Ha a régi rózsa volna most az asztalon:
leverném. Vagy ha csipkés keszkenő
akadna ujjaim közé, hát azt halom
ronggyá szakítanám! mert a reszkető
könnyet s a léha bánatot soha
így még nem átkoztam, mint most! noha
a szemem ég! a mellem meg zörög!
nem zokogok!... de mindent széttörök!...
(Forrás: Karinthy Gábor: Én, fájdalomherceg – Válogatott versek és írások 1938.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése