Minden ősöm bennem éled
Látom minden ősöm!
Lelkük mézelő zöngéséből
rám nyitotta nektáros szirmát
az élet.
…Életem velük
hullámzik most is, hosszan,
elnyúltan az időóceán
végtelenében…
Ezredévek szerelmes
szerelme nyomul
nyomomban;
Az összes ősöm szerelme
bennem van,
mert szívembe gyökerezve
lelkük reménysége
még mindig ébren van.
Sorsom sorsukkal szőttes.
Ősidők óta nemzettek, s
adtak e nemzetnek,
hisz ide születtek, szültek…
Most kezdem csak érteni,
kívül végtelen,
beül határtalan az én lelkem!
Anyám szelíd vadságával
hálóz be bennem mindent az ér,
és
apám vad szelídségével
áramlik benne a vér…
Látom, érzem minden ősöm:
akadt biztosan
köztük aki nem tudta
látni másokban a jót,
a szépet, kinek lába
sokszor tilosba lépett
és öklét mutogatva a düh
hajtotta tettektől égett,
miközben lelke vérzett.
De érzem azt is, amit
sok jobb ősöm érzett:
Már látom amit
ők csak reméltek:
Amit én már a
szívemben is érzek:
A vadságból kinövő
- szelídséget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése