Az év utolsó nyári napjára az időjósok kirándulóidőt prognosztizáltak.
Felültem hát a villamosra, irány a Nagerdő!
Kiguberáltam a zsebemből megmaradt hétszáz forintosomat.
Ennyit megér!
Gondoltam, mert Papijoe, az angol bulldog kutyusom elvesztése óta nem tudtam magamban feldolgozni a tragédiát.
Az időjárás valóban kedvezett.
A bravúros Loki meccseken megkopott pálya gyepén aztán sorra értek a szerencsék és szerencsétlenségek.
Hatalmas sokadalom tülekedett.
Kikent, kifent dámák, kisportolt férfiak, csicsergő gyerekek kerülgették velem egyetemben a lerakott aknákat.
Először gyanútlanul araszoltam a tömegben, azután nem az áhított angol bulldogba botlottam.
„Büdösre fordult az idő!”
Kisomfordáltam a Nagyerdő fái közé.
Magányomban már fennhangon elmondhattam szitkaimat a kutyatartókra, rendezőkre.
A kutyákkal sem lehet kutyául bánni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése