Árpád-házi Szent Erzsébet II. András (Endre) magyar király és Merániai Gertrúd gyermekeként látta meg a napvilágot 1207-ben. Kicsi korától szívesen adakozott a rászorulóknak, elvonulásra hajlamos természete miatt néha játék közben is be-beugrott a templomba picit imádkozni. Szívesen ajándékozta dolgait szegényebb társainak. Korán idegen országba került ahol sok megvetésben volt része ő az égiekbe helyezte minden reményét. Szent János apostol a „szeretett tanítvány” volt Árpád-házi Szent Erzsébet védőszentje. Ezt a felebaráti szeretett lelkületét gyakorolta életében. Jótéteményeiről számos feljegyzés maradt. Ilyen például a leprás beteg esete, akit Erzsébet saját férjének ágyába fektetett, hogy éjjel-nappal ápolhassa, mivel a betegben magát Jézus Krisztust látta. A vár alatt nagy házat építtetett, ahová a zarándokokat és koldusokat befogadta, a betegeket ápolta. Olyan kedves és gondoskodó volt hozzájuk, hogy anyjuknak érezték és szólították őt. Számos feljegyzés marad, hogy szülőágyon lévő asszonyoknak segített.
Sokat imával és szerető kedvességgel a világias szilaj és harcias Lajos férjét mélyebb hitre terelte. Erzsébet segítette férje emberi értékeit magasabb, természetfölötti szintre emelni, aki feleségét mindig megvédte a szegényekért folytatott tevékenységében. Kapcsolatuk csodálatos példa arra, hogy a hit, az Isten és a felebarát iránti szeretet megerősíti a családi élet kötelékeit és még mélyebbé varázsolja a házasság egységét – hangsúlyozta Benedek pápa. A fiatal pár lelki támaszt talált a ferences szerzeteseknél; s Erzsébet Rüdiger testvért kérte lelki vezetőjéül. Lelki vezetőjük ismerte meg Assisi Szent Ferenc megtérésének történetét, amely még inkább megerősítette Erzsébetben azt, hogy kövesse a keresztre feszített Krisztust, akit a szegényekben ismert fel. Erzsébetnek gyermekei születése után sem hagyott fel a rászorulók és a ferences testvérek támogatásával. Lajos jótékonykodásában is együtt érzett feleségével és támogatta őt. Az 1225-ös éhínség idején az férje jóváhagyásával "fosztotta ki" Erzsébet a várat, hogy segíthessen az éhezőkön. De bölcsen válogatott a munkaképes embereknek munkát adott.
1227-ben férje egy keresztes hadjáratba indulva kitört járványban elhunyt. Erzsébetet olyannyira megviselte szeretett férje eltávozása, hogy soha többé ünnepi ruhában nem mutatkozott. Elzavarták az udvarból, sőt a városból is. Koldulni kényszerült árva gyermekeivel együtt. Rövid időre kolostorba fogadták be, ahol ismét betegeket ápolt. Mikor megtudták álnok rokonai, hogy Német Római Császár feleségül akarja venni Erzsébetet visszafogadták és ő alázatosan ennyit mondott „Az Isten bocsásson meg mindnyájunknak! Lajos férjéhez az élete végéig hűséges volt.
1228 nagypéntekén Erzsébet néhány ferences barát jelenlétében lemondott a világi javakról. Kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a földönfutókat, betegeket, és ő maga gondozta őket. E tette Assisi Szent Ferencéhez hasonló misztikus tapasztalatot tükröz – magyarázta a Szentatya. Ő is arról beszélt, hogy a betegeket, leprásokat szolgálva „az, ami korábban keserű volt a léleknek, édessé változik”. Erzsébet rövid életének utolsó éveiben legelső „kórház látogatóként” szeretettel és alázattal ápolta a szegényeket és betegeket. A világban élt megszentelt életet, társnőivel szürke, hosszú ruhát öltött – így lett a ferences harmadrend, a Ferences Világi Rend védőszentjévé. „Élek én, de nem is én élek már, hanem Krisztus él bennem!”
Már életében szentként tisztelték, életét számos csoda kísérte. Egy süket-néma szerencsétlen gyermeknek rászólt „A mi Uruk Jézus Krisztus hatalmával parancsolom neked, szakítsd meg a hallgatást, s mondd meg, ki vagy és honnét jössz!” Szentlélek általi gyógyulás a gyermek szájából első szó – „Ó, Istenem”! Pénzt adott majd Erzsébet: „Isten meggyógyított, hogy megháláld irgalmát, mindig kerüld a bűnt! Gondolj arra, mennyit szenvedtél eddig. És imádkozzál értem is!” Életéből a rózsa-csoda a legismertebb. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában. Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon.
„Örökösöm Krisztus!” Mindenét szétosztotta, hűséges ferences harmadrendűnek ajándékozta azt kopott köpenyt, melyet Assisi Szent Ferenc küldött neki. Feljegyezték: utolsó napjaiban egy bíbortollú kismadár vigasztalta csicsergésével. 1231. november 17-én „édesen elszunnyadt az Úrban” fogalmazott XVI. Benedek. Akik sírját hittel felkeresték gyógyulást -, akik közbenjárását kérték: meghallgatásra találtak. Temetése napján a hideg novemberben a háztetők tele voltak soha nem látott énekesmadarakkal, melyek harsogták bűbájos éneküket.
Temetése idején Kegyelem kiáradt a földre - mint ferences Páduai Szent Antalnál - több ember meggyógyult. 1235-ben megtörtént szentté avatása, hiszen még életében elhíresült szentsége. A szentté avatás felajánlása részében II. Frigyes Császár – Boldog Erzsébet – fiával. Hermannal az oltár elé ment, s egy drágakövektől szikrázó koronát tett Erzsébet fejére "Megkoronázom őt, mit az ég halhatatlan királynőjét". Tisztelete és kultuszhelye a világ minden részén hamar elterjedt. Árpád-házi Szent Erzsébet a feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend, a ciszterciek, az Erzsébet-apácák, a pékek, a koldusok, az özvegyek, az árvák, az ártatlanul üldözöttek, a csipkeverők és a fátyolkészítők védőszentje.
Szent Erzsébet példája arra tanít bennünket, hogy a Krisztussal való barátság, a hit kialakítja bennünk a helyes igazságérzetet, és egyenlővé tesz bennünket; szeretetet és jóságot szül, amelyből remény születik: bizonyosság abban, hogy Krisztus szeret bennünket. Így válunk képessé arra, hogy meglássuk embertársainkban Krisztust. Árpád-házi Szent Erzsébet Krisztus felfedezésére hív bennünket, arra, hogy mi is szeressük Őt, arra, hogy higgyünk, s e hit által rátalálhatunk a szeretetre, a boldogságra, az igazságosságra. Mindez remény arra, hogy egy nap mi is az örökkévalóság örömében élhetünk Istennel – hangzott el XVI. Benedek pápa katekézisében.
Szeretettel
Ferences Harmad Rendi szolgáló testvéretek:
Herman
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése