolgozni tudjanak a mezőn és a ház körül abban a tudatban, hogy eközben kis gyermekeik élvezik a doktor úr feleségének a gondoskodását.
1916-ban feleségével, Ödön fiával s sógornőjével (Coreth Lilivel, aki később bencés apáca lett) belépett a ferences harmadrendbe.
A kórházi kezelésért és ápolásért csupán azt kérte: imádkozzanak el érte egy Miatyánkot. Természetes volt nála az is, hogy receptjeit ingyen válthatták be az optikusnál. Ennek ellenértékét minden hónapban egy összegben egyenlítette ki a Gazdasági Hivatala. A rászoruló betegeit nemegyszer komoly anyagi támogatásban is részesítette.
Testi egészségük mellett törődött betegei lelki egészségével is. A műtétek alkalmával betegeivel együtt imádkozott azért, hogy Isten áldása kísérje munkáját. Gyakran kijelentette: ő csak a műtétet végzi, a gyógyulást Isten adja. Ő csupán eszköz Isten kezében. Búcsúzáskor minden betegének adott egy szentképet és egy füzetet, amelynek ez volt a címe: "Nyisd fel szemeidet, és láss!". Bízott abban, hogy a füzetben található tanítások és jó tanácsok révén betegeinek a lelki gyógyulásához is segítséget tud nyújtani.
Gyermekeit is a szegények szeretetére és a lelki szegénység szellemében nevelte. Visszaemlékezéseikben elmondták: nem is tudták, hogy gazdagok voltak. Megvolt mindenük, amire szükségük volt, de a fényűzést és a pazarlást nem ismerték.
Betegei és szegényei nagy jóságáért, a tőle kapott testi-lelki és anyagi jótéteményeiért nagyon hálásak voltak. Sőt, már életében szentnek tartották őt. Receptjei és a tőle kapott képek, füzetek kézről kézre jártak. Szinte ereklyeként őrizték ezeket.
Ugyanígy tisztelték őt mindazok, akik közelebbről megismerték, és közel kerültek hozzá. Batthyány 1923-ban ünnepelte ezüstlakodalmát, házasságának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból a pápa a beteggyógyítás terén végzett kiváló munkájáért egy érdemrenddel és dicsérő oklevéllel tüntette ki őt. A kitüntetést Schioppa pápai nuncius adta át az ünnepeltnek, majd utána levelében azt írta a pápának: A magyarok szentnek tartják Batthyány-Strattmann Lászlót, és én biztosíthatom szentségedet, hogy valóban az is.
Még inkább így vélekedtek róla családjának tagjai. Ebből a szempontból talán a legjelentősebb Isten Szolgája Ödön fiának a naplója. Ebben olvashatjuk: Az én apámban az összes tulajdonságok jól megvannak, amelyeket egy ideális, eszményi atyában elképzelhetünk. Ő igazságos és jó, tudós és alázatos, komoly és vidám, életrevaló és igazi szent. Sőt benne nem csak eszményi atyánkat, hanem legjobb, legáldozatosabb, legönzetlenebb barátunkat is tiszteljük. Meleg derűs légkör jellemzi a családi életet. Gyermekekre is minden nap fordít időt. Esténként gyermekeivel a kertben sétált, beszélget és tanított őket. Szeretet szolgálat és családi élet egymást erősítette.
A feleségével való kapcsolata mindvégig ideális volt. Együttes erővel arra törekedtek, hogy gyermekeiket istenfélő, becsületes embernek neveljék. A gyermekek szüleikkel naponta szentmisén vettek részt. Édesapjukkal együtt felváltva ministráltak és szentáldozáshoz járultak. A szentmise után az édesapa rövid keresztény tanítást adott a gyermekeknek. S kaptak feladatot is valamilyen jócselekedet gyakorlására. Este közösen elimádkozták az olvasót, és beszámoltak napi jócselekedeteik elvégzéséről is.
Batthyány-Strattmann László igaz keresztény lelkülete különösen is megmutatkozott a próbatételek idején. Legkomolyabb lehetett, amikor elsőszülött szent életű fia, Ödön, vakbélgyulladásban 21 éves korában meghalt. A családtagok visszaemlékezése szerint, amikor lezárta fiának a szemét, így szólt a családtagokhoz: "Most pedig menjünk a kápolnába, és köszönjük meg a jó Istennek, hogy Ödön eddig a miénk lehetett".
Vonzódott Szent Ferenchez és rendjéhez, a Ferences Világi rend tagja lett.
Ugyanígy, Isten akaratában megnyugodva fogadta rákbetegségének szenvedését is. 1929-ben a bécsi Löw szanatóriumba került. Innen írta Lili leányának: "Meddig hagy még szenvedni a jó Isten, nem tudom. Annyi örömet adott nekem az életben, hogy most, 60 évemmel a nehéz időket is hálásan el kell fogadnom". Húgának pedig ezt mondta: "Tudod, hogy én nagyon boldog vagyok? Kegyetlenül szenvedek, de szeretem szenvedésemet, és jól esik, hogy Krisztussal viselhetem".
Bécsben 1931. január 22. adta vissza lelkét az Úrnak.
László nekünk hátrahagyta egész életen álló szolgáló szeretett példaképét, amelyet családban és rászorultak mellett is magas mércével teljesített.
Család évében vegyük észre és kövessük ennek a szentéletű családnak nagyszerű példáját!
Herman
2011. január 23., vasárnap
Ferences vértanúk boldoggá avatásáról
Megszületett a ferences vértanúk boldoggáavatásáért szóló ima hivatalos szövege
2011. 01. 19. 09:47
A püspöki konferencia december elején döntött arról, hogy támogatja az 1944 és 1954 között
vértanúságot szenvedett Károlyi Bernát, Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss
Szaléz, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael oltárra emelésének ügyét.
A szerzetesek életük feláldozásával tettek tanúságot hitükről és emberszeretetükről. Hárman a
szovjet, illetve jugoszláv csapatok, négyen pedig a magyar kommunista rendszer áldozatai lettek.
Az ima hivatalos szövege:
Erős és Igaz Istenünk!
Te Bernát szolgád és társai életében csodálatosan kibontakoztattad a kereszt misztériumát,
amikor áldozatvállalásuk által a diktatúrák sötétségében is felragyogtattad a hit világosságát.
Kérünk, dicsőítsd meg szolgáidat szent egyházadban, hogy hitvalló életük és vértanúságuk
példája ma is bátorító erőforrásunk legyen a szegény és alázatos Krisztus követésében. Aki él és
uralkodik, mindörökkön örökké. Ámen.
Várhatóan hamarosan megkezdődik a boldoggáavatási per egyházmegyei eljárása, amely a
tanúk bírósági meghallgatásából és a történész bizottság kortörténeti tanulmányainak
elkészítéséből áll. Valamennyi boldoggá avatandóhoz vannak tanúk, de továbbiak jelentkezését
várják, mert a vértanúság és az életszentség tényének minél több információn alapuló
alátámasztására van szükség.
Az elmúlt hetekben több fontos tanú is jelentkezett, miután a rend a sajtó útján kérte mindazok
segítségét, akik közvetlenül vagy közvetve ismerték a vértanúkat. Vallomást tett például egy
kilencvenéves hölgy, aki 1953-ban nővérként dolgozott abban a kórházban, ahová a börtönből
műteni vitték Károlyi Bernát atyát. A nővér látta a szerzetes hátán az ütlegelések okozta nyomokat,
ezek után titokban felvette a kapcsolatot a ferences renddel, és Oltáriszentséghez juttatták a
beteget. A ferencesek ezúton is kérik további tanúk jelentkezését a 06-1/212-5628-as telefonon,
illetve a szentkut@ferencesek.hu címen.
Az imát és a hét vértanú rövid életrajzát is tartalmazó szórólap hamarosan megjelenik. A
ferencesek kérik, hogy a hívek imádkozzák a fenti szöveget, különösen a vértanúk életútjának
helyszínein, mert ezzel is segíthetik a kanonizációs folyamat előrehaladását.
Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír
Dobd ki és élj tovább!
Szerintem nem lehet elégszer elolvasni...
Elvégezték a következő kísérletet, vizet forraltak fatüzelésű kályhán,
gázégős tűzhelyen, elektromos főzőlapon és mikrohullámú sütőben.
Majd a felforralt vízben magokat csíráztattak.
A fatüzelésű kályhán forralt vízben a magok 75%-a,
gázégős tűzhelyen forralt vízben a magok 50%,
elektromos főzőlapon forralt vízben a magok 25%,
mikrohullámú sütőben 0%-a kelt ki.
A mikrohullámú sütő tökételesen alkalmas csírátlanításra, fertőtlenítésre.
Hogy mire nem, azt a lenti levélben olvashatjuk. Lehet benne némi igazság.
Mérnök vagyok, kb. 2és fél éve rendelek ebédet a munkahelyemre, amit
műanyag dobozban szállítanak házhoz és melegítem a mikróban .
Októberben műtöttek, jelenleg a ötödik kemónál tartok................
Üdv!
A mikrohullámú sütőben a villámgyors rezgések következtében az ételek
molekulái rövid időn belül degenerálódnak. A degenerált ételtől,
degenerált molekuláktól nem lesz egészséges sejtépítés az ilyen
ételeket fogyasztó ember szervezetében, hanem előbb-utóbb egyre jobban
elhatalmasodó degeneráció indul meg a szervezetében, éppen ott, ahol a
szervezetén belül a leggyengébb az immunrendszer állapota. Ez már a
rák előkapuja, mert ha rendszeresen mikrohullámú sütőben főzött,
melegített ételeket fogyaszt valaki, akkor előbb-utóbb daganatos
beteggé "eszi" magát.
Környezetbiológiával foglalkozó szakemberek már azt a kérdést teszik fel:
meddig árusíthatók még büntetés nélkül a mikrohullámú sütők?
Svájcban, Franciaországban és több más országban is tilos reklámozni a
Mikrohullámú sütőket!
Svájci orvosok nyolc önként jelentkező, makrobiotikusan táplálkozó
személyen végezték el a kísérleteket (a lausanne-i Biokémiai
Intézetben és a wattenwili Környezetbiológiai Tanácsadó Intézetben). A
kísérlet során a résztvevők 2-5 naponként megváltoztatott táplálékot kaptak. Elsőként egy biotermelő nyers tejét, másodikként ugyanezt hagyományos módon felforralva, harmadikként a berni cégtől származó pasztőrözött tejet,
negyedikként ugyanezt mikrohullámú sütőben felforralva. Ötödikként
nyers biozöldséget, hatodikként ezt a zöldséget hagyományos módon
megfőzve, hetedikként ugyanezt lefagyasztva, majd mikroban megfőzve.
Meghatározott idővel a táplálékfelvétel után minden esetben vért vettek,
és a kapott vérmintát bizonyos kritériumok szerint elemezték. Az eredmény
a következő lett:
A mikrohullámú sütőben melegített, felengedett vagy főzött ennivaló (a tej
és a zöldség) a kísérleti alanyok vérében szignifikáns (döntően
meghatározó) elváltozásokat okozott, csökkent valamennyi hemoglobin
érték (vastartalmú fehérje, vérfesték, amely megköti az oxigént),
valamint a HDL és az LDL (koleszterin) aránya. A limfociták (nyiroksejt,
nyirokszövetekben termelődő fehérvérsejt) esetében pedig rövid ideig
tartó, erőteljes csökkenést állapítottak meg, ha a vizsgált személy
előzőleg mikrohullámban előkészített zöldséget fogyasztott. A
fényérzékeny baktériumokkal pedig azt is megállapították, hogy a
mikrohullámú energia a táplálék útján továbbadódik az emberi szervezetnek.
bővebben itt olvashatsz ezekről:
http://www.harmonet.hu/szepseg-wellness/21187-dobd-ki-a-mikrosu todet-es-maradj-eletben!.html#tovabb
Kedves Mindenki!
Egy Amerikai orvosi intézet ( Walter Reed Army Medical Center )
kutatócsoportja nemrég adta közre, hogy
NEM SZABAD MŰANYAG EDÉNYBEN ÉTELT MELEGÍTENI A MIKROHULLÁMÚ SÜTŐBEN !!!!
CSAKIS KERÁMIAEDÉNYEKET, ILLETVE EDZETT ÜVEGET LEHET HASZNÁLNI, MERT A MŰANYAG ÉS AZ ÉTELBEN LÉVŐ ZSÍR KEVEREDÉSE A HŐ HATÁSÁRA EGY DIOXIN NEVŰ ANYAGOT VÁLT KI, AMI RÁKOT OKOZ, FŐLEG MELLRÁKOT.
A DIOXIN NAGYON MÉRGEZŐ ANYAG, AMI A SEJTEKET TÁMADJA MEG.
AZ ÉTEL TETEJÉRE PEDIG NEM A MŰANYAG EDÉNY FEDELÉT KELL TENNI,
HANEM EGYSZERŰ PAPÍRTÖRÜLKÖZŐT.
Küldjétek el és mondjátok meg azoknak, aki fontos Nektek - ezt kéri az
Üzenet küldője.
Ezt a felhívást egy amerikai orvosi intézet kutatócsoportja adta közre
( Walter Reed Army Medical Center )
Mireida
2011. január 22., szombat
Kaplonyi Barátok: Jézus meggyógyított minden betegséget
Kt.
Korunk divatos és tragikus betegsége, gyötrelme az elidegenedettség, ami sokszor depresszióba torkollik. Így azt a szomorú életérzést nevezzük, amelyben az ember számára idegennek tűnik az a világ, amelyben él, idegen a munkája, a családja, az emberek, a maga élete, sőt még önmaga is, és ez félelemmel tölti el. Amit Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai című versében így fogalmaz meg:
„Én félek. Az élettől és sötéttől, Mely mindenütt kegyetlenül elér, Ha száll a nap Az ablakom alatt Hullámozik az ismeretlen éj, A végtelen és ismeretlen éj... Sirok, sirok, mindig csak egyedül, És senki meg nem értett még soha. Oly ismeretlen ez a Nagyvilág, S olyan borzasztó a sötét szoba...”
Kt. „Jézus meggyógyított minden betegséget, minden gyötrelmet a nép körében”- olvastuk az iménti evangéliumi szakaszban (Mt 4, 12-23). Hogy ez nem csak a testi betegségekre vonatkozik, hanem a lelkiekre is, s ezek között elsősorban az elidegenedettségre az kiolvasható az első olvasmányból, illetve az evangéliumból is. Ugyan is ezek sora veszik az elidegenedettség jellemzőit, szimbólumait.
Mint amilyen a megaláztatás, a szégyen, ami idegenné tesz az emberi közösségben. A sötét, a sötétben – akár fizikai, akár lelki a sötétség – idegen a világ, nem ismerjük ki benne magunkat, ami félelemmel tölt el a jövőt és az egyes embereket illetően. A rabság érzete, a rab és az elnyomott ki van zárva abból az életmódból, amely számára otthonos lenne. A halálárnyéka pedig azt jelenti, hogy idegen vagyok saját magamnak, mintha élettelen tárgy, holttest lennék, s nem élő valaki.
Ezeknek, az ilyen körülmények közepette élő embereknek mondja a próféta, hogy a népnek, amely nagy sötétségben jár, annak nagy világosság támad. Ez a prófétai ígéret vált valóra Jézus Krisztus eljövetelével. Valóban az Ő személyében, az Ő evangéliumának a meghirdetésével nagy világosság támadt az emberiség számára, és ezt Világosságot nekünk, keresztényeknek kell tovább adnunk.
Jézust, a Fényforrást kell sugároznunk a körülöttünk tapasztalt sötétségbe, a terjedő újpogányságba. A Szentatya újabban többször beszél az úgynevezett nyugati világ – a mi keresztény gyökereit felejtő, elveszítő Európánk – új evangelizálásáról. Ebből minden kereszténynek ki kell vennie részét, elsősorban személyes tanúságtételével. Megtenni az igazságot szeretetben, így leszünk világító emberek. „Aki szereti testvérét, az világosságban él…” (1Jn 2, 10) Aki megteszi az igazságot, az nem jár már sötétségben, kijön a napfényre, és másokat is arra segít, hogy megtalálják az igazságot – Jézus Krisztust -, megtalálják életük értelmét, s így begyógyuljon, az elidegenedettség által okozott halálos seb.
Kt. Annak érdekében, hogy az örömhír, a fölszabadító világosság eljuthasson minden emberhez, segítő társakat választott maga mellé az Úr, akiknek azt mondja „emberek halászává teszlek titeket”. Vagyis megtanítalak arra, hogy hogyan kell és lehet segíteni a beteg embereken, hogyan lehet őket átsegíteni, az elidegenedett állapotból egy más életformába, amibe otthon érezhetik magukat.
A halász hasonlat bizonyos részben sántít, mert a halász a halat saját életeleméből halálosan idegen közegbe emeli át: a vízből a levegőre. Isten szolgája viszont az elidegenedettségből, az embernek idegen életmódból az igazi, otthonos emberéletbe igyekszik átmenteni a rábízottakat.
Jézus úgy gyógyít ki az elidegenedettségből, hogy meghirdeti Isten országának örömhírét. Nem azzal vigasztal, hogy: ne búsuljatok, ha idegen nektek a föld, mert majd otthonra leltek odaát. A krisztusi örömhír lényege: „Közel van a mennyek országa”, nagyon közel, itt a földön, köztünk és bennünk.
Ha befogadjuk a krisztusi örömhírt, akkor ez az ország szívünk, lelkünk mélyén gyökeret ver, és elkezd kibontakozni, megvalósulni. De nem külső hatalom révén, háború és fegyverek által jön létre, hanem a bensőnkben, önmagunk legyőzése révén. Ugyan is ez az ország az igazság, a béke és a szeretet országa, ahogy fogalmaz a szentmise szövege, és ez az ország a megtéréssel kezdődik el.
Megtérés. E szó hallatán sokan arra gondolnak, hogy a megtérés egy látványos jelenség, amikor egy hitetlen felnőtt emberből hívő lesz, mint ahogy Pál apostol is megtért látványos módon, a damaszkuszi úton. Kevesen gondolnak arra, hogy a megtérés minden krisztushívő ember sírig tartó feladata.
A megtérés ebben az esetben nem a felnőtt ember látványos hívővé válását jelenti, de nem is egy rossz szokás, bűn elhagyását csupán, hanem egész életünk megváltoztatását. Ezt azonban nem külsőleg, hanem belsőleg kell elképzelnünk: a szív, az értelem, a gondolkodás, az akarat, az érzelmek átrendezésével kell kiviteleznünk.
A megtérés a helytelen gondolkodásmód megváltozását, valamint a rossz magatartásforma kifelé is megjelenő változását jelenti. A megtérés folyamatában bekövetkezik az elfordulás a rossztól, és az odafordulás Istenhez. Az elfordulás a rossztól nem csupán azt jelenti, hogy magától a bűntől fordul el az ember, hanem a bűnre vivő alkalomtól és annak forrásától is, ami nem más, mint a rendetlen önszeretet.
Így a megtérés Jézus gondolkodás módjában azonos a megváltozással és a megújulással. Rossz szokások és beidegződések elhagyásával, rendetlen szenvedélyek leküzdésével. Aztán folytatódik a nyitottsággal és készséggel Isten szava és akarata iránt, mert felismerjük, hogy emberhez méltó életet és boldogságot egyedül csak Isten adhat.
Kt. Isten országához tartozni, abba belépni tehát változásokat követel tőlünk. Valami olyasmit, mint Péter, András, Jakab és János, meg a többi apostol és a későbbi korok meghívottaitól. Azok a halászok, akiket Jézus a maga követésére hív a galileai tó partján, elhagyták régi életformájukat, sőt lakhelyüket, családjukat. Pedig még azt sem tudták, hogy miért.
A régi elhagyása azonban csak a dolog negatív oldala. A pozitív, az, ami a régi helyébe jő, azaz új, a nagyszerű és örökérvényű. S hogy az apostolok ezt a nagyszerűt és újat megsejtik Jézus hívásában, s bár kockázatosnak látszik az egész vállalkozás, s ők mégis követik a hívást, azt mutatja, hogy bátor, vállalkozó kedvű emberek voltak.
Igen, Jézus követése, a kereszténység bátor és kockázatot vállaló embereknek való igazán. Olyanoknak, akik tudnak és akarnak változni, nem ragaszkodnak mindenáron a régihez és a megszokotthoz, a kényelmeshez. Azoknak, akik tudnak és akarnak újra kezdeni, megújulni, és még többre törekedni. Azoknak való a kereszténység, akik nem akarnak magukba zárkózni, és önmagukkal megelégedni, hanem a lelki előrehaladás hívei.
Ezzel szemben a félénkek, a maguk kényelmét szeretők, a mindig nagyobb földi biztonságra törekvők, vagyis a megszokottra törekvők és a szebb, jobb, igazabb iránt közömbösek mindig porul járnak Isten országában.
A „tartsatok bűnbánatot!” – Jézusi felszólítás az iménti megközelítésben azt jelenti, hogy legyünk bátrak, vállaljuk a kockázatot, merjünk fölhagyni a megszokott, beletörődött, az életbe belesavanyodott életmóddal, és isteni módón éljük az emberi életet, mert így fokozatosan, otthon leszünk a földön és a mennyben is.
Az elidegenedettséget ugyanis nem külső körülmények okozzák, hanem az a helytelen életmód következménye. Aki Krisztus tanítása szerint él, az nem kapja meg ezt a betegséget, aki visszatér erre a Krisztus által mutatott útra, az garantáltan kigyógyul belőle.
Kt. A krisztusi élet lényege a kereszt, vagyis a mindent feladatként való elvállalás. Aki vállalja az ember-élet Jézus által hirdetett értelmét – vagyis, hogy nem önmagamért vagyok, hanem Istenért és az emberekért – az a sötétségből a világosságra jut, az otthon lesz a világban. A sötétséget, a lelkisötétséget ugyanis sohasem a külső erők fogják eloszlatni, hanem a Jézus Krisztussal való találkozás lelkünk mélyén. Mert ahol válaszol az ember az örök szeretet hívó szavára, ott világosság támad, és élet fakad.
Aki vállalja a krisztusi életformát, ami miatt nem kell szégyenkeznie, az otthon lesz az emberi közösségben, ha az valóban emberi. Aki kiszabadul az alap bűn, az önistenítő önzés rabságából, az otthon lesz a maga életében. Aki bízik a Gondviselő Istenben, Atyjának vallva őt, annak nem lesz félelmet keltően idegen a földi élet, bármit hozzon is. Aki feladatként vállalja önmagát – tehát nem tárgyként sodródik, és nem élvezőgépként viselkedik – az nem lesz idegen önmagának, eltűnik lelkéből a halálfélelem, a tárggyá levés árnyéka.
Kt. A keresztény élet tehát nem csak arra készít fel, hogy otthon legyünk majd a mennyben, hanem otthonossá tesz a földi világban is. Sőt a kettőt összekapcsolja, mert tudja, hogy igazi hazánk a mennybe van, de oda az út a földön át vezet.
Kereszténynek lenni ugyanis nem más, mint Krisztust hordozni, őt élni, róla tanúskodni a világban. Krisztusban pedig találkozott és eggyé lett a mennyei és a földi, az isteni és az emberi. Így, aki az Úrral egy, az vele együtt van egyszerre otthon, az égben is, a földön is.
Reményik Sándor: Köt a rög
A megbékélt Ady Endrének
Aki messzevágyik,
Csak hazáig ér el,
Ha nem selyemszállal:
Köt a rög kötéllel,
Koporsókötéllel.
Aki pártos szívvel
Önszívére lázad,
Földalatt lel végül
Ősi hazát, házat,
Nyugodalmas házat.
Aki tépegeti
Mint egy nyűgöt, átkot,
Szívében hordozza
Az a magyarságot,
Igaz magyarságot.
Akinek magyarul
Muzsikál a vére,
E bús szerelemtől
Nincsen menekvése,
Sehol menekvése.
Majd ha a sírodon
Friss tavaszi hajtás
Nő - Te is belátod:
Így van ez jól, pajtás,
Így van ez jól, pajtás.
1919 február
2011. január 21., péntek
L. Ritók Nóra: A csoda
A decemberi szomorú történet, a csőd szélére jutott családdal, az öngyilkossági kísérlet utáni anyával, a sérült gyerekekkel, ugyanis folytatódott. Karácsony előtt még beszéltem velük. Blöfföltem. Hogy az ünnep után keresünk megoldást. Lesz. Biztosan. Csak ne adják fel. Reményt adtam nekik, de magam sem láttam a kiutat. Fogalmam sem volt, hogyan oldjuk meg. Túl sok tartozás halmozódott fel. Ennyit nem tudunk egy családra szánni. Még akkor sem, ha nagyon megérdemlik. Ennyiből egy fél falu napi gondjait rendezni lehet…
De tudtam, éreztem, ki tudunk majd találni valamit.
Jött pár levél a blog megjelenése után. Volt, aki adósságátcsoportosításban ajánlott segítséget. Más 5-10 ezer Ft-ot. Mert több neki sincs. Volt, aki csak megosztotta velem, hogy ő is hasonló cipőben jár.
Aztán az ünnep után jött egy email. Nem hittem a szememnek. Nem hittem, hogy ilyen csoda megtörténhet. Egy házaspár írt. Hogy ők segítenének a családnak. Fiatalok. Nem gazdagok. Átlagos, dolgozó fiatalok. Egyszerűen csak átérzik a család baját, és segíteni szeretnének. Kicsit aggódnak, elég lesz e majd ez, nem kerül e újra adósságcsapdába a család. De bizakodnak, hogy nem, és szívesen segítenek. Már eldöntötték.
Fura ez. Annyi jó érzésű embert ad nekem ez a blog, hogy nem győzök elég hálás lenni a sorsnak. A segítőkészség, a jóindulat nekem is erőt ad, hogy tovább csináljam. Biztos, hogy jó a világ. Csak sokan elfelejtik a napi gondokban, rohanásban. Aztán olvasnak valamit, belegondolnak, és segítenek. És ettől jó érzésük lesz. Lehet is. Mert emberi dolgot tettek. Szeretetet, segítséget, gondoskodást adtak. Azoknak, akik magukra maradtak a bajban. Olyan bajban, amibe mindannyian bekerülhetünk. Mert a nyomor nem válogat.
Megkezdtük hát a munkát. Áttekintettük a család tartozását, lepontosítottuk az elmaradásokat, feltérképeztük a jövedelmet, a lehetőségeket, hogy folytatható, vihető legyen az élet tovább, okosabban, ügyesebben, elkerülve a tartozások felhalmozódását. Többször ültünk le. Még nem mertek örülni.
Aztán tegnap átutaltuk a tartozás nagy részét, ma pedig a végét. Úgy beszéltük meg, bejönnek a suliba, a foglalkozás végén, elhozzák a levelet, amit írtak az adományozóknak, én is odaadom az övékét, és aláírjuk a szerződést az alapítvánnyal a későbbiekről. Jöttek is, ahogy megállapodtunk, pár perccel az órám vége előtt. Elolvastuk a leveleket, megbeszéltük a továbbiakat, értelmeztük, aláírtuk a szerződést. A végén a kezemet nyújtottam. Hogy kézfogással is megpecsételjük a csodát. Hogy sok sikert kívánjak nekik.
A férfi eddig bírta. Amíg tárgyaltunk, napokig, végig nagyon figyelmes, udvarias volt, és tartotta magát. Most nem ment tovább. Sírva fakadt. Szégyenlősen, ahogy csak a férfiak tudnak sírni. Ahogy az apák. Az asszony a nyakamba borult. És én sem bírtam könnyek nélkül.
A teremben csend lett. A gyerekek rémülten néztek bennünket, a három összekapaszkodott felnőttet, ahogy sírnak. Nem értették. Ne is értsék meg soha.
Derűvel a nyomor széléről
Bizonyára a bejegyzés olvasója gondolkodóba esik.
Szkeptikusan csóválja a fejét, és azon töpreng, hol itt a hazugság?
Pedig őszintén ez a gondolat jutott eszembe a Mi meséink címmel rendezett kiállítás megtekintése után.
Gyermeki őszinteséggel, derűvel festették meg roma gyerekek képzeletük meséit.
Harsogó, élénk színekkel, jókedvvel.
Pedig a tablókon látható volt, hol, hogyan készültek alkotásaik.
Romos putrik udvarán, fűben ülve, nagymama kíváncsi tekintetével kísérve.
Itt- ott, még mutatja is az unokának, mit kellene még elmesélni az embereknek, hogy megtudják, Ők így élnek, gondolkodnak, éreznek.
Szép számmal gyűltek össze kíváncsi látogatók.
A média is szép számmal felvonult.
Magam, kicsit hiányoltam a már befutott roma képzőművészeket, a roma értelmiséget.
A kiállítás megtekintése után, az Egyetem kávézójában ültünk le beszélgetni a látottakról és az elhallgatottakról.
Nagyszerű embereket ismertem meg.
L. Ritók Nórával itt találkoztam először.
Az Igazgyöngy Alapítvány megálmodója, vezetője személyében olyan elhivatott képzőművészt, pedagógust ismertem meg, aki nem csak beszél roma integrációról.
Úgy gondolom, a beszélgetés résztvevőinek: L. Ritók Nórának, Arankának, Erdei Sanyinak a” meséi” is termékeny talajra hullanak.
Tegnap, kicsit ismét gyermekvédelmi munkásnak éreztem magam.
2011. január 20., csütörtök
Üdvözlégy Mária!
Évekkel ezelőtt egy templomi csoport házról házra adta tovább Szűz Mária bekeretezett fényképét.
A képet övező legenda szerint ugyanez a kép 1938 óta lett háztól-házig továbbítva a II. Világháború során, félve az elkobzástól, a felfedezéstől és az ellenség bosszújától.
Hozzátéve a kép misztériumához, azt csak egyetlen személy továbbította, továbbíthatta. Átadta egy másik személynek, és kérte, hogy az adja tovább... és megnevezte azt a személyt. Ez volt az a mód, ahogy éveken át kezelték; úgy gondolva, hogy megvédi a kép az azt átvevő embereket.
Üdvözlégy Mária! Malaszttal teljes! Az Úr van Teveled: Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus!
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja: imádkozzál érettünk bűnösökért most, és halálunk óráján! Ámen.
TOVÁBBADOM ŐT A TE HÁZADBA!
Az Igazgyöngy Alapítványról
Az Igazgyöngy Alapítvány és a projekt rövid bemutatása
Az Igazgyöngy Alapítvány kiemelten közhasznú civil szervezet, melynek elsődleges célja az alapfokú művészeti oktatás, a tehetséggondozás, a szociálisan hátrányos helyzetű és roma tanulók fejlesztése, továbbképzések, tanfolyamok szervezése pedagógusok számára.
Az Alapítvány a Szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének keretében sikeres pályázatot nyújtott be egy projekt megvalósítására. A mi meséink – képek a nyomor széléről címet viselő projekt lényege, hogy mélyszegénységben élő roma gyerekek cigány mesékhez készítettek illusztrációkat. A rajzok a gyerekek lakókörnyezetében készülnek, és a tervezésbe, festésbe a szülők is beleszólhatnak, javaslatot tehetnek. A munka közben a mentortanárok fotókat készítettek az alkotás menetéről.
Az elkészült képek - 30 db festmény (akril, vászon) átlagosan 60X80cm-es méretben, keretezve, a fotódokumentációval együtt – egy kiállítás alapját képezik, melyet a kistérségen kívül már több helyszínen bemutattak az országban. A kiállítás 2010 októberében a FUGA Budapesti Építészeti Központban, 2010 decemberében a Szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének záró konferenciáján, a Néprajzi Múzeumban volt megtekinthető, és az Alapítvány az anyaggal meghívást kapott Brüsszelbe is.
Ezt az érdekes és fontos kiállítást hozza most el az Esélyek Háza az Igazgyöngy Alapítvánnyal, a Debreceni Egyetemmel és az Református Egyetemi Gyülekezettel együttműködve Debrecenbe.
Célunk a kiállítással a társadalmi előítéletek csökkentése, a mélyszegénységben élő, cigány gyerekek tehetségének megmutatásán keresztül. Az a kontraszt, ami a csodálatos képek és a lakókörnyezetben
alkotó gyerekek között feszül, meggyőzően támogatja céljaink teljesülését.
2011. január 19., szerda
Ima a vértanúk boldoggáavatásáért
Erős és Igaz Istenünk!
Te Bernát szolgád és társai életében csodálatosan kibontakoztattad a kereszt
misztériumát, amikor áldozatvállalásuk által a diktatúrák sötétségében is
felragyogtattad a hit világosságát.
Kérünk, dicsőítsd meg szolgáidat szent egyházadban, hogy hitvalló életük és
vértanúságuk példája ma is bátorító erőforrásunk legyen a szegény és
alázatos Krisztus követésében. Aki él és uralkodik, mindörökkön örökké.
Ámen.
Sajtókonferencián beszélt csodás gyógyulásáról Simon nővér
„Úgy éreztem, új erő tölt el; szervezetem visszanyerte vitalitását, felélénkült a nedvkeringés” – mondta a francia nővér, aki szemmel láthatóan jó egészségnek örvend.
A dél-franciaországi Aix-en-Provence városban tartott sajtókonferencián a nővér mosolygósan, fehér habitusban jelent meg – írja a Foxnews. A Parkinson-kórból gyógyult 49 éves Marie nővér, aki egy párizsi szülészeti klinikán dolgozik, megjegyezte, hogy azóta is szokott beszélni II. János Pálhoz. „Azt is megbeszéltem vele, hogy most, a sajtókonferencián álljon itt mellettem!”
Noha tavaly kétségek merültek fel az eredeti diagnózis helyessége felől, az egyházi bizottság alapos kivizsgálás után tudományosan megmagyarázhatatlannak minősítette és a szintén Parkinson-kórban szenvedett II. János Pál közbenjárásának tulajdonította Marie Simon-Pierre nővér gyógyulását. XVI. Benedek pápa múlt héten elismerte a csodát, s ezzel megkezdődhettek a boldoggáavatás előkészületei.
A Parkinson-kór remegéssel, izommerevséggel, egyensúlyzavarokkal járó idegrendszeri megbetegedés. Marie Simon-Pierre csodás gyógyulása két hónappal II. János Pál halála után történt. Nem sokkal korábban a nővér a munka alóli felmentését kérte. Mint Marie-Thomas nővér, a rend korábbi elöljárója elmondta, „fel volt készülve rá, hogy élete hátralévő idejét tolószékben fogja tölteni. Mikor megkért, hogy keressek valaki mást a helyére, nagyon megviseltnek láttam. Azt mondtam, várjon, II. János Pál még nem mondta ki az ügyben az utolsó szót.”
Marie Simon-Pierre nővér igen ritkán szerepel a médiában. A CNA korábbi tudósítása szerint 2007. március 30-án nyilatkozott először a sajtónak: „Annyit tudok mondani, hogy beteg voltam és meggyógyultam. Hogy csoda volt-e, azt az egyház fogja kimondani.” Hozzátette: egyszerre újra olvashatóan tudott írni, pedig előtte már hónapok óta alig tudta megfogni a tollat, mert a betegség előrehaladtával elvesztette a kézmozgás irányításának képességét.
„Gyógyulásom Isten műve, II. János Pál közbenjárása által. Átütő erejű dolog ez, nagyon nehéz szavakba foglalni. Jött az egyik nővér, aki rengeteget segített. Mutatom neki a balkezemet: 'Nézd, már nem remeg! II. János Pál meggyógyított!' Azóta nem szedek gyógyszert, semmilyen kezelésre nincs szükség. Az életem teljesen megváltozott; mintha újjászülettem volna.”
Marie Simon-Pierre nővér tünetei gyors romlásáról számolt be, attól kezdve, hogy 2001-ben megállapították nála a Parkinson-kórt. Gyakorlatilag képtelenné vált az autóvezetésre, nehezen járt, bal karja ernyedten lógott. A televízióban nem bírta látni a betegségnek már súlyosabb stádiumában szenvedő II. János Pált. „Megvallom, saját magamat láttam benne, évek múlva, tolószékben.”
2005. június 2-án, pontosan két hónappal II. János Pál halála után Marie nővér az esti ima után szobájába vonult. Egy belső hang arra biztatta, hogy fogjon tollat és kezdjen írni. Döbbenten látta, hogy a kézírása, amely a betegség miatt olvashatatlanná vált, tisztán olvasható. Ezután lefeküdt, és másnap reggel, mint mondta, „teljesen megváltozva” ébredt. „Megváltoztam belülről. Nehéz szavakba öntenem... Túl nagy dolog... misztérium. Azt éreztem, hogy a testem megváltozott. Biztosan tudtam, hogy meggyógyultam.”
Magyar Kurír
(mk)
Ima a vértanúk boldoggáavatásáért
Megkapta a hivatalos egyházi jóváhagyást Erdő Péter bíborostól január elején az az imaszöveg, amellyel a hét ferences vértanú boldoggáavatását segíthetik a hívek.
A püspöki konferencia december elején döntött arról, hogy támogatja az 1944 és 1954 között vértanúságot szenvedett Károlyi Bernát, Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael oltárra emelésének ügyét. A szerzetesek életük feláldozásával tettek tanúságot hitükről és emberszeretetükről. Hárman a szovjet, illetve jugoszláv csapatok, négyen pedig a magyar kommunista rendszer áldozatai lettek. A hivatalos ima szövege:
Erős és Igaz Istenünk!
Te Bernát szolgád és társai életében csodálatosan kibontakoztattad a kereszt misztériumát, amikor áldozatvállalásuk által a diktatúrák sötétségében is felragyogtattad a hit világosságát.
Kérünk, dicsőítsd meg szolgáidat szent egyházadban, hogy hitvalló életük és vértanúságuk példája ma is bátorító erőforrásunk legyen a szegény és alázatos Krisztus követésében. Aki él és uralkodik, mindörökkön örökké. Ámen.
Várhatóan hamarosan megkezdődik a boldoggáavatási per egyházmegyei eljárása, amely a tanúk bírósági meghallgatásából és a történész bizottság kortörténeti tanulmányinak elkészítéséből áll. Valamennyi boldoggá avatandóhoz vannak tanúk, de továbbiak jelentkezését várják, mert a vértanúság és az életszentség tényének minél több információn alapuló alátámasztására van szükség.
Az elmúlt hetekben több fontos tanú is jelentkezett, miután a rend a sajtó útján kérte mindazok segítségét, akik közvetlenül vagy közvetve ismerték a vértanúkat. Vallomást tett például egy kilencvenéves hölgy, aki 1953-ban nővérként dolgozott abban a kórházban, ahová a börtönből műteni vitték Károlyi Bernát atyát. A nővér látta a szerzetes hátán az ütlegelések okozta nyomokat, ezek után titokban felvette a kapcsolatot a ferences renddel, és Oltáriszentséghez juttatták a beteget. A ferencesek ezúton is kérik további tanúk jelentkezését a 06-1/212-5628-as telefonon, illetve a szentkut@ferencesek.hu címen.
Az imát és a hét vértanú rövid életrajzát is tartalmazó szórólap hamarosan megjelenik. A ferencesek kérik, hogy a hívek imádkozzák a fenti szöveget, különösen a vértanúk életútjának helyszínein, mert ezzel is segíthetik a kanonizációs folyamat előrehaladását.
A vértanúkról bővebben: http://ferencesek.hu/hirek/ferences-v-rtan-k
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)