Még halkan dúdol
nekem a szél,
de dallama szívemben
vajon meddig él?
Még lágyan simogat
a hajnali fény, de
színeit lelkem holnap is
érti-e még?
Ma még olykor cselekszik
bennem a vágy,
de holnap, ellátom-e
magamat még?
Parkinson Úr nagyon
igyekszik gúzsba kötni
idegeim, de még nagyobb
az ki éltet, s bennem él!
S szívemben égő reménye él,
hogy Ő előbb jön
lelkemért, mint Parkinson
Úr a testemért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése