Elmélkedem

Borús, esős az idő.
Felütöm a Bibliát:
Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat,
hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és
minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más
néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére,
János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia
Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta
őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: "Ne lépjetek
a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek.
Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és
hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa."
Mt 10,1-7

Elmélkedés:

A tizenkét apostol kiválasztásáról és missziós útra küldéséről hallottunk
az evangéliumban. Az apostolok hatalmat kapnak Jézustól a gonosz lelkek
kiűzésére és a gyógyításra, de ez a hatalom nem egészen olyan, mint
Jézusé. Jézus ugyanis nem mástól kapta ezt a hatalmat, hanem mint Isten
birtokolta azt. Ő a saját nevében volt képes csodákat tenni, míg az
apostolok, csak Jézus nevében használhatták hatalmukat.
Az apostolok küldésének másik fontos eleme, hogy a Jézustól kapott
megbízás értelmében Isten országának eljövetelét kell hirdetniük az
embereknek.
Az örömhír továbbadására tehát Isten embereket választ ki és használ fel.
De vajon engem is fel tud-e használni az evangélium terjesztésére? Kész
vagyok-e arra, hogy kiválasztottként Isten munkatársa legyek? Felismerem-e
küldetésemet, amelyet Jézustól kapok? Van-e bennem bátorság ahhoz, hogy a
nem keresztényekhez és az eltévedt juhokhoz szóljak, s azok előtt is
tanúságot tegyek hitemről, akik nem ismerik Jézust?
Bátorságom van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy időről- időre blogbejegyzéseket teszek közzé egy nyilvánvalóan baloldali közösségi portálon.
Tartok ugyan attól, hogy rám kérdeznek innen is, onnan is:
Bekattantál?
Nem.
Úgy gondolom, hogy nem azoknak van szükségük segítségre, akik már visszatértek az igaz útra, hanem azoknak, akik még az elveszettek nagy táborához tartoznak.
Hogy képes vagyok- e?
Nem bonyolódom teológiai eszmefuttatásokba, nem képzelem magam önjelölt prédikátornak.
Saját életutam bizonyítja, hogy van lehetőség mindannyiunk számára a visszatérésre, hazatalálásra.
Persze, tudom, milyen tapintat szükséges ahhoz, hogy gondolataim ne legyenek tolakodóak, ne tűnjek hittérítőnek.
Naponta kérdezem Uramat, Istenemet:
Nan még időm, erőm?
Biztatást kapok.
Bennem bízz!
Emlékszem saját megdöbbent arcomra, amikor agyvérzésemet követően végig olvastam zárójelentésemet:
Agylágyulás.
Volt az orvosi megállapítás.
Meghülyültem?
Kérdeztem magamtól és nap mint nap nézem családtagjaim arcát, mikor veszek észre rajtuk sajnálkozást.
Márta Nénit, kezelőorvosomat is faggattam, mivel jár a lesujtó megállapítás.
Biztatóan csak annyit mondott, csodálatos az agy regenerálódó képessége.
Azután Istenem megmutatta nekem az eszközt, amivel edzésben tarthatom elmém.
A számítógép, az internet az, amivel emberekkel létesíthetek kapcsolatot,”beszélgethetek.”
Lelki segítséget is ezen keresztül kapok.
Ma már papjaink döntő többsége nagy biztonsággal, hozzáértéssel, kreatívan használja az eszközt.
Ma, a következő imádság jutott hozzám:
Úr Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember,
Szent és nagy Isten, halhatatlan Isten,
könyörülj rajtunk és az egész emberiségen!

Tisztíts meg bennünket bűneinktől
és gyarlóságainktól drága szent véred által,
hogy a te szeretetedben
és a te békédben éljünk
most, és mindörökké!A