Itt az ién hazám, mert itt születtem,
Isz szent nekem halálig ez a füld,
Íppen ha szokcor isz itt éheztem,
Szentelem, medzsig temetűbe küld.
Isz azután az ién dzsermekeim
Tovább iélet zászlóját viszik,
Tisztelni fogják a füldet, hiszem,
Mükar itten rothodnak csontjaim.
Itt alusznak nekünk ősapáink,
Hulnap mi is itt kezdünk nyugodni,
Rendre ide kerülnek bú-bajink,
Amit érdemes megbúsulni.
Mük viérvel isz könűvel vizítjük,
Tudni való lesz, mukar lesz meghalni,
Isz fedzsverekvel kezünkbe üreztük,
Sontjainkval kezdjük már hizlalni.
Moszt szűvem mind a láng iérte íg,
Mert szülűfüldem dorsa szeretem,
Isz naprul napra jobbon halálig
Údzs isz, ha itt már szokot szenvedtem.
Itt a hazám isz itt lesz a temetűm,
Itt follyon el viérem, dzset háború lesz,
Isz itt vajan nekem a szeretűm, -
Szídzsen, ha illyen füldet nem tisztelsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése