Reményik Sándor: Örök béke

Nem paktumok és nem kongresszusok,
Nem új törvények, nem a régi jog.
Nem egy bíróság nemzetek felett,
Nem új betűk, nem újabb kötetek.
Nem Genf, ó nem, és nem is Hága,
Jöhet-e üdv ilyen világra?
Négy deszkafal, egy hant, egy fakereszt:
Örök békének ezt hívják, csak ezt.

Másfél millió kattintás Magyarországon

Sajnos, már nincs, aki plágiummal vádolna a címért.
A napokban , a híradásokban láttam, milyen gyönyörű Parlamentünk ünnepi díszkivilágításban.
Személyesen nincs módom meglátogatni.
Már sem autóm, sem jogosítványom nincs.
De előttem nincsenek akadályok.
Amíg tehettem, jártam az országot.
Alig van olyan pontja, amihez nincs személyes kötődésem.
Például a Parlament, ami Magyarország, a főváros jelképe.
Budapesten, a Szent János Kórházban születtem.
A Szent Fórián Templomban tartottak a keresztvíz alá.
8 évig tanultam ott.
Érettségi vizsgámat, első államvizsgámat ott tettem.
A Kossuth téren avattak tisztté, ott tettem esküt.
Ma sem mondok le arról, hogy minél többet lássak, tudjak Magyarországról.
A technika lehetővé teszi, hogy ha kedvem szottyan, Szétnézzek Pesten, vagy ha kíváncsi vagyok, körbetekintsek Nyítacsádon, az Árpád kori templomban.
Vagy éppen Párizsban a Notre Dame Székesegyház falai között forgolódjak.
Szóval, minden akadály leküzdhető, csak igényünk legyen a szépre, jóra!

Drakula gróf

Virtuális party

Jószerivel erre van lehetőségem.
Olvastam, hogy Halloween ünnepén turisztikai látványosság Romániában Drakula gróf várában, a Brassó melletti Törcsváron éjszakába nyúló bálon múlatni a sejtelmes időt.
Talán egyszer eljutok oda is.

Szemléletváltozás

Halottak napjára készülve, ma elgondolkodtam, mennyit változott viszonyom a halálhoz, halottaimhoz.
Korábban keserűség, szomorúság kötődött a naphoz.
Ma már derűvel szemlélem.
Nem az angolszász Halloween hangulat él bennem, csupán megértettem, hogy a halál éppúgy földi zarándokutam része, mint bármely más történés.
Drága halottaimat elengedtem, szeretettel emlékezem Rájuk.
Én még útközben vagyok.
Nem értem célba, feladataim vannak.
Semmitől nem kell félnem.
Sem haláltól, sem szellemektől, sem rossz lelkiismerettől.
Most éppen arra készülök, hogy felkeresem apám, anyám, nagymamám sírját.
Boldog vagyok, hogy megtehetem.

Kányádi Sándor: Halottak napja Bécsben

Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
elgurulsz mint egy villamos
utánad felgörbül a vágány

kutyatej páfrány
tör át a járdán

kit érdekel hogy erre jártál

Oszlopnak vetett háttal
hallgattam az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma
gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal
mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek

Mondják hogy ítéletidő tombolt
összeért a temető s a mennybolt
vízszintben állt ösvénnyel az árok
egymást se látták a gyászhuszárok
toccsantak térdig tövig derékig
senki se látta mégis beszélik
és a sírok is mint a leláncolt bárkák
táncoló farukat föl-le-föl dobálták
volt minden egérlyuk gurgulázó korsó
s hogy elúszott volna akkor a koporsó

dunából tengerbe
ki az óceánra
dunából tengerbe
ki az óceánra

úszik a koporsó
zene a vitorla
úszik a koporsó
zene a vitorla

Menjen innen kis vörös gömböc
rúgott felé a fitos kis kóristalány
és wolfgang amadeus mozart
a megszégyenítéstől még vörösebben
kioldalgott az öltözóből
a gnádige frau nem győzte várni
a kocsi nemsokára visszajön
hajolt földig a cseh portás
és wolfgang amadeus mozart
kilépett az utcára
föltekintett a csillagokra
a csillagok épp akkor kezdtek
fürödni a fölérkezett muzsikában
és wolfgang amadeus mozart
megtörülgette homlokát
és nekivágott gyalog

dunából tengerbe
ki az óceánra
úszik a koporsó
zene a vitorla

Mit szólhat isten amikor
heréltek zengik az ő dicsőségét
csupa semleges hang neutrum
neutrum neutru-u-um

Mondják sőt írja az histoire de la musique
encyclopédie de la pléiade egyébként
kolozsvárott a vasile alecsandri tíz szám alatt
lakó dr schuller rudi barátom bárkinek aki
franciául nem értené szívesen magyarra né-
metre vagy románra fordítja azt a részt
hogy a nagy utazók les grands voyageurs állítása
szerint a legistenhátamögöttibb les plus lointaines
civilizációk bennszülöttei akik a szomszédos
törzs tamtamja iránt is teljesen közömbösek valának
egyedül mozart zenéje hallatán kezdték
hegyezni a fülük

Fehér templomokban
fehér imádságot
hej regő rejtem

fekete templomban
fekete imát
hej regő rejtem

fekete templomban
fekete imát
hej regő rejtem

fekete templomokban
fehér imádságot
hej regő rejtem
azt is megadhatja
az a nagy úristen

Gágogó lúdakkal
hápogó récékkel
tetves csirkékkel
varas malaccal egy-
közös tenyérnyi udvarról
alkoholmámorban fogant
koszos kis kölykök
serege bámul
a hangnál sebesebben
tovaívelő gépek egére

szállj le világ
állj meg világ
sohase érünk utol

Oszlopnak vetett háttal
hallgattam az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Dies irae dies illa
szórhat szikrát a favilla
festve divat a szempilla

megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni

az a nap ha mégis eljő
lobbot vet égnek a felhő
lábon lángol minden erdő

tüzet immár sokat láttunk
égő várost is csodáltunk
poklok poklára is szálltunk

megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni

csak a bíró késett eddig
bűn bűn alól új bűnt vedlik
s nem tudhatjuk vajon meddig

tartatunk ítélet nélkül
s mint bűnhődtünk azt is végül
nem róják-e vissza vétkül

megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni

lám a kétség belénk dobban
hihetünk-e vajon abban
mi sem marad megtorlatlan

Ezerkilencszáznegyvennégy június másodikán
nagyvárad szőnyegbombázásakor egy anyának
négy szép gyermeke maradt a romok alatt
kettő négy hat nyolc
éves korukban ölték meg őket
mondja el minden esztendőben a feleségem
amikor már idáig ér a naptár-igazítással
ez az ő békeverse

poklot miattuk ki reszket
aki győzött aki vesztett?

bűn a vég és bűn a kezdet

Kezdem megszokni hogy a kéz
nehezen moccan kézfogásra
elmarad vidám parolája
s a tekintet semmibe néz

még szelídnek indul a szó
de már a mondat enyhén karcos
és sejteti a riadót
mely mindnyájunkra annyi bajt hoz

jó volna kezet rázni ismét
s a vállat átölelni testvér
mielőtt bután el nem esnék
mielőtt bután el nem esnél

Én királyom nagy királyom
ki születtél kolazsváron
gyertyámat most érted gyújtom
szál virágom néked nyújtom

mennyben s pokolban szószóló
légy érettünk közbenjáró

Fölséges uram kend
hogyha férkőzése
volna közelébe
kérje meg odafent

hogy vetne már véget
a nagy protokollnak
dolgaink romolnak
s bizony hogy avégett

s lenne védelmünkre
hogy ne kéne nyelvünk
féltünkben lenyelnünk
s önnön szégyenünkre

Küküllő-angara
maros-mississippi
küküllő-angara
maros-mississippi

hazamegyek haza
már maga se hiszi
hazamegyek haza
már maga se hiszi

szóródik folyton porlódik
él pedig folyton porlódik
szabófalvától san franciscóig
szabófalvától san franciscóig

Uram ki vagy s ki mégse vagy
magunkra azért mégse hagyj
ajtódon félve kaparász

kis szárnyával e kis fohász
gyermeki hangon gügyöget
dícsértessék a te neved

Aj miféle népek volnánk
szégyentől mért ég az orcánk
mivel vétettünk mi többet
mint akár a legkülönbek

vén zsidók ószövetségi
nyelvével kéne most élni
de hallgatunk senki sem mer
feleselni az istennel

verjed bartók verd a dobot
frakkod szárnya tüzet fogott
ég a kunyhó ropog a nád
tüzet fogott ég a világ

Harmincnyolc éves voltam amikor
krisztina a majdnemhogy meztelen
szép stájer lány egy pohár whiskyre
hívott engem a singerstrasse sarkán
szegény vagyok szívecském s idegen
macht nichts mondta halottak napja van
megittunk aztán kétszer két felet
az zsuzsanna az szép német leány
bécsben lakik tiefengrab utcáján
was für ein gedicht
vier jahrhunderte alt
piros rózsa tündöklik orcáján
szép kaláris tetszik az ajakán
kit sok vitéz kíván

szép voltát csudálván
de csak heában szeretik sokan
lennék ma néked ingyen a zsuzsannád
de gyász a gyász halottak napja van
többet szólnom dolgunkról nem szükség
csókot adott kedvesen cuppanósat
s intett elég ha két schillinget
hagyok a ruhatárnál

Hallgattam hát oszlopnak vetett háttal
az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Volt egy kevéske földünk-kertünk
isten előtt se térdepeltünk
üggyel-bajjal de megvalánk
panaszra nem nyílott a szánk
fohászra is inkább szokásból
s hogy őrizne meg a kaszástól

Rólam is majd emlékezzél
megvizült hátamon az ing
mint a bujdosó kossuth lajosén
mikor a törökhöz folyamodott
megvizült hátamon az ing
olyan egy beszédet vágtam ki én is
rossz lábom a kapunyílásba vetve
nehogy becsaphassa az orrom előtt
mert akkor oda az egész virrasztás
égen volt még a
hajnalcsillag amikor
odaültem a kapujába
nehogy elszalasszam ma is
megvizült hátamon az ing
akár a szegény kossuth lajosén
fél kezem a kapukilincsen a másikkal
botomat szorongattam mint a torkomat
a visszanyelt szavak
finomnak kellett lennem
különben nem érek célt
s ott rothad a kicsi rossz szénám
akárcsak a tavaly a kicsi rossz
szénám amit a tagútban kaszáltam
a tagútban s harmadában amit régebben
nagyidő elleni harangozás fejében
a minden háztól kijáró kupa
búza mellé ingyen jussolt a
falutól a harangozó
megvizült hátamon az ing
amíg kértem a mérnök urat
adna egy fogatot
arat a nép
mindenki a mezőn
áll az iga
ingyen eszik a ló
közérdek is hogy az a kicsi rossz
széna födél alá kerüljön
a harmada csak az enyém
a harmada
majd meglátjuk úgy dél felé
hé-te-hé hé-te-hé
suhintotta felém a szót
úgy dél felé
hogy suhant volna válaszul a bot
de akkor oda a cél a kicsi
rossz szénám hé-te-hé csavarni
lehetett volna az inget a hátamon
mint a szegény bujdosó kossuth lajosén
ott égje el a tűz
vagy ott rothadjon ítéletnapig

s már nem is a lába
a botja hozza
az én hetvenen túli
földig alázott
édesapámat

Róla is majd emlékezzél
akiért a földre jöttél
jézus meg ne feledkezzél

adjad hogy jó véget érjen

de szándékod felől kérdezd meg
mielőtt harsonáid megfúvatnád

Rikító rézpetúniák
szirmain gyémánt harmat
fürdőző pufók angyalok
tomporára rápall a karnagy

mise és mese csörgedez
eltrillázgat a szoprán
és földöntúlí édení
nyugalmat balzsamoz rám

párától glóriás
puliszka-óriás

susog a tej
surrog a tej
csobog a tej
a bársonyos
az édes

csak ennyi kell
csak enni kell
csak ennyi kell
az esti
üdvösséghez

mise és mese csörgedez
köcsögök cserépfazekak
messzi beszéde hallszik

kérőző kedves bivalyokra
gondol a tej
s megalszik

Tu eşti văpaie fără grai
de dincolo de matca mumii
te vagy a láng a szótalan
az áldott anyaméhen túli
világvégét érintő angyalok
szárnyaitól szoktál kigyúlni

ó itt maradnom adj erőt
örökre itt legyek megáldott
hol sötéten enyésznek el
gyilkos hiábavalóságok

nem tudhatja század se szem
oly mélyre nem lát olyan távol
hová fészkemre menekít
egy tűzpillangó a halálból

Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
wie die glocken ihren schall verloren
felejted hamar minden örömöd

Akarva nem akarva
itt meg kell állanunk
valami eltakarta
vezérlő csillagunk

pedig sehol egy felhő
nincs egy tenyérnyi folt
más csillag sincs ha feljő
egymaga lesz a hold

ormok és tornyok dőlnek
egymásra hangtalan
minden ránca a földnek
kisímul boldogan

ki elkezdett bevégez
nincs gondunk ezután
talpunk alatt a csöndes
gömbölyű óceán

Ahogy a harangok a harangszót
felejtem hamar minden örömöm

bort ide angyalkák az ajtóm elibe
világból válni akarok
szabadok közé szállni

Utána már semmi sem következhet
csak a lebegés olyan szegényen
akár egy hidrogénatom
de megkísérthet még a félsz
ha netán eszükbe jutna
elvenni az egyetlen megmaradt
elektronunkat is
így legalább
megvolna még a remény a tíz-húsz
milliárd évnyi jövendőbe vethető
hit a feltámadásra
vagy valami ahhoz hasonlóra


1976

2

Mindenszentek másként

Grab This Layout: Jack Skellington, Halloween
Layouts - Comments - Graphics - Photobucket

Mindenszentek

Mindazokra emlékezik ilyenkor az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, minthogy bocsánatos bűnökkel a lelkükön haltak meg.

A katolikus tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy megtisztuljanak, és így megláthassák Istent a mennyben.

Meghatározott napokat már a kereszténység kezdeteitől arra szenteltek, hogy a megholtak bizonyos csoportjáért közbenjárjanak. Egyetemes közbenjárásra azonban november másodikát 1030 környékén a Cluny-i bencés monostor apátja, Odilo vezette be, és megszabta, hogy kapcsolják össze egy sor kiegészítő imával és alamizsnával.

Ezt a halottakról szóló megemlékezést átvette az egész egyház. November 2-a, mint halottak napja, a XIII. század végére gyakorlatilag általánosan elfogadottá vált. Az ünnep napját úgy választották, hogy a mindenszentek napját kövesse. Ez a nyugati kereszténységben november elseje.

A halottak napjához számos néphit kapcsolódik. Az élőknek ilyenkor tilos volt a munka. Nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Halottak napján, sőt egész hetében tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Sokfelé terjedt el az a hiedelem, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak. A gyertyák a halottakért égtek, a tűz ugyanis megtisztulást hozott.

Ünnep előtt

MySpace Comments - MySpace Layouts - Photobucket

img style="visibility:hidden;width:0px;height:0px;" border=0 width=0 height=0 src="http://counters.gigya.com/wildfire/IMP/CXNID=2000002.0NXC/bT*xJmx*PTEyNTY3MTUzNTY5NTMmcHQ9MTI1NjcxNTM3MTUxNSZwPTg3NTkxJmQ9Y29tbWVudHMtY29kZWJveCZnPTEmbz*4ZGU4NWFlY2IxMzc*ZTc4YWEwZTAzNmQ1ZjQ*MGRiYg==.gif" />

MySpace Comments - MySpace Layouts - Photobucket

Attila levele

Nem kellett sokáig várnom válaszára:
Szerbusz Józsi Bácsi! Nagyon örülök, hogy végre hallok felőled és annak főleg hogy ismét gyermekekkel dolgozol. Mert te egy nagyon jó természetű pót vagy, Bár ilyen apám lett volna mint te. és köszönöm.
És ez a leg kevesebb amit megtehetek érted és a gyerekekért.
Ezért arra gondoltam,hogy meglepnénk a gyermekeket egy fantasztikus műsorral és némi kis ajándékkal.
Balogh Tibi gitár,Váry Zsolt ,Lakatos Laci és Én Mint Bohóc.
A novemberben találjuk ki közösen ,melyik nap szeretnétek. itt a telefon számom.

Figyelj!

Nincs szándékomban senkit sem fárasztani bölcsességeimmel.
De ülök és mesélek, hogy mások ne fájdalmas kerülőutakon jussanak az igaz útra.
Ma már tudom, Istenem a legnehezebb időkben is figyelt rám.
Figyelmeztetett, irányt mutatott, de nem láttam, nem hallottam, nem vettem észre.
Az kellett, hogy akkorát kiáltson, amibe majdnem belesüketültem, vakultam, bénultam.
Azt mondom hát: Jól figyelj, ne engedd, hogy elvonják figyelmed mindennapi apró problémáid, anyagi javak utáni hajsza, szórakozás, élvezetek.
Ne tompítsd érzékeidet alkohollal, gyógyszerrel, drogokkal.
Ha éber vagy, látni, hallani, érteni fogsz, tudod, mit kell tenned!

Presidance

Aranka mesélte, hogy vasárnap, a tiszadobi gyerekekkel Budapesten jártak, a Sportarénában.
A Presidance produkció vendégeként tartalmas kikapcsolódásban volt részük.
A program alatt, egy Munkácsy- díjas festőművész festett egy képet.
A rendezvény után árverésen értékesítették.
A várható százezres bevételt a Tiszadobi Gyermekvédelmi Központ lakói kapják.
Olyan jó volt hallani.
Ma, amikor a kormány lépten- nyomon kurtít, nem kímélve az állami gondozásban élő gyermekek ellátását sem, jóakaratú emberek, szervezetek sietnek segíteni.
Csaba Testvért idézve, erősítve mondom:
„ Jót tenni jó!”

A hiányzó láncszem

Az ember folyamatosan keresi, tisztázza önmagában helyét, szerepét a világban.
Én se vagyok másként.
Folyamatosan zakatolnak agyamban a fogaskerekek.
Ha most kell megfogalmaznom helyemet, szerepemet, leginkább ebben a piciny láncszemben látom.
Amely jelentéktelennek tűnhet, de összeköt gyermeket, felnőttet, fiatalt és öreget, férfiakat, nőket, egészségeseket, betegeket, hívőket és hitetleneket, fehér bőrű magyarokat és cigány származású magyarokat, határon innen és túl.
Erejét, szilárdságát nem anyaga adja, hanem a szeretet.
A meggyőződés, hogy az ember eredendően jó, szeretetre méltó.
Ebben a válságos, sokszor álságos világban csak ilyen apró, egymáshoz szorosan kötődő láncszemekből lehet olyan hálót szőni, amely kiáll bármilyen szakítópróbát.
Ha magam folyamatosan erősítem, keresem a szomszédos láncszemeket, akkor tehetem a legtöbbet a világért.

Piribandi bohóc

Ma, éppen egyik közösségi portálunkon csavarogtam.
Egy bohóc nézett velem farkasszemet.
De hiszen Ő Váradi Attila, egyike első tiszadobi gyermekeimnek!
Azonnal írtam Neki.

Szent Simont szólítom

Keveset tudok Róla, ezért utánanéztem:
Október harmadik, Skorpió havának első dekádjába két apostol is jutott. Simon és Júdás Tádé, más néven Júda. Jézus 12 apostola közül róluk tudjuk a legkevesebbet. Simon – Lukács nyomán – a „zelóta” megkülönböztető nevet kapta. Ebből annyit mindenesetre megtudhatunk, hogy mielőtt Jézushoz csatlakozott volna, a fanatikusan Róma-ellenes nemzeti zelóta párthoz tartozott, amelynek tagjai a modern terroristákhoz hasonlóan a gyilkos és öngyilkos merényletektől sem riadtak vissza (görög zélótész = „vakbuzgó”). Legendája szerint Jézus mennybemenetele után Tádéval együtt Szíriában és Mezopotámiában terjesztette az evangéliumot, Perzsiában haltak vértanúhalált. Simont kettéfűrészelték (más változat szerint keresztre feszítették). Ennek megfelelően fűrész (illetve kereszt) az attribútuma. Fűrészéről nevezetesebb, ezért a favágók tisztelik védőszentjükként. A fűrészelés mint kivégzési mód másodlagosan kerülhetett be a szent legendájába, azt követően, hogy neve napja felől megszületett a döntés. Mivel október végén, a falevelek lehulltával kezdődik a favágó idény, belátható, ha az erdő munkásai az ekkor ünnepelt szentektől – nem Simon az egyetlen! – kérték az áldást dolguk megkezdéséhez. Elválaszthatatlan társa, akit Márk az áruló Júdás Iskariótéstől való megkülönböztetésül nevez Thaddeusnak (héber „bátor szívű”, „elszánt”, „merész”), a zelótának nevében is méltó társa. (A historizáló felfogás az áruló Júdásban is egy Jézusban csalódott zelóta hazafit vél fölfedezni.) Attribútuma a Marshoz illő bunkó, alabárd vagy lándzsa, a haláláról szóló legendaváltozatok szerint. Ő a vesztett ügyek patrónusa. Simon-Júda tisztelete – a népnyelv nevezi őket így – a XI. században támadt föl igazán Németországban, bár ünnepüket már a Szent Jeromos-féle martirológium (IV. század
"Minden munkából nyereség lesz, de az ajkaknak beszédéből
csak szűkölködés!" 14,23.
Ma, amikor a gálospetri gyereke téli tüzelője miatt aggódom, a favágók védőszentjéhez imádkozom.
Bölcs Salamon az előbbi bölcsességében fogalmazta meg az én hitvallásomat, ami az egyszerű ember szájából úgy hangzik:
A tett halála az okoskodás!
Én is próbálkozom új barátokkal, lehetőségekkel.
Hálás szívvel gondolok az erdőkre, favágókra, Szent Simonra.
A Hargitán ezeben a napokban a favágók ünnepelnek és munkálkodnak.
Tegyünk mi is így!

Köszönet a Szent Családnak

Debreceni életem során, talán először tapasztaltam meg a maga teljességében, hogy egy szeretetközösség része vagyok.
Próbáltam megszólítani a debreceni embereket, barátaimat, hogy segítsünk a gálospetri gyerekeknek.
Nem gondoltam, hogy tömegesen jelentkeznek majd.
De saját közösségem, a Szent Család Plébánia tagjai azonnal segítségünkre sietett.
László Atya hívó szavára sokan hoztak gyógyszereket, gyógyteákat, kötszereket.
Fiataljainkból egy lelkes csapat verbuválódott, akik kerékpárral vágtak neki a Gálospetribe vezető 50 kilométeres útnak.
Elindulás előtt barátaimmal együtt litániát mondtunk a vállalkozás sikeréért.
Gyönyörű őszi napsütésben keltek útra.
Nem ment minden simán.
Defekt miatt, a szomszéd településről, Értarcsáról gyalogosan érkeztek az otthonba.
A csomagokat Anna, kocsival viszi utánuk.
Már a fiatalok a kukoricát törik a kertben, majd a krumplit, zöldségeket takarítják be.
Talán egy kis favágásra is jut energia.
Köszönjük!
Hazavárunk Benneteket!
A Boldogságos Szűz segítsen a hazavezető úton!

Harcsafogás

Mindig örömmel adok hírt, ha valami történik Tiszadobon.
Most éppen egy százkilós harcsa került a szerencsés halász csónakjába.
Gratulálunk!

Birok- viszonyok

Szeretett orvosom után kutattam és a Magyar Csoportpszichoterápiás Társaság lapján olvastam az alábi taínmesét:
Élt egyszer egy király és a fele királysága, továbbá a fele-sége. A másik felét elvitte az inflációs ráta meg a vagyonadó. Egy nap a király kitalálta, hogy meg kéne reformírozni ezt a fele hűbele bagázst. Eléje is hívatta a minisztereit, mind a 17-et, találnának-e ki együtt valami okosságot. Na de nem addig a mákos rétes! A király emberei szépecskén egymásnak estek, és rögtön két pártra is szakadtak. Az egyik a fogát szívta, a másik a szívét fogta, de tapodtat sem tágítottak.
Mit volt mit tenni, a király elindult szerencsét próbálni. Ahogy ment, mendegélt, elérkezett egy nagy, sötét felismeréshez: otthon hagyta a mindentudó karizmás kalapját. Vissza is fordult azon nyomban, mert mi lesz, ha egyik avagy másik minisztere megtalálja. Oda lesz a tekintélye. Így is lett. Mire hazaért, egy fő lett a legokosabb. Annyira okos lett, hogy széjjel is feszítette a kalapot az a nagyon nagyra dagadt esze. Mi se maradt abból, hát még nemez.
A királynak se kellett több, az odalett tekintélyét gyorsan visszarakta a zsebébe és pödört egyet a baj száján, mielőtt a torkának esett volna. Mert bizony a miniszterek ilyen toroknak esők lettek.
"Halljátok-e?!" - kezdte a király, de azok nem hallották. Csak villogtatták egymás felé a maradék talantomukat.
"Hát ez már csak így van."- állapította meg a király nagy okosan, mélyet sóhajtott és elkezdett köhögni. Ki is köhögte volna a tüdejét, ha ki nem jön előtte, ami a lelkét nyomta. De kijött, aztán el is szaladt, a király csak nézett utána, mint vakcina a szubkután. Az emberei meg csak szorítkoztak tovább.

Ha ma is félnek, már meghaltak.

Bölcs Salamon gondolata

"A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák!" 17,6.

SíkSándor: A kék palást

,,Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!''
(Boldogasszony Anyánk)
Amelynek színe mint a menny
És mint az édesanya-szem,
Olyan ölelő, olyan áldott,
Énekelem a Kék Palástot.
Kék mint az ég, jó mint az ég:
Mélység, magasság, messzeség,
Körülkarol és el nem enged,
Megharmatoz és fölmelenget.
Olyan könnyű a mosolya!
Búzavirág és ibolya.
És mégis oly kimerhetetlen
És titokzatos, mint a tenger.
Ó tőlem milyen messze már
Amely eléd bírálni jár,
A farizeusi szemöldök.
Már gyermeki bizalmat öltök.
Bizalmat, jó meleg ruhát:
Ha rám uszítja táborát
A Bűnnek Isten-tűrte titka,
Elburkolózom ráncaidba.
De nem magam, mind elhozom,
Kiért a gond mázsája nyom,
Mind, mind aki kedves szívemnek,
Kézen vonom megbújni benned.
Az árvákat, a foglyokat,
S kik megjárták a poklokat
A sötétség évein által, -
Fogadd alád, anyai Fátyol.
S akik után szívünk sajog,
A nagyszemű ártatlanok,
A kisdedek, s akik még jönnek
Másnapján az eldúlt özönnek...
De már nem is imádkozom:
Úgy buzog föl a bizalom
Szívem megéledt melegéből
Mint a forrás a föld szívéből.
Fölöttem a végtelen ég,
Lenn: hallgató arany kepék:
Keresztbe kötve várja sorsát
Szegény, pihegő Magyarország.
Az eleven-kék bolt, a menny.
Mintha libbenne odafenn,
És békére és háborúra
Egy nagy kék palást ráborulna.

Őseink nyomán

az államellenes fegyveres összeesküvés, hazaárulás, az önálló Erdély létrehozására irányuló lázítás, felbujtás, a szocialista államrend elleni szervezkedés, a magyar ellenforradalommal való szolidaritás és kapcsolat, röpcédulák készítése és terjesztése, románellenesség koholt vádjai alapján elítélt, mártírhalált halt Sass Kálmánt mind a mai napig nem rehabilitálták
Őseink nyomán
Bejegyzésem Sassfiókáim: Mátyás, Péter és Mercédesz figyelmébe ajánlom.
Sass Kálmán utódjaként őriznünk kell emlékét, mindazt az életutat, melyet a Ti és Mi túlélésünkért tett.
Magam is kutattam őseim nyomát.
Tudom, hogy bukovinai csángók voltak.
Amikor a hatalom érdekei úgy kívánták, Csíkból a délvidéki Bácskába települtek, majd Magyarországra, Nyíregyháza mellé, Újfehértóra.
Nevünk, egyszerű halandó magyar ember számára idegenül hangzik, de én tudom, erdélyi származásom.
Életem ennek tudatában alakítom.
Kicsikéim!
Tanuljatok, éljetek úgy, hogy őseink, hőseink élete az utókor számára is jó példa maradjon!

Sass Kálmán emlékére

Az 56- os forradalom ünnepén egy történész beszélt a kor erdélyi vonatkozásairól.
Ismét megragadta a figyelmem Sass Kálmán említése.
Úgy gondolom, érdemes felidéznünk a mártír életét:

1904. április 17-én született Gálospetriben, református kisbirtokos családból

előbb a máramarosszigeti piarista gimnázium tanulója lett, majd az orosz betörés miatt a nyírbátori, aztán pedig a nagykárolyi piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait

1928-ban a kolozsvári teológiai főiskolán szerez lelkészi diplomát

egy évig Domahidán segédlelkész

kétéves svájci tanulmányúton vesz részt, Svájcban az Ifjúsági Egyesület egyik vezetője lett

1931-ben visszatérve két évig Sulyok István mellett püspöki káplán

1932-1936 között Mezőtelegdi lelkész, a gyülekezet lelkes újjászervezője

1933-ban jelenteti meg "Mezőtelegd története" című munkáját, mely tartalmazza számos más körösvölgyi egyházközség történetét is

1935-ben Református Kátét adott ki "iskolai és magánhasználatra"

1936 húsvétján vette feleségül Tőkés Máriát, az értarcsai lelkész lányát, házasságukból öt gyermek született

1936 szeptemberében Érmihályfalván iktatják be lelkésznek, ahol 20 évi lelkészsége alatt megszervezte a gyülekezet külső és belső életét, kölcsönkönyvtárt alapított és vezetett, szorgalmazta az új református iskola építését, gyarapította alapítványait

1937-ben Nagyváradon jelentette meg "Iskoláink története" című forrásértékű munkáját az érmihályfalvi református iskola történetéről

1937-ben hazaárulás és "a társadalmi rend elleni izgatás" vádjával bíróság elé idézték, végül felmentették

1939 decemberében mégis több lelkésztársával együtt kiutasítják az országból "terrorista szervezet" pártolásának vádjával

1 évig a Budapest-Fasori gyülekezet lelkésze

1940 szeptemberében, a második bécsi döntésnek köszönhetően tér vissza Érmihályfalvára és folytatja a gyülekezet újjászervezését

1942-ben kiadta az "Elvész a nép, amely tudomány nélkül való" (Hós 4:6) című tudomámyos értekezését

1943-ban a Lelkigondozó c. folyóiratban közli "Az érmelléki reformátusság nyomában" kutató írását a szórványosodásról

1944-ben egy hitépítő füzetet jelentet meg "Új világ küszöbén" (Üzenet evangéliumi hitű testvéreimhez) címmel

1944-ben "Üzenet" (az érmihályfalvi református híveknek) címmel egyházi közlönyt jelentet meg az egyházközségnek szerzett külön nyomdában

az 1940-1944 közötti években magyar kormányfők, miniszterek, politikusok, katonatisztek, neves értelmiségiek keresték fel birtokán, kérték a tanácsait és segítségét, köztük Göncz Árpád és Tildy Zoltán is

Magyarország 1944. márciusi német megszállása után barantói tanyáján bújtatta az érmihályfalvi zsidókat

1944. szeptemberében a szovjet hadsereg egy magyarokból álló partizáncsoportot dobott le Érmihályfalván, az egyetlen túlélőt, Maléter Pált - későbbi honvédelmi minisztert - ő rejtette el, a csapdába csalt és megílt partizánokat pedig tisztességesen eltemette

az 1944-es változásokat követő években a Magyar Népi Szövetség munkájában vesz részt, középfokú iskolát és ingyenes kollégiumot szervez több érmelléki település számára

az 1947-es szárazságok nyomán 5 regáti román kisgyermeket fogad be és nevel otthonában

1947 júliusában tartóztatják le, 1948 tavaszáig raboskodik - szabadulását Maléter Pál leveleinek köszönheti

1957. február 5 -én tartóztatják le, több mint egy évvel az érmihályfalvi csoport pere későbbi vádlottainak tömeges letartóztatása előtt

1958. szeptember 13-18. között volt tárgyalása, az ítéletet 1958. október 6-án - az aradi vértanúk kivégézése napján - hírdették ki: dr. Hollós István hadbíró századossal, tanárral együtt halálra, az érmihályfalvi csoport többi tagjának legtöbbjét pedig 25 évre ítélték

1958. december 2-án végezték ki a szamosújvári börtönben

a forradalom után emlékművet emelt a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Szamosújváron a börtön melleti temetőben, ahol a kivégzettek és a börtönben elhalálozottak nevei szerepelnek, többek között Sass Kálmán és Hollós István nevei is

1993-ban az Érmihályfalvi Református Egyházközség emléktáblát állít a templom falára: "Itt szolgált 1937-1957 között az 1958-ban mártírhalált halt Sass Kálmán lelkipásztor" És alatta az ige: "Mert nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten..." (2Tim 1,7)

2002. október 6-án, a halálos ítélet kihirdetésének 44-ik évfordulóján a gálospetri református templom falán emléktáblát helyeztek el: "Ebben a templomban keresztelték és konfirmált Sass Kálmán 1956-os mártírlelkész. Állíttatta a Gálospetri Református Egyházközség és a Partiumi és Bánsági Műemlékbizottság 2003". A volt református kántortanítói lakásban emlékszobát rendeztek be a település nagy szülöttének emlékére

2003. október 31-én az Érmihályfalvi Református Egyházközség Sass Kálmán bronz emlékplakettet készített a felújított templom ünnepe alkalmából

az államellenes fegyveres összeesküvés, hazaárulás, az önálló Erdély létrehozására irányuló lázítás, felbujtás, a szocialista államrend elleni szervezkedés, a magyar ellenforradalommal való szolidaritás és kapcsolat, röpcédulák készítése és terjesztése, románellenesség koholt vádjai alapján elítélt, mártírhalált halt Sass Kálmánt mind a mai napig nem rehabilitálták

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol a fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

1950.


(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)

Apám hitte

Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám hitte az elsõ éjszakát,
Apám hitte a gyûrû aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

Tü rü-rü-rü-rü rü-rü-rü-rü-rü
S úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám hitte a hős tetteket,
Apám hitte a bölcsességeket,
Apám hitte a szép verseket,
S úgy hiszem ez így volt szép

Ná-ná-ná ná-ná-ná-ná-ná...

Apám elhitte a hírmondók szavát,
Apám elhitte Chaplin bánatát,
Apám elhitte a folyók irányát,
S azt hiszem, ez így van jól.

Tü rü-rü-rü-rü rü-rü-rü-rü-rü
Azt hiszem ez így van jól.

Na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na...

Én is hiszek egy-két szép dologban,
Hiszek a dalban, a dalban, a dalban.
És én hiszek a város zajában,
És én hiszek benne, s magamban.
És én hiszek a mikrobarázdában,
És én hiszek a táguló világban.
És én hiszek a lézersugárban,
És én hiszek az ezredfordulóban.
És én hiszek a kvadrofóniában,
És én hiszek a fegyver halálában.
És én hiszek a folyóban s a hídban,
És én hiszek hiszek hiszek apámban.


Na na-na-na na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na...

!és építs!

Szent Ferenc e meghívás hatására kezdett bele a ferences rend építésébe.
Alkotó embernek érzem magam.
Soha nem törődtem bele, ha valami rosszal találkoztam.
Vagy a javításához láttam hozzá, vagy azon gondolkodtam, mit építsek helyette.
Ezért örültem, amikor a múlt vasárnapon, Tiszadobon megpillantottam felújított templomunkat.
Levente Atya és közössége tiszteletre méltó munkát végzett.
Még sok Hozzájuk hasonló embertársra lenne szükség, aki mrghallja Jézus szavait:
Menj és Építs!

Reményik Sándor: Egy kicsi szó

Egy Szociális Testvérnek

Akinek az Isten
Minden nehézségben,
Bajban, betegségben
Hű vigasztalója:
Nincs annak szüksége
Hívságos beszédre,
Földi fecsegésre,
Virág-színű szóra.

Isten virágának,
Jézus jegyesének
Pogány nótafámról
Vízkereszti ének,
Virágtalan fámról
Téli virágének
Kell-e hát, kell-e hát?
Mégis megpróbálom,
Hátha nem róják fel
Szárnypróbálgatásom
Odaát, - odaát...

Hátha szabad mégis
Kicsi énekemmel,
Kicsi nótafámmal
Kicsit odamennem,
Isten nagy szavához,
Vigasztalásához
Egy kicsi szót mégis,
Mégis hozzátennem.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kináld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bizom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!

Szabó Lőrinc: Pannón ősz

PANNÓN ŐSZ

Ősz van, a régi, a tavalyi ősz
s e furcsa ősz egészen megbüvölt.
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat.
Nem értem a világot; azt hiszem,
nincs célja; – mért is volna? – és ami
értelmet magam képzelek belé,
sose több, mint maga a létezés.
Ősz van… Szép ősz… A jókedvű rigók
torkából még az augusztus rikoltoz
s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan
egy a születés és az elmulás,
mintha csak ruhát cserélne a Föld,
mintha a csere volna csak örök…
Ősz van… Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy van!… A szél könnyelmű suttogása
ős legendákra tanítja az erdő
figyelmes bokrait és századok
óta köztünk kisértő szellemek
fájdalmát-örömét mesélgeti…
Ősz van!… Az évek szele csöndesen
hordja a sírokra a feledést…
Párás a fény… Szárazabb zajjal csúsznak
egymáson a tó hullámai… De
fáradhatatlan felhők görgetik
az égen lomha lavináikat…
Ősz van! Szép ősz!… Ősz minden változás:
szent dolog az ősz! – kiáltom, s ime,
sziklasötét barlangja hűvöséből
előbúvik a szakállas szatír
s a napsütötte pannón dombokon,
barátként mellém heveredve, némán
hallgatja az öregedő napok
lombzörgető, fáradt lépéseit.

Sorstársak

Az alábbi levelet közzéteszem.
Ilyen barátokra is rátalál néa az ember:
Kedves József!

Köszönöm válaszodat. Elég egyedi név, de így legalább a név adta lehetőség szerint megismertem egy értékes embert.

Nem tudom volt -e időd megnézni a honlapunkat, milyen téma az amivel én úgymond "szórakozom" mert a foglalkozásért fizetnek. Itt én fizetek, hogy az állam helyett végezhessem az emberek védelmét.

Mindent magamnak kell megteremteni, hogy működhessünk.
Ha környezetedben hallasz,vagy tudomásod van, lakásmaffia jellegű visszaélésekről, az áldozatok sértettek jelentkezzenek.

Ha Debrecenbe járok örömmel venném ha egy személyes beszélgetésre sor kerülhetne.
Jövő hét elején megyek hétfőn, mert kedden temetésen kell részt vegyek.

A nemes cél mindég erőt add az embernek, hogy másokkal is törődjön, így saját maga is feltöltődik és van ereje az élet adta nehézségekkel küzdeni.

Szép napot, mindent amit csodálatosnak vél az ember.

Üdvözlettel: Erzsébet
www.sors-tarsak.hu

Félreértés ne essék!

Kérésemről értesülve, Robi, az intézmény vezetője az alábbi aggódó levelet írta:
Kedves Józsi!

Köszönjük szépen, hogy fáradozol ügyünkért, csak arra kérünk, hogy óvatosan küldjél a világhálóra ilyen leveleket, mert még valaki félreérti, és ahelyett, hogy a gyerekek helyzetét segítenénk, kárt okozunk nekik.
Kérlek szépen ha lehet az ilyen felhívásokat előre egyeztetsd velünk !
Azt gondolom amúgy sem jó a sok ember egyhelyen, mert egymástól nem tudnak dolgozni. A tüzelővel és minden egyébbel kapcsolatosan mi is intézkedünk, foglalkozunk.

Köszönöm a megértést!
Tisztelettel, Karda Robi

Ülök és mesélek

Erről szól a blogom.
Olyan kedvvel és szorgalommal teszem, mintha életem függne tőle, fizetséget kapnék érte.
Mindkettő igaz.
Fizetségem vatikáni valutában kapom, többet ér a forintnál.
Eszembe jut, amikor újjászületésem után magamhoz tértem.
Nem tudtam beszélni.
Mutogattam, rajzoltam, írtam papírra, vagy az ujjammal a falra.
Hát most be nem áll a szám, nem nyugszik a kezem.
Újra előjött a mentalitásom, amire kisztitkár koromban igyekeztem a fiatalokat is rábírni:
Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon!
Fárasztó lehet elszenvedni, de eredményre vezet.

Szeretettel továbbítom

Petőfi Sándor: Kemény szél fúj

Kemény szél fúj, lángra kap a szikra,
Vigyázzatok a házaitokra,
Hátha mire a nap lehanyatlik,
Tűzben állunk már tetőtül-talpig.
Édes hazám, régi magyar nemzet,
Alszik-e csak a vitézség benned,
Vagy apáink halálával elhalt?
Illik-e még oldaladra a kard?
Magyar nemzet, ha rád kerül a sor,
Léssz-e megint, ami voltál egykor?
Oly hatalmas harcos, ki szemével
Jobban ölt, mint más a fegyverével!
A világot védtük hajdanában
A tatár és a török világban;
Vajon most, ha eljön a nagy munka,
Meg bírjuk-e védni mi magunkat?
Oh magyarok istene, add jelit,
Ha a kenyértörés elközelit,
Hogy az égben uralkodol még te
A magad s néped dicsőségére!
Pest, 1848. február

Egy ötvenhatos elmélkedései

Készülünk az 56- os forradalom és szabadságharc ünnepére.
Elgondolkodtam, lehetek- e ma, 2009 októberében szabadságharcos, forradalmár.
Ismerve közállapotainkat, az egyszerű ember legyint és azt mondja:
Rajtunk már csak a Csoda segíthet!
De hiszen kétezer év óta itt van közöttünk.
Nem bízunk, hiszünk benne?
Nem tétlenül kell várnunk a Csodát!
A parasztember azt mondja:
Segíts magadon, az Isten is megsegít!
Tegyünk hát csodát!
Bár Jézus nem jelent meg nekem, de egy belső hang megszólalt bennem:
Szólítsd meg az embereket!
Bebizonyítottam neked, hogy jelentéktelen, apró emberként, egy homokszemként is nagy dolgokra vagy képes!
Mutasd meg közösségednek, hogy összefogva csodákra vagytok képesek!
Gálospetriben azt mondtam a gyerekeknek:
Lehet, hogy nem tudlak Benneteket magammal vinni Debrecenbe, de ígérem, elhozom Nektek Debrecent!
Így határoztam el, hogy meghirdetem a Cívis Összefogás Napját Gálospetriben.
Október 24.- én Gálospetribe hívom hát minden Barátomat, cíviseket és mindenkit, aki aggódik nemzetünkért, de nem csodára vár, hanem tenni is akar, tud.
Gálospetriben, a gyerekeknek nincs tüzelőjük!
Gyere Velünk, favágásra, közös imára hívunk!
Hozz Magaddal enni- innivalót, kínáld meg a gyerekeket!
Hozd magaddal a barátodat, erődet, jóságodat, szeretetedet,
Ötvenhatos magyar agyok.
Én már rokkantnyugdíjas!
Ne hagyd, hogy az eszme is rokkantnyugdíjba vonuljon, amiért hőseink életüket áldozták!

Reményik Sándor: ét vezér

Hogy ez még nem jutott eszembe:
Hogy a Göncölszekér hét csillagát
A hét vezér nevén nevezzem el:
Álmos, Előd, Ond - jaj, olyan rég volt,
Nem is tudom tovább.
Tudják-e még a mai gyermekek,
Hogyan vezették népüket
Az ős-hazából Etelközön át,
Tovább, tovább?...
Hogy ez még nem jutott eszembe:
Hogy a Göncölszekér hét csillagát
Róluk nevezzem el!
Be szép volna, ha csillagokká lennénk
Mindannyian,
S követnénk őket tüskön-bokron át
A csillagbokros égi réteken
Keresni új hazát...

Kránicz Szilvia: Kapaszkodunk a fába

Kapaszkodunk a fába

Buta egy játék,
én elbújok, te kergetsz.
Még azt sem tudom,
ez duett-e vagy tercett.
Én kint vagyok, te bent…
Aztán felássuk a kertet.
Ha én futok feléd.
A fa mögött reszketsz.
Ezért hozok még
fákat, ásót,
Hogy lejátszhassuk
a húsbavágót.
Aztán az én ajtómat rázod!
A fa mögül visszapofázok
hogy lehetne ez más is
Mint ösztönbe csomagolt
feromonlöket.
Nem akarok gyűrűt, lakást
Sem ordító kölköket
Csak kicsit bevallani
Hogy elbújtam s te kergetsz,
S lehet, hogy nem értünk
igazán a kerthez.
Szerintem félünk, hogy meghalunk
és csak kapaszkodunk a fába
s lehet, holnap már máshol, mert
csak egy jelenetünk van rosszul összevágva..
Megéri akkor is
így vagy úgy vártalak
ebben a kertben úgyis
a kertész van vád alatt.
Most ígérném, hogy soha többet
Meg hogy újra
csak veled, örökre,
szép fánkhoz simulva
azt is, hogy mással
közös élet végén
hamuként szürke rögbe
vagy karodba kötözve
de meg se hallod
el se hinnéd
legalább a kerítésig
elvihetnéd
amit találtunk
kérlek, találd ki
hogyan játsszunk
bújjak, menjek, jöjjek
a bokrok között
a földre üljek
ne csak úgy, véletlenül, lopva, félve
tapossak a sokat locsolt veteménybe
hogy aztán mehessek megint mindent
a folyóba hányni
Fákat ültetni
Földet kapálni.
Azt mondod, a kertész ostoba, gyáva
Hogy az összes zöld bokra ronda, sárga
Azt hiszed, megloptad és meg se látta…
Mégsem ő kapaszkodik abba az istenverte fába.

Levél Zoltánnak

Személytelennek tartottam e-mailt küldeni, megpróbáltam telefonon hívni Zoltánt.
A vonal túlsó végén, kedves női hang szólalt meg franciául, egy kukkot nem értettem belőle.
Így a következő levelet írtam:
„
Kedves Zoltán!
Boldogan tájékoztatlak, hogy pénteken, Gálospetriben kézhez kapták, használatba vették a gyönyörű laptopot.
Lehetővé vált számomra, hogy a szobámból kísérjem figyelemmel fogadott gyermekeim életét, ha szükséges, azonnal segítségükre siethessek.
Pénteken családommal, tiszadobi barátaimmal a gyermekeknél voltunk.
Televíziót, videomagnót, mesekönyveket, játékokat, almát vittünk.
Közösen mondtunk imát a gyermekekért, a jóakaratú emberekért, Érted.
Látnod kellett volna ezeket az angyalkákat.
Értük érdemes élnem!
A Sors úgy hozta, nem volt gyermekem.
Most van húsz.
Szüleimet korán, még gyermekként elveszítettem.
Az Úr nem hagyott magamra, adott testvéreket.
Eddig volt három, már van négy.
A betegség majdnem tehetetlenné tett, de az Úr meghagyta a szívemet, értelmemet és adott mellém barátokat.
Hálát adok érte.
Mint ahogyan Neked is, fogadott testvéremként hálás szeretettel küldök néhányat a fotókból.
Szeretettel ölel:
Áncsán Józsi

Szentháromságban

Csodálatos hétvége volt.
Pénteken, családommal, tiszadobi barátaimmal Gálospetriben jártunk.
A gyerekek nagy örömmel fogadtak.
Ilike barátom családja televíziót, videomagnót, mesekönyveket hozott.
Volt az ajándékok között játék, alma.

Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.
Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Érted dobog!

Beating Heart Generator
Comments - Graphics - Layouts

Áldott hétvégét!

MySpace Comments - MySpace Layouts - Photobucket

Vidáman!

MySpace Comments - MySpace Layouts - Photobucket

Boldog őszi napokat!

MySpace Comments - MySpace Layouts - Photobucket

Reményik Sándor: Hieroglifek

Igaz: a világ tágas térein
Én mindenkié mégsem lehetek,
Hieroglifek költeményeim.
A kulcs hozzájok: rokon szenvedés,
És rokon örömök,
Tükörré, óriástükörré,
Kiki számára sorstükörré
Csak úgy növök.
Akinek lénye nem rokon velem,
Annak a pillantása fennakad
Egy fénytelen, vak, konok üvegen.
Az nem látja meg bennem önmagát,
Az engem magának százszor felád
S én százszor megoldatlan maradok,
Hieroglif, hieroglif vagyok.
Isten előtt így állok én is,
Az Ős-hieroglif előtt,
S oldozgatom, oldozgatom,
De annyit értek csak belőle,
Amennyi lényemmel rokon.

Jeges izgalomban

Ez jellemezte tegnapi napomat.
Fizikai értelemben, az első hó, a hirtelen jött hideg lepett meg.
Izgalmam másik része abból adódik, hogy Zoltán arról tájékoztatott, szerdán, vagy csütörtökön Gálospetriben kézhez kapják a gyerekek a vadonatúj laptopot.
Én talán jobban izgulok, mint Ők.
Este aztán Aranka beszámolt arról, hogy a család rendkívül nehéz anyagi helyzetbe került.
A bajokat tetézi, hogy Lilluskánál iskolai gondok adódtak.
Együtt érzek Vele, mert tudom, a nap 24 órájából 25-öt dolgozik.
Megélhetési gondokkal küzd, akinek száz gyerek van a gondjaira bízva.
Tényleg nagy a baj Magyarországon.