2010. augusztus 10., kedd

Szent Lőrinc diakónus vértanú


Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: "Bizony, bizony, mondom
nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha
azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de
aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki
nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.
Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya."
Jn 12,24-26

Elmélkedés:

A szentírásban az Isten szolgájának lenni nagy megtiszteltetést jelent,
amely azt jelzi, hogy Isten valakit arra választott ki, hogy
együttműködjék vele szándékainak megvalósításában. Jézus is elsősorban
ebben az értelemben hív bennünket a szolgálatára, tehát nem megalázni akar
bennünket valamiféle alantasnak tűnő munka végzésére kényszerítve, hanem a
megváltás művébe való bekapcsolódás és az evangélium hirdetésének
nagyszerű feladatát bízza ránk. A szolgálat megtagadása maga a bűn, azaz
ellenszegülés Isten szándékának. Szenvedésének és halálának elfogadásával
Jézus Isten szenvedő szolgája és a mi megváltásunk szolgája lesz, példát
adva nekünk is a szolgálatra. Akarunk-e neki szolgálni egész életünkben?
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Szent Lőrinc úgy vívott csatát,
hogy nem vér nélkül volt tanú:
fegyvert öltött a hit maga
s vérét tékozlón szórta szét.

Hét férfiből elsőnek áll
az égi szent oltár elé:
magas lépcsőn a többi közt
a legkiválóbb levita.

A hősi harcba indulón
övére kardot nem csatolt:
a gyilkos tőrt csavarva ki
sújtotta le a támadót.

Szent Lőrinc, szenvedésedet
tisztelve száll hozzád imánk:
mindaz, ki hozzád esdekel
biztos meghallgatást talál.

S te ott fenn el nem mondható
ékes város polgára vagy:
az örök udvar tagjaként
viselve égi koszorúd.

Atyát, Fiút, s Vigasztaló
Lelkét dicsérje énekünk:
tőlük közbenjáró imád
örök babért szerez nekünk. Ámen.
_________________________________________

Nincsenek megjegyzések: