Gondolhattam volna, hogy darázsfészekbe nyúlok, amikor közzéteszem a Magyar Kurír kineziológiáról írott cikkét.
Amióta érzem, hogy testem, érzékeim és tagjaim kezdenek cserben hagyni, nyitott vagyok minden alternatív gyógymódra, ami megkönnyítheti életem.
Jártam Budapesten, Vologyánál, az orosz természetgyógyásznál, aki az interperszonális pszichológia eszközét alkalmazta.
Nyíregyházán, Tánya doktornő, a keleti orvoslás, az akupunktúra eszközeivel segített.
Érdekes, hatásos volt, amíg hittem benne.
Öntudatlanul, a klinikai halál állapotában igénybe vettem Iván, a nyíregyházi látó segítségét.
Máig egy személy maradt, akiben feltétel nélkül megbízom.
Ő Jézus Krisztus.
Nem lettem ájtatos manó.
Nem az egyháznak, a papságnak fogadtam örök hűséget.
Bár többen is vannak papok, szerzetesek, akik fontosak nekem.
Ma, Krisztus Király Ünnepén, a helyemen ültem, a debreceni Szent Család Templomban.
Tekintetem középpontjában nem az éppen miséző pap volt, hanem Jézus, kezét széttáró alakjának domborműve, amely alak, a klinikai halál óta szemem előtt lebeg.
Örülök, ha a blogom visszhangot vált ki.
Nem félek attól, ha valaki ellentétes véleményt fogalmaz meg.
Nem törekszem megfellebbezhetetlen igazságokat keresni, közölni.
Legyen blogom továbbra is a Gondolatébresztés Lapja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése