Régen készültünk unokatestvéreimmel, hogy összejövünk.
Apáék tizenegyen voltak testvérek.
Szétszóródtak az országban.
Mi, gyerekek alig ismertük a testvéreket, gyermekeiket még kevésbé.
Ma, amikor a testvérek rendre elköszönnek, mi gyerekek fogtunk össze a nagy családért.
Csonka Katával egy idő óta terveztük az unokatestvér találkozót, most mégis Gyurcsák Szilvike volt az, aki összetrombitálta a csapatot.
Rakamazon, a Hegyalja Fesztivál időszakában aztán összejött a család.
Én éppen Felvidéki zarándokutamon voltam, nem vehettem részt a közös találkozón.
Lélekben köztük voltam, együtt örültem, mint apa, amikor bepakolt bennünket gyerekeket a Pannónia oldalkocsijába és irány a rokonok.
Ma ia a számban, orromban érzem a nyúlpaprikás ízét, illatát, amit keresztapámmal Sanyi bátyámmal alkottak az udvaron a bográcsban.
Keresztapám éppen vasárnap ment el közülünk.
De megmaradt az Áncsánok összetartása.
Most majd együtt sírunk Rakamazon, annak reményében, hogy hamarosan Veletek ugyanitt, boldogan , együtt.
Nyugodj Békében Sándor Bátyám, Áncsánok a Mennyországban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése