Második életem túláradó életigenléssel kaptam.
Nem győzöm megismerni azt a világot, amely hiányzott az életemből.
Mindent meg akarok ismerni, tanulni, tapasztalni, amire eddig nem fordítottam időt, energiát.
A Nagyerdő Békás tavánál Borkarnevál zajlott, hát elmentem.
Bort, alkoholt nem iszom.
De értékelem a borkultúrát, amely a magyar ember öröksége.
Még akkor is, ha időnként a világ a határok ide oda mozgatásával el is veszi tőlünk.
Mint az Érmelléki Borvidéket.
Átvágtam a Nagyerdő öreg tölgyfái között.
Itt- ott még láthatóak voltak a hajléktalanok”ágyneműi”.
Figyelmeztettek, hogy nem minden az, aminek látszik.
A Békás tóban vízi írisz kékje virított, tündérrózsa virágai borították a vízfelszínt.
A vízitök sárga virágai, hatalmas levelei sem tudták teljesen elfedni a város, a világ szemetét.
Olvasom Wass Albert emlékszobránál gondolatát.
Mennyire igaz, helytálló, aktuális!
A Törköly zenekar repertoárjából felcsendülő bordalok jókedvre hangolták a Nagyerdő cíviseit.
Kemencében sült a kenyérlángos, grillek füstje keveredett a színpad füstgépének ködével.
Folyt a bor, csordogált az idő.
A Rhitm and Sophie zenéje a 40, ötvenes évekbe repített.
Első születésem korába.
Testemen átsuhanó árny figyelmeztetett:
Az időd múlik, nem csaphatod be semmilyen trükkel!
Azért én próbálkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése