2010. november 17., szerda

Barotai György Urbán ofm: Temetés


Temetni hívtak Istenem

de világiasan álltam

hozzá De szégyenteljesen

Mondtam a sztereotip

szavakat Rá se figyeltem

hogy TÉGED TEMETNI hívtak

Téged Kit a Szűzanya

az angyalok királynéja

kísért utolsó útjára
Téged Ki magad is elkísérted

elhunytjaidat Szent Józsefet

és rokonaidat azzal az áhítattal

amellyel még ma is kíséri

Izrael az elhunytjait
Rá se merek emlékezni a közönyös szolgálatokra, káplánkoromra

mikor a liturgikus menetben

a kántort viccekkel szórakoztattam
Most már másképp látom

Uram a több, mint negyven

éves szolgálatom

Kezd kirajzolódni az igazi

arcom

Ez a másképp látás Ez is

ajándék Pazarlón ajándékozó

Istenem

Felkínált ajándék Ó ne hagyd

hogy ez is hiába legyen

Köszönöm a Világosságod

amit beleárasztasz irgalmasan

szívembe Ó ne hagyd hogy

készületlen kerüljek Elédbe
Te aggódó szeretettel nézel

rám És csak az az igazi

látás, ahogy Te látsz ahogy

Te nézel

Még üldögélek a bírói és

felmentő székben mikor

még a bűnös testvéreket

szolgálod általam Ó Istenem

holott egyedül Te tudod

mekkora bűnös vagyok Talán

egyszerű jámbor nagymamám

és még sokan szóltak és szólnak

Nálad érettem Meg édes szüleim

Ne hagyd hogy elvesszen a te műved

a Te szerszámod Ne dobd el mikor

már nem használod

Temetni megyek de Ó add hogy

más szívvel Téged szolgáljalak

az elhunyt testvérben és

özvegyében meg gyermekeiben

Kalandnak néztem az életet

Ó teremts újjá Istenem Mert

nem kaland az hanem komoly

út vándorút Tőled Hozzád Fiadban

Lelkeddel Megtört Fény görbeségeimen

a Te Világosságod Azért olyan visszataszító

azért rémisztgető Téríts meg Uram és

Hozzád térek, nem egyedül

Nincsenek megjegyzések: