SZABIN testvér (1885-1931)
A Szatmár megyei Vállaj községben született sokgyermekes, szegény családban.
Családi neve: Scheibl János. Már 5 éves korában a Szűzanya megjelenésével
tűntette ki, ettől kezdve szinte éhezte és szomjazta az Istenközelséget,
a vallásról szóló tanítást; kereste a magányt, ahol sokat imádkozott. 6
elemi iskola elvégzése után kőműves-tanonc, majd segéd lett. Társai közt és
családjában buzgón apostolkodott. 18 éves korában a Szent Szűz hívta, lépjen
be Szent Ferenc rendjébe. 1913. januárjában Gyöngyösön magára öltötte
a ferences ruhát a Kapisztrán Provinciában. Mint terciárius szakácsként tevékenykedett,
szabad idejét a templomban vagy cellájában imával töltötte.
1915-ben katonának hívták be: négy fronton is szolgált szakácsként. Itt is
90
megőrizte vallásosságát. Romlott társai bűnbe akarták csalni, ő azonban a
leghatározottabban ellenállt.
1918-ban visszaérhetett a kolostorba. Titkon a papság után vágyódott, de erről
lemondott egy nagybeteg klerikus társa javára, aki meg is gyógyult, s később
pap lett. Sokat imádkozott és vezekelt a bűnösökért. A novíciát és a fogadalomtétel
után 1923-tól rendkívüli kegyelmi adományokban volt része, pl. amikor tífuszos
betegként az ágyat őrizte, eljött betegágyához Krisztus őt megvigasztalni.
Több éven át alamizsnagyűjtő volt a környéken, mindenütt buzgó apostoli tevékenységet
folytatott, s papok és hívek szentnek tartották. 1924-ben édesanyjának
írt levelében reménykedik, hogy Kínába, misszióba mehet majd, s vágyakozik
a vértanúság után. Ünnepélyes fogadalma letétele után, 1929 tavaszán
jelentkezik misszionáriusnak, s ősszel, öt társával elindul Kínába, „hogy magát
égő áldozatul felajánlja Istennek a lelkek megmentéséért”. 15 hónapig tevékenykedik
a hankowi misszióban, s 1931. márc. 28-án váratlanul befejezi életét. Az
előző napi orvosi vizsgálat semmi különös betegséget nem tud megállapítani,
rendtársai véleménye, hogy a benne lobogó isteni szeretet tüze emésztette fel fiatal
életét. Életszentségéről tanúskodnak rendtársai, ismerősei, a halála után
történt rendkívüli megtérések, gyógyulások - és P. Oslay Oswaldnak róla írott
könyve (1934). Kár, hogy boldoggá avatási eljárása nem indult meg.
1924-ben szüleinek írt levelében kifejezi vágyát a vértanúság és a kínai miszszióba
jutás után:
„Jó Anyán, ha tudná, mi vár rám! …nem bírná el… Vértanúi pálma után
áhítozom! S akarom embertársaimat jobban szeretni, mint önmagamat! Ezt
tanulom Szent Ferenc Atyánktól és megfeszített Jegyesemtől!”
Imádság:
Istenünk, te Szabin testvért arra választottad ki, hogy környezetében apostolkodjon
s a kínai misszióban életét égő áldozatul áldozza a lelkek megmentéséért.
Add, hogy példáját követve mi is mások előtt jótetteinkkel világoskodjunk.
A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése