Hangszálam alatt,
mint szárnyatlan éji madarak,
hegedűk vijjognak.
Torkomban a néma üvöltés
a hidegen kúszó Holdat
álmából felrázza.
Sötétéj elmém üsse lelkemet
testem szögesdrót falának!
Szemem tükre vájjon rést
sebhelyes létemen!
Ó, Uram, mért hagytál itt...
testembe bezárva?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése