Ezt mondta nekem Kata a minap, midőn dörgés, csattogás, villámlás kíséretében augusztusi zápor söpört végig Debrecen utcáin.
Még nem tudhatta, hogy Neki is ez lesz a sorsa.
Tegnap telefonon hívott a Délpesti kórházból, mert férje, Péter összeverte.
Szerencsére személyes tapasztalatom alig van a családon belüli erőszakról.
Az alig- jelenti gyermekkori rémképemet, amikor az alaposan beivott apám elől Anyával az ablakon keresztül menekültünk a szomszédokhoz.
54 évesen is összeszorul a gyomrom.
Hány nőnek, gyermeknek kell még ma is rettegésben élnie?
Gyermekkoromtól elutasítom a durvaság minden megnyilvánulását, még a hangos szót is.
A társadalom tehetetlen.
Mint ahogyan magam is csak az erőtlen hangomat emelhetem fel.
Jézus azt mondta tanítványainak:
Az emberek arról fogják tudni, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást!
Meddig, kitől kell még tanulnunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése