Kaplonyi Barátok
FVR Minorita
Oldalak
2010. július 29., csütörtök
Juhász Gyula: A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre le,
Avarja sápad, egyre nő:
Dérverte szemfedő.
Csak hulljatok, ti levelek,
Bús vágyaim, ti betegek.
A fám azért az égre nő:
Bár földje temető.
Csak szálljatok, ti madarak,
Örömök, messze ég alatt,
A fám azért tavaszra lel,
Ha egyszer kitelel!
Csak hullj, levél és szállj, madár,
Csak tűnj, tavasz és múlj, te nyár.
A csillagok, szűz csillagok
Szerelme rámragyog.
2010. július 28., szerda
Szent Márta napján
Szent Márta
Abban az időben: A zsidók közül sokan jöttek Máriához és Mártához, hogy
vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus
jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz:
"Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy
most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked." Jézus ezt felelte neki:
"Testvéred fel fog támadni!" Erre Márta így szólt: "Tudom, hogy feltámad a
feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus folytatta: "Én vagyok a feltámadás
és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki él és
hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?" Márta ezt válaszolta
neki: "Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a
világba jön!"
Jn 11,19-27
Elmélkedés:
Miután Jézus hírt kap Lázár betegségéről, kis késlekedéssel útnak indul
Betániába. A beteg eközben meghalt. Amikor Jézus megérkezik, Lázár már
négy napja a sírban volt. Márta és Mária azt várták Jézustól, hogy
hamarabb fog érkezni és meg fogja gyógyítani testvérüket. Elvárásukat
Márta fogalmazza meg, aki azt mondta, hogy nem halt volna meg Lázár, ha
ott lett volna Jézus. A gyógyítás csodájában reménykedtek, de ez a remény
elveszett, amikor testvérük meghalt. Jézus viszont a gyógyítás csodája
helyett egy még nagyobb csodát tesz, amikor feltámasztja a halott Lázárt
és visszahozza a födi életre.
A feltámadást és az örök életet Jézus nekünk is megadja. Egyedül ő adhatja
nekünk az új életet. Aki hisz Krisztusban és az ő életet adó erejében, s
kész vele meghalni, az elnyeri majd tőle a feltámadást is.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Imádság a vakációban
Olyan szünidőtől,
amely elpuhít,
amely henyélésben telik,
amelyben az értelem és szív számára
semmi hasznos sem terem,
Uram, ments meg engem!
Olyan naptól,
amely Isten nélkül kezdődik,
amely Istentől távol végződik
Uram, ments meg engem!
A lustálkodástól, a léha szórakozástól,
amely gyengíti önuralmamat,
és fogékonnyá tesz a rosszra,
Uram, ments meg engem!
A pénz könnyelmű tékozlásától,
minden meggondolatlanságtól,
amely másokat kísértésbe vihetne,
vagy bosszanthatna
Uram, ments meg engem!
Uram, Jézus Krisztus!
Szívből örülök a vakációnak.
Sokat várok tőle:
örömöt, pihenést, felüdülést.
Adj nyitott szemet,
hogy meglássam a világ szépségeit!
Adj nyitott fület,
hogy meghalljam hívásodat!
Tölts el örömöddel!
Engedd, hogy minél többet
ízleljek meg világod gazdagságából!
Vigyázz rám minden utamon,
hogy a szünidő is
erősítsen és gazdagítson!
2010. július 27., kedd
Különbségek
Én igazán soha nem értettem meg, miért különböznek annyira a férfi és női szexuális szükségletek. És soha nem értettem meg azokat a Vénusszal és Marssal kapcsolatos dolgokat. Ugyanúgy nem értettem, hogy a férfiak miért gondolkodnak fejjel, a nők viszont szívvel. És a végén, soha nem értettem, hogy miért csökken a nő szexuális vágya a nagy "Igen!" kimondása után.
Például: Egyik este, múlt héten, feleségemmel feküdtünk az ágyban.
Már lángolt a vágy és a hormonok, amikor mondta:
- Nem tudok most, nincsen kedvem... Csak akartam, hogy megölelj egy kicsit.
- Miii??? - mondtam - ez most mit jelentsen?
És akkor kimondta a mondatot, amelytől fél minden férj a bolygón:
- Te egyszerűen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre szükségem van, mint nőnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet.
A furcsa arckifejezésemre csak azt mondta:
- Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azért, amit az ágyban csinálok veled?
Rájöttem, hogy nem lesz semmi, elfordultam és elaludtam.
Következő nap felhívtam a főnököm és kivettem egy szabadnapot, hogy egész nap a feleségemmel legyek. Elmentünk ebédelni, aztán elvittem egy nagy bevásárlóközpontba ahol egy fél emeletnyi női ruha üzlet volt .
Körbe mentem vele, amíg kiválasztott néhány drága ruhát. Nem tudta
eldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam, hogy megvesszük az összeset. Cipőt is akart, amelyik illik a ruhához, mondtam hogy vegyünk mindegyik ruhához valót.
Elérkeztünk az ékszerboltig, ahol választottam gyémánt fülbevalókat.
Mondhatom, hogy itt már naagyooon izgatott volt. Biztos arra gondolt, hogy a csőd szélén vagyok. Arra gondoltam, hogy próbára tesz amikor kérte a tenisz csuklópántot, mert még soha életében nem fogott teniszütőt. Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor így válaszoltam:
- Persze, drágám.
Szerintem már közel volt a szexuális csúcshoz az óriási izgalomtól. Végre mosolyogva szólt:
- Azt hiszem, hogy ennyi lesz. Menjünk a pénztárhoz.
Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek, amikor válaszoltam:
- Nem tudok most, nincsen kedvem.
Az arca eltorzult és teljesen elsápadt:
- Miii???
Akkor elmondtam:
- Csak azt akartam, hogy az öledben tartsad egy kicsit ezeket a
ruhákat ... Te egyszeűen nem érted az én pénzügyi gondjaimat, amelyekkel meg kell küzdenem, mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási vágyadat, mint nőnek.
Karinthy Gábor: Nem zokogok...
Ha a régi rózsa volna most az asztalon:
leverném. Vagy ha csipkés keszkenő
akadna ujjaim közé, hát azt halom
ronggyá szakítanám! mert a reszkető
könnyet s a léha bánatot soha
így még nem átkoztam, mint most! noha
a szemem ég! a mellem meg zörög!
nem zokogok!... de mindent széttörök!...
(Forrás: Karinthy Gábor: Én, fájdalomherceg – Válogatott versek és írások 1938.)
2010. július 26., hétfő
Isten országa
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot
és hazatért. Otthon azt kérték t?le tanítványai: "Magyarázd meg nekünk a
szántóföldr?l és a konkolyról szóló példabeszédet!" Kérésükre így
magyarázta meg: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a
világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság
fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ
vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a
konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi
angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden
gonosztev?t, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás
lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek
füle van, hallja meg!"
Mt 13,36-43
Elmélkedés:
Az evangéliumokban csak ritkán fordul elő, hogy Jézus megmagyarázza
egy-egy példabeszédét. A beszédek többsége önmagáért beszél, könnyű
megérteni, hiszen a mindennapi élet és munka témáiból merít. Amikor
azonban Jézus magyarázatot fűz az elhangzottakhoz, akkor ezzel
nyomatékosabban szólítja fel a hallgatóságot, hogy választ adjon vagy
válasszon.
S ezt a válaszadást nem lehet, s nem is érdemes kikerülni, hiszen
mindenkit személyesen érint. A búzáról és a konkolyról szóló beszéd
magyarázatából kiderül, hogy a világban a jó és a rossz egyaránt jelen
van. Kezdetben sokszor nehéz megkülönböztetni őket, amely a választást
nehezíti számunkra. Egy idő után azonban kiderül a különbség, s nekünk
állást kell foglalnunk, hogy vajon jó búzaként vagy haszontalan
gyomnövényként akarunk-e élni. Személyes döntésünktől függ, hogy az utolsó
ítéletkor elnyerjük-e az üdvösséget. Ezek a példabeszédek rólunk szólnak.
? Horváth István Sándor
Imádság:
Szentséges Isten, Te olyan világosságban lakozol, amelyre senki el nem
juthat, csak Fiad, Jézus Krisztus szeretetén keresztül, s Te ezt a
szeretetet jóságos kegyelmedben kiárasztottad emberiségünkre. Már a világ
teremtése előtt szerettél bennünket, szegény embereket, s örök szereteted
által megmentettél bennünket haragodtól, a halál és a pokol hatalmától. S
most ezt a szeretetet Jézus Krisztus, a te Fiad által mutatod meg nekünk
tűzláng Lelkedben, hogy kérjük őt, s Te megadod nekünk. Én szegény,
méltatlan ember, tudom, hogy nem vagyok rá érdemes. Mivel azonban
szeretetedet kinyilatkoztattad hozzád tért emberségünkben, s magadhoz
hívod vele a szegény tékozló bűnöst, testünkbe öltöztél vele, hogy
megváltsd a bűntől és üdvözítsd, ahogyan szavad tanítja.
______________________________
Első Országos Áncsán Találkozó
Régen készültünk unokatestvéreimmel, hogy összejövünk.
Apáék tizenegyen voltak testvérek.
Szétszóródtak az országban.
Mi, gyerekek alig ismertük a testvéreket, gyermekeiket még kevésbé.
Ma, amikor a testvérek rendre elköszönnek, mi gyerekek fogtunk össze a nagy családért.
Csonka Katával egy idő óta terveztük az unokatestvér találkozót, most mégis Gyurcsák Szilvike volt az, aki összetrombitálta a csapatot.
Rakamazon, a Hegyalja Fesztivál időszakában aztán összejött a család.
Én éppen Felvidéki zarándokutamon voltam, nem vehettem részt a közös találkozón.
Lélekben köztük voltam, együtt örültem, mint apa, amikor bepakolt bennünket gyerekeket a Pannónia oldalkocsijába és irány a rokonok.
Ma ia a számban, orromban érzem a nyúlpaprikás ízét, illatát, amit keresztapámmal Sanyi bátyámmal alkottak az udvaron a bográcsban.
Keresztapám éppen vasárnap ment el közülünk.
De megmaradt az Áncsánok összetartása.
Most majd együtt sírunk Rakamazon, annak reményében, hogy hamarosan Veletek ugyanitt, boldogan , együtt.
Nyugodj Békében Sándor Bátyám, Áncsánok a Mennyországban!
2010. július 25., vasárnap
Francois Villon: Ballada a múlt idők dámáiról
Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
És aztán, napszálltakor, újra kérdem,
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól narancs szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Hol vannak a tébai királylányok,
s mellbimbóikról hova lett a rúzs,
s ámbrától még illatos múmiájuk
fehér csontjáról hova lett a hús?
S a szír nők, kik görög hajósok ölében
feküdtek tarka bambuszágyakon,
s a hetérák, kik kis mellüket nézve
álltak a korinthusi várfalon?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól sárga szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Hol van Heloise, kiért a szarkofágban
Abelard szíve még most is dobog,
s hol van a szűz, akit Rouen várában
égettek meg nemrég az angolok?
Odaadnám érte fél életem:
ha a kezét kezembe tudnám venni,
s csak egyszer tudnék vele végigmenni
az alkonyattól lila réteken...
De nyomukat hiába kutatom,
mert hol van a fekete ugaron
a pásztoróra, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
TANULSÁGOS UTÓIRAT
Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz,
és nem tudod, hogy Pláton vén szamár,
s ha a parkban csiklandó nevetése
mögött nem érzed meg, hogy mire vár,
akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd,
hogy hova lett és kivel merre jár?
Mert megtudod, hogy a szerelmi szó
számodra volt - mint a tavalyi hó.
Az emberke tragédiája
Ádámka, meg Évike
Édenkertnek végibe
Hancuroztak, ittak, ettek,
Állatokkal verekedtek.
Ádámka nem akart menni
Évikével almát enni.
Évi mondta: ne légy fád,
Láttam két szép almafát.
Angyalka jött, nagyon mérges,
Vigyázz, az az alma férges!
Istenke se akarja,
Hasacskátok csikarja.
Luci Ferkó rossz kölök,
Éppen arra lődörög,
Juszt is, mondta: egyetek,
Tömjétek meg begyetek.
No most tele van a bendő,
Itt a bűn, az eredendő.
Mars ki innen, istenvertek!
Bezárjuk az Édenkertet.
Hogyan válhatnak szenvedéseink áldássá
szentélyünkben egy új egyház kezdődik el: a gyengeségeink, sérüléseink, fájdalmaink által óriássá válhatunk és csoda történik, mert ha fáj valami, akkor azt a fájdalmat odaadom a Szűzanyának a kegyelmi tőkébe. Valakinek szüksége van rá, ezért fáj valamim. Valakinek szüksége van rám és a lelkemnek a fájdalmát a Szűzanyának ajándékozom. Megmarad a szenvedés, de értelmet kapott, és ha a szenvedésnek van értelme, akkor tudom, hogy van valahol valaki, akit a nehézségeiből kiemelek. Kentenich atya azt mondta: nekem, mindig fáj valahol valami(m).
A lélek ily módon a szenvedéstől nem válik durvává, érzéketlenné, keménnyé, hanem oldottá válik, és ez elindítja a gyógyulást a testben vagy a lélekben.
Imádkozzunk!
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik
tanítványa arra kérte: "Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy
János is tanította imádkozni tanítványait." Jézus erre így szólt hozzájuk:
"Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk
minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe."
Azután így folytatta: "Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja,
aki éjfélkor bekopog hozzá, és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem
három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De
az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is
ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha
nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis
fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Mondom tehát nektek: Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok,
zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki
keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér,
akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán
skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket
azoknak, akik kérik tőle."
Lk 11,1-13
Elmélkedés:
Az ima ereje
Egy szegény család igaz történetével kezdem mai elmélkedésünket. A
cipészmesternek és feleségének egyetlen gyermeke született, azért nem
csoda, hogy a fiúcska volt életük legnagyobb öröme és boldogsága.
Boldogságuk azonban nem tartott sokáig, mert egy betegség következtében a
kis János három éves korában elveszítette szemevilágát és teljesen
megvakult. A szülők nem adták fel a reményt, s nagyon bíztak abban, hogy a
gyermek újra látni fog. Az egyik orvostól a másikhoz vitték, de egyik sem
tudott segíteni. Az egyik jószándékú orvos egy alkalommal azt mondta az
édesanyának, hogy az orvostudomány nem tehet semmit a gyermekért, itt már
csak az ima segíthet. Az édesanya eddig is rengeteget imádkozott fiáért,
de ettől kezdve még többet fohászkodott Istenhez a gyermek gyógyulásáért.
Így telt el hét esztendő, míg a kis János tízesztendős korában elsőáldozó
lett. Az édesanyja vezette őt az oltár elé. Kis barátaihoz hasonlóan
nagyon szerette volna látni a fehér Szentostyában rejtőző Jézust, de ő nem
láthatta. A szentmise után hazafelé sétálva az édesanya sírva mesélte el
neki, hogy milyen szépen volt feldíszítve a templom az elsőáldozás
napjára, amiből a fia semmit sem láthatott. De az édesanya nem adta fel a
sok éves küzdelmet. A következő héten elindultak egy közeli
Mária-kegyhelyre. Az anya egyik kezével a fiát vezette, a másikban a
rózsafüzért tartotta, és végig együtt imádkoztak az úton. Hétköznap lévén
alig voltak a templomban, ők pedig odatérdeltek a Mária-oltár elé és
elimádkozták a szentolvasót. Amikor befejezték az imát, az édesanya
megkérdezte fiát: Látsz-e már kisfiam? De János csak szomorúan csóválta
fejét. Akkor tovább imádkozunk * mondta az édesanya, s újra elkezdték
mondani a szentolvasót. A végén ismét megkérdezte: Látsz-e már kisfiam? De
a gyerek megint csak csóválta a fejét, mert nem látott semmit. Akkor
tovább imádkozunk * szólt ismét az anya és imádkoztak tovább a
Szűzanyához. A kis János közben elaludt az oltár előtt, anyja néha
felébresztette és megkérdezte: Látsz-e már kisfiam? De a válasz mindig
csak nem volt. Isten tudja, hányszor mondta el a rózsafüzért az anya,
amikor estefelé a gyerek hirtelen felkiáltott: Édesanyám, látok! Látlak
téged, látom a Szűzanyát és ezt a gyönyörü templomot! Boldogan tértek haza
a csodás gyógyulás után. A gyermekből felnőve pap lett, aki sokszor
beszélt prédikációiban saját gyógyulásáról.
A híres Mária-kegyhelyeken, Lourdes-ban és Fatimában, de sok más helyen is
a világon napjainkban is történnek csodák, csodás gyógyulások, amelyek az
imádság erejét bizonyítják. Érdemes imádkozni, érdemes kitartóan
imádkozni, mert az irgalmas Isten figyel a mi kéréseinkre, akkor is, ha
gyenge emberi szavakkal fordulunk hozzá. Miután Jézus megtanította a
legcsodálatosabb imát, amelyben a mi mennyei Atyánkhoz fordulhatunk
kéréseinkkel, arra bíztatja tanítványait és bennünket is, hogy imádkozzunk
és forduljunk bátran kéréseinkkel Istenhez! Kérjetek és adnak nektek *
mondja Jézus. Bár az imának több formája van, mint például a hálaadás, a
dicsőítés és az engesztelés, a legtöbbször talán kérni szoktunk Istentől,
amikor hozzá fordulunk imáinkkal.
Alexis Carrel, a francia származású Nobel-díjas orvos egy kollégáját
helyettesítve, súlyos betegek kísérőjeként indult útnak Lourdes-ba, ahol
személyesen élte át egy halálos beteg csodás gyógyulását. A lourdes-i út
előtt hitetlenkedve, kételkedve fogadta a csodák hírét, de a személyes
élmény hatására gyökeresen megváltozott a véleménye és hívő ember lett.
Élete vége felé jelent meg egy kis írása az imádságról, amelyben többek
között így vall: *Az ima a leghatalmasabb erő, amire az ember képes. Az
ima éppúgy életünk része, mint a légzés. Az ima, amelynek segítségével
akár a természeti törvények is legyőzhetők, erőfeszítés az ember részéről,
hogy eljusson az Istenhez és Isten végtelen erejéből erőt merítsen.*
Imádkozzunk! Merítsünk erőt Istenből a mindennapok küzdelmeihez!
Befejezésül még egyetlen gondolat: bár az imádság nagyon személyes, egyéni
cselekedet, mégis nagy jelentősége van a közösségben végzett imának is. A
Jézus által tanított imában sem egyedül fordulok Istenhez, hanem közösen
fordulunk hozzá kéréseinkkel, s amikor egyedül mondom el a Miatyánkot,
akkor is egy közösségnek a tagjaként teszem. Tanuljunk meg imádkozni! Ne
várjunk arra, hogy egy komoly veszélyhelyzet vagy tragikus esemény
indítson és tanítson meg bennünket az imádkozásra! Tanuljunk imádkozni!
Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, ahogyan egykor tanítványaid kértek, most mi is hozzád
fordulunk: taníts bennünket imádkozni! Te szüntelenül imádkoztál az
Atyához, hogy az ő akaratát tedd, neki engedelmeskedjél és legyen erőd a
tőle kapott küldetés teljesítéséhez. Mi is a mennyei Atya engedelmes
gyermeki akarunk lenni, akik azért imádkozunk, hogy az ő akarata a mi
életünkben is beteljesedjen. Jézusunk, vezess minket az Atyához!
2010. július 24., szombat
2010. július 22., csütörtök
Mária Magdolna
A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt,
Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ
elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és
ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott.
Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá:
"Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték az én Uramat - felelte -, és nem
tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte,
de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz?
Kit keresel?" Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így
válaszolt: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal
vihessem." Jézus erre megszólította: "Mária!" Mária felkiáltott:
"Rabbóni!" vagyis "Mester"! "Ne tartóztass! - felelte Jézus. Még nem
mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik!
Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti
Istenetekhez." Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak:
"Láttam az Urat." - És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,1. 11-18
Elmélkedés:
A szentírás tanúsága szerint Mária Magdolna volt az első, aki Jézus
feltámadásának hajnalán az Úr sírjához ment, s ő találkozhatott elsőként a
Feltámadottal. Jézus és Mária Magdolna párbeszédéből megérthetjük a
feltámadás lényegét: Jézus visszatér az Atyához, akitől eljött emberi
világunkba. Nem egyszerűen azért támad fel, hogy néhány alkalommal
megmutassa magát az embereknek, hanem, hogy visszatérjen a mennyei
Atyához, megmutatva az utat, amelyen mi is a mennybe juthatunk. Ha
megtanulunk nyitott szívvel járni és hittel szemlélni a világot, s ha
megtanuljuk felismerni és értékelni akár a legkisebb jót is, amivel
találkozunk, akkor észre fogjuk venni Jézust, aki naponta hozzánk lép és
megszólít minket, mint egykor Mária Magdolnát.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
Boldog Kalkuttai Teréz
______________________________
Aktuális:
Kedves barátaim!
Az árvíz vagy más természeti csapás által sújtott vidékek papjait és
plébániáit szentmisék mondatásával is lehet segíteni, mivel e helyeken a
szegényebb híveknek nincs lehetősége miseadományok felajánlására.
Az érintettekkel való egyeztetést követően elvállaltam a közvetítést a
szentmisét mondatni szándékozók és a miséző papok között.
Aki ilyen módon szeretne segíteni, részletes információkat itt talál:
http://zalalovo.plebania.hu/
Időközben egy papi szolidaritási mozgalmat is sikerült elindítani. Ez azt
jelenti, hogy az ország különböző részein élő papok végzik el a
szentmiséket, de annak adományáról lemondanak egy rászoruló plébánia vagy
atya javára.
Szeretettel: István atya
______________________________
2010. július 21., szerda
Reményik Sándor: Másodvirágzás
Virág!
Virág az őszi gyümölcsfákon,
Virág, virág,
Gyümölcs reménye nélkül,
Magtalan bűbáj, céltalan igézet,
Hófehér tündöklés a tél elé,
Virág, virág,
Virág az őszi gyümölcsfákon,
Magadért való, szép, szűzi szirom:
Valamihez be nagyon hasonlítsz,
Valamiért be nagyon szeretlek.
Virág, virág téged kerestelek
A tavasz mámorában, hasztalan,
Gyümölcsöt ígért ottan minden ág,
Magahitten és szemérmetlenül,
Hasznot, hasznot, és hasznot mindörökké!
A báj csak a haszon álarca volt.
De én azért
Barangoltam a tomboló tavaszban,
Hogy szépet lássak és haszontalant.
A szirmok bűvös álarcát letéptem
S az álomlenge karcsúság mögött
Egy hízott almát láttam gömbölyűn
És tulipirosan.
Virág, virág,
Virág az őszi gyümölcsfákon:
Te vagy az igazi.
Mögötted nincsen kiábrándulás.
Semmit sem ígérsz, és mindent megadsz.
Az ígéretet megveszi a fagy,
Az ígéretet elveri a jég,
Az ígéretet aszály perzseli.
Te mindent adva, és semmit ígérve,
Ragyogva hullsz a tél örök ölébe,
Céltalan szépség, lenge-karcsú álom.
Virág, virág,
Ritka virág az őszi gyümölcsfákon.
Kolozsvár, 1927 szeptember 22
2010. július 20., kedd
Testvéreim
2010. július 20. - Kedd
Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és
rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele.
Valaki szólt is Jézusnak: "Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni
akarnak veled." Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: "Ki az én
anyám, és kik az én rokonaim?" Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így
szólt: "Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám
akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám."
Mt 12,46-50
Elmélkedés:
Ki az én anyám, és kik az én rokonaim? - kérdezi Jézus. Tévedés lenne azt
gondolni, hogy, amikor Jézus tanítványait nevezi családtagjainak, akkor
ezzel megtagadja a természetes családi köteléket. Sokkal inkább arról van
szó, hogy Jézus egy új közösséget hoz létre, amelyhez mindazok tartoznak,
akik teljesítik Isten parancsait. Ehhez a krisztusi közösséghez tartozunk
mi is, amely közösség nagyon is családias. Jézust nem csupán mesterünknek
és urunknak tekinthetjük, hanem a barátunknak és a testvérünknek is, s ez
egészen közvetlen kapcsolatot enged meg. Ő nem rejtőzik el
megközelíthetetlen magasságokban, hanem emberi közelségbe ereszkedik le,
hogy új közösségébe hívjon minket. Szeretnék-e családtagja lenni?
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Hála neked, emberek Teremtő és Megváltó Istene, aki hogy fényességedet az
egész világ előtt kinyilvánítsad, nagy lakomát rendeztél, amelyen saját
testedet és véredet szolgáltad föl eledelül, s szent asztaltársaságoddal
minden hívő embert megörvendeztettél, üdvösségszerző kelyheddel
megmámorosítottál, mert hiszen abban benne van a paradicsomnak minden
gyönyörűsége, úgy hogy velünk lakomáznak a szent angyalok is sokszoros
örömmel.
______________________________
2010. július 19., hétfő
Ima
Ma este imádkozom mindazokért:
Akik keresnek, de csak falakba ütköznek…
Akik kinyújtják kezüket, de senki nem ragadja meg…
Akik világtalanok, de akiknek senki nem mutatja meg az utat…
Akik szólnak, de senki nem hallja meg…
Akik odahallgatnak, de senki nem szól hozzájuk…
Akik fáznak, de senki nem ad nekik ruhát…
Akik éheznek, de nem hívja asztalához senki…
Akik szomjaznak, de senki nem mutatja a forrást nekik…
Akik idegenek, de nem fogadja be őket senki…
Akik betegek, de még csak észre sem veszi ezt senki…
Akik foglyok, de nem látogatja meg őket senki…
Akik rabok, de szabadulásukat nem segíti senki…
Akik szomjazzák a szeretetet, de ezt a szomjat nem oltja senki…
Akikből túlcsordul a szeretet, de ezt az élő vizet nem szomjazza senki…
Akik szeretik egymást, de elszakították őket…
Akik szeretnek, de máshoz kényszerítik őket…
Ma este imádkozom még azokért, akiknek az ártatlanságát kigúnyolják…
Akiknek a becsületét sárral tiporják…
Akiknek a hírnevét lerombolják…
Akiknek a termékenységét meggyilkolják…
Uram, emlékezzél meg rólam, midőn eljössz Királyságodb a!
Kicsi Myriam Anya
Éva asszony halála
Kaplonyi Barátokkal
Kt.
Az egyik olasz nyelvű liturgikus folyóirat a vendéglátás vasárnapjának nevezi a mai napot. Alapját a szentírási olvasmányok adják. Az első olvasmány Ábrahám vendéglátó magatartásáról számol be, míg az evangélium Mária és Márta történetével, az Úr Jézus fogadásával foglalkozik.
Ábrahám a déli forróság idején a sátora előtt üldögélt, a nagy hőség idején nem dolgozott. Ilyen körülmények között vette észre a három közeledő személyt. Az Urat két angyal kíséretében.
A Biblia lapjait olvasva Isten jelenéseivel kapcsolatosan, megállapíthatjuk, hogy Isten nem szokott délben megjeleni, hanem éjjel, mint a kis Sámuelnek, vagy estefelé, mint az áldozatot bemutató Illés profétának, vagy hajnalban, mint a halászó apostoloknak a genezáreti tó partján. Nem mintha a nap kelős közepén nem tudna kegyelmet adni, inkább az ember miatt, aki a déli hőségben könnyen elcsügged, illetve lázas tevékenységbe öli, meg nem oldott életének problémáit.
Ha azonban a déli nap hevében, élete terméketlenségétől fonnyadt szívvel is képes az ember olyan nagylelkűen vendéget fogadni, mint Ábrahám, akkor Isten belép az életébe.
Miért ne tudnánk megtenni ezt mi is? Ölünkbe ejtett kezünket miért ne tudnánk mi is üdvözlésre emelni akkor, amikor bekopogtat valaki szívünk ajtaján? Csüggedtségünkön, életuntságunkon miért ne tudnánk erőt venni legalább egy órácskára, akár a rekkenőség idején is, hogy kinyilvánítsuk szeretetünk jelét az iránt, aki betért hozzánk?
Mert ne feledjük, az emberi élet forró delén vagy azon túl, mikor a csüggedtség és keserűség lassan egész testünket-lelkünket átjárta, ez az apró erőfeszítés is óriási esemény, a kegyelem műve. Erre tanít bennünket Ábrahám története. Hiszen a déli hőség idején milyen nagy vendég lépett be hozzá: Maga az Isten, aki életet ígért neki, Izsák születését, mely egyben az ő lelki-újjászületése is.
Kt. Az evangélium szerint Mária és Márta házába is belép az Úr. Ábrahám e két leszármazottjában a befogadás két formáját láthatjuk: a vendégül látást, annak minden gyakorlati velejárójával, melyet Márta képvisel, s a szerető figyelmet, melyet Mária tanúsít. Egyik sem hiányozhat a keresztény ember életből, ám a súlypont a belső figyelmen kell hogy legyen. E nélkül a belső figyelem nélkül a szeretet nem volna szeretet, csak lázas tevékenység, mely nem képes közölni a lényeget, s nem alkalmas arra, hogy előkészítse az Úrral való bensőséges találkozást.
Milyen sokat mondó egy szépen megterített asztal, kivasalt hófehér ing, egy csokor virág, tisztán tartott lakás. A szeretet megannyi hírnöke emberi kapcsolatainkban. Miért ne lenne így az Istennel is. A mulandóban is az örökkévalóknak kell felragyognia, hogy így megérinthessen bennünket szívünk mélyén az Úr kegyelme, s feltárja nekünk isteni ígéreteinek kimeríthetetlen gazdagságát.
Kétségtelen, hogy mindkét nővér helyesen akar cselekedni. Meg akarnak felelni Jézus elvárásának, őt szívből be szeretnék fogadni. Az embernek először az a benyomása, hogy Márta ezért többet tesz. Mégis testvére talál igazi elfogadásra. Mit csinál ő, ami értékesebb annál, amit Márta tesz? Majdnem az a látszat, hogy semmit. Ő csak figyelemmel hallgat. Hagyja a másikat dolgozni. Nincs akkor neki igaza a panaszával? Könnyen bele élhetjük magunkat mi is a helyzetébe. Mintha mindkét kezünk tele lenne munkával, valaki más pedig csak ott ül és hallgat, és nézi, hogy mi mit teszünk.
Mária mégis a jobbik részt választotta. Ő megértette, hogy az ember nemcsak kenyérrel él. Őt nemcsak érdeklik Jézus szavai, nem érdekes beszélgetőtársat lát benne, hanem Isten emberét, aki Isten Szavát közvetíti. Ezért félreteszi azt, ami mulandó és azzal törődik, ami megmarad. Jézus azért dicséri, mert ő szavaira éhezik, mert nem feledkezik bele a hétköznapok tevékenységébe, nem foglalják le a mindennapok gondjai úgy, hogy Róla megfeledkezne. Egész szívvel Jézusra figyel, és ezzel az üdvösség titka foglalja le.
Kt. Meg válaszolandó kérdés, hogy milyen tanulsággal szolgál az első olvasmányból Ábrahám, valamint ez evangéliumi szakaszból Mária és Márta története számunkra?
Az elmúlt vasárnap evangéliumi szakasznak tanulságára bizonyára visszaemlékszünk, miszerint annak a vallásosságnak, jámborságnak nincs igazi értéke, amelynek nincsenek következményei a tettek területén, derül ki az irgalmas szamaritánus történetéből. A pap és a levita a jeruzsálemi templomból jön, imádságuk, áldozatuk értéktelen marad, mert nem egészíti ki a segítő szeretet gyakorlása. Nem elegendő a törvények jelentésével foglalkozni, nem elegendő önmagában a Szentírás olvasása sem. A Jakab-levél figyelmeztet minket arra, hogy nem elég hallgatni Isten Szavát, hanem azt teljesíteni is kell.
Azonban a másik egyoldalúságtól is óvakodnunk kell, a mai evangéliumi szakasz szerint. Ma sokat hangoztatjuk, becsületes ember vagyok, nem okozok kárt másnak, mindenkinek segítek. Ezért jobb keresztény vagyok azoknál, mint akik mindig a templomban vannak. Jézus ezt feleli nekünk: Valami egészen fontos dologról feledkezel el, ami nélkül tetteid igazi tartalmukban nem mondhatók igazán értékesnek. Isten és az ember szeretete csak úgy lehetséges, ha hallgatsz az Úr szavára, ha bensődben figyelni tudsz rá.
Életünkben mennyi dolog nyugtalanít minket, pedig elég volna csak Istenre, az egyetlen szükségesre odafigyelni. „Isten egyedül elég!” – mondta egykor Avilai Szent Teréz. Milyen sokszor hivatkozunk elfoglaltságainkra, hogy miattuk nem jut idő a napi imádságra, a vasárnapi szentmisére, vagyis a legfontosabbra, az Istenre.
Kt. Az Egyház azoknak a híveknek a gyülekezete, akik hallgatnak Isten Szavára. Akik számára természetes Mária magatartása, aki Jézus lábainál ül és hallgatja az ő szavait. Nemcsak ez természetes, hanem az is, hogy ezt minden másnál fontosabbnak tartja, minden más feladata, tevékenysége elé helyezi.
Míg Márta teljesen el van foglalva a házi teendőkkel, addig Mária Jézus lábainál ül, hogy hallgassa az ő szavait. Krisztus kijelenti, hogy Mária „a jobbik részt választotta, nem is veszti el azt soha” (Lk 10,42). Hallgatni Isten szavát a legfontosabb dolog az életünkben.
Vasárnap a keresztények arra hivatottak, hogy találkozzanak az Úrral és szavait hallgassák. Mindez legmélyebben a szentmisén való részvételben valósul meg, de az imádság és elmélkedés percei, a pihenés és a testvériesség pillanatai mind-mind hozzásegítenek ahhoz, hogy megszenteljük az Úr napját. Ha a Szentlélek közreműködésével, az Atya szállást vesz az ember szívében, akkor testvéreinket is könnyebben fogjuk tudni szolgálni.
Kt. Könnyű félreérteni a mai evangéliumot, vigyázzunk: Urunk Jézus nem a szemlélődő (az Isten előtt elidőző, Benne megpihenő) és az aktív, a tevékeny életet állítja szembe egymással, nem a cselekvést ítéli el, vagy minősíti le, hanem arra akar figyelmeztetni, hogy a túlzó aktivitásban ne feledkezzünk meg az Istenről.
Az előző vasárnapon Jézus Krisztus így szólított minket cselekvésre az irgalmas szamaritánus történetének a végén: „Menj és cselekedj hasonlóképpen!” Vagyis kell tenni a jót, csak a fontos az, hogy jól tegyük a jót, vagyis mindig őrá figyelve. Az Úr attól a cselekvéstől óv, ami nincs vele átbeszélve, ami nem ráfigyelve történik, ahol a cselekvés leválik a Jézussal való kapcsolatunkról.
Ma meghívást kaptunk arra, hogy hétköznapi tetteinket értékessé tegyük azáltal, hogy azokat az úr Jézus tanításának fényében vigyük véghez, hogy azokat Jézus szavainak hallgatása előzze meg, kísérje és hassa át, mert csak így tudunk szert tenni olyan értékekre, amelyeket nem fogunk elveszíteni sohasem, s amelyek megmaradnak az örökéletre.
Kt. Ma is vannak Márták, akik aktívan szolgálnak, és vannak Máriák, akik imádkozva figyelnek Jézus szavaira. De bennünk is él, kell, hogy együtt éljen, egy fedél alatt, mindkettő: Isten néha azt kéri tőlünk, hogy legyünk Márták, akik szeretettel gondoskodnak másokról, néha viszont azt, hogy legyünk Máriák, akik szeretettel hallgatunk igéire, akik csendben le tudunk ülni lábai elé, Rá figyelve, Őt szemlélve.
______________
2010. július 18., vasárnap
Kármelhegyi Boldogasszony Búcsú
Mária útján
Pünkösd időszakában szóltam arról a magyar zarándokútról, amely Mariazelltől Csíksomlyóig tart.
Mária tiszteletünk fontos kegyhelyein vezet át.
Szombat, vasárnap olyan kegyhelyre jutott el közösségünk, amely csak kevesek által is mert, látogatott.
A felvidéki Barkán jártunk, Kármelhegyi Boldogasszony Búcsún.
Irmuska évek óta szoros kapcsolatot ápol a barkai karmelitákkal, Gábor Atyával, Gábriel Atyával.
Szombaton tíz órakor indultunk teli busszal, mintegy ötven zarándokkal.
Debrecenből, Hajdúböszörményből és környékbeli településekről.
A két napon kilenc szentmisén vettünk részt.
Magyar, német, szlovák nyelven zajlottak a misék.
A piciny templom zsúfolásig telt.
A templom melletti szabad tisztáson szerény oltár előtt zajlottak az események.
Kármelhegyi Boldogasszony csodás képe előtt tisztelegtek a helyi és magyarországi zarándokok mennybéli édesanyánk előtt.
Ha Csíksomlyó már bebizonyította, mire képes a keresztény magyarok összefogása, ismerve felvidéki magyarjaink viszontagságos életét, látjuk, itt mit tehetünk.
Mindenekelőtt el kell oda mennünk.
Az EU határán belül, fel sem tűnt, amikor átléptük az egykori határt.
Barátokra leltünk ebben a piciny faluban.
Testvérekre, nővérekre.
Találkoztam a Mária Nővérekkel, életre szóló élmény volt belepillantanom tekintetükbe.
Soha nem látott kristálytiszta tóra emlékeztet.
Jó volt magam felfedeznem benne.
2010. július 14., szerda
Tandari Éva: Nem lesz más jutalma
Úgy szeretném leírni
mind azt amit érzek ,
hogy tudd ; nem vagy egyedül
hisz itt vagyok én is , Véled ,
és itt van vélem jó pár ezer ,
ki Néked köszöni ,
hogy az lett , mi volt :
~ Újra EMBER !
Kiket fölemeltél a sárból ,
megmentettél az ingoványból !
Kik fölül elűzted a fagyhalált ,
~ most mind egytorokkal Feléd kiált .
Feléd kiált , és megpróbálja
átadni minden erejét ,
hogy könnyebben védhesd ki
a Gonoszság ez újabb cselét ...
/ Mert aljas csel ez csupán ,
amint cselt próbált egykor
a Gonosz ... ~ az Istenfián ...
De adjon az Igazság Erőt , úgy , mint Néki ,
s a tudat , hogy lelkünk , és imánk
fáradt lelkedet védi ... /
S ha most látszatra " győz " is ,
~ az csupán a látszat ,
mert míg Te életeket mentesz ,
ő nem tud építeni
~ talán csak kártyavárat .
Kártyavárat , mit az Idők Szele
játszva , s gúnyosan elsodor ,
s néki nem lesz más " jutalma " ,
mint hogy arculköpi a Nyomor ...
/ Iványi Gábornak hittel , és bizalommal ; Tandari Éva . B.P. 1996.VIII. 15. /
Sík Sándor: A magam módján
Hát ilyenformán élek én:
Fura, félnótás vén legény,
Lézengő, morcos, vérszegény,
Alighogy enni kér szegény.
Máskor a szijjat megeresztem,
Sokat ízlelek a kevesben,
Zúza és máj fő a levesben:
Úgy élek, mint Marci Hevesben.
Máma csak így-úgy csellegek,
Csak ballagok és billegek,
Kóválygok mint fellegek,
Csak éppen ti nem kelletek.
Holnap: hatlovas régi gazdag,
Kaput tárok jónak, pimasznak,
Öntöm magam, bornak, vigasznak,
Vedeljenek, akik szomjaznak!
A magam módján ballagok,
Bolond szellőket vallatok,
Egy makkopáncsban ellakok,
És fázom, mint a csillagok.
Máskor, megint a magam módján,
Csillagsátoros nyár utóján
Elhintázom a Göncöl rúdján,
S a furulyám rekedtre fújnám.
Bizonyhogy balgán élek én,
Csak egy nótányit érek én.
Ha besötétül, félek én,
Szegény szorongó lélek én.
De néha, mint ki félni restell,
Fölállok libabőrös testtel,
S markomban egy pici kereszttel
Farkasszemet nézek az esttel.
Farkasszemet, emberszemet.
Van aki szeret engemet,
Még akkor is, ha eltemet.
Annak viszem a lelkemet.
Ahhoz szepeg immár a gondom,
Ki ismeri az én kalandom,
S amikor a végsőt szorongom
Csak ennyit mond: No, kis bolondom!
2010. július 13., kedd
Imádság
Mindenünk Krisztus minekünk. Ha sebre vágysz gyógyulást, Őbenne orvost
találsz. Ha láz hevít, Forrás Ő, és üdít. Ha bűnöd súlya fojt: Ő
igazulásod. Ha kell segítség: Ő erősség. Halál rettegtet: Ő az Élet! Az
égbe hív vágy: Ő az Út, hogy járjad! Sötéttől félő: nézd, a Fény Ő. Ha
kínoz éhed, Ő az Étked. Ízleljétek tehát és lássátok, mily édes a ti
uratok!
Szent Ambrus
Noé bárkájának üzenete
Minden amit tudni kell az életben, arra megtanít Noé Bárkája. Íme:
1. Ne késd le a hajót!
2. Emlékezz, mind ugyanabban a hajóban vagyunk!
3. Tervezz előre! Akkor sem esett az eső, amikor Noé megépítette a
Bárkáját...
4. Tartsd jó kondiban magadat! "Idősödvén" is felkérhet valaki
egy nagy dologra.
5. Ne törődj a kritikákkal! Csak csináld meg a munkát, amit meg kell
csinálni!
6. A jövődet építsd magasra!
7. A biztonságod érdekében mindig párban utazz!
8. A sebesség nem a legfontosabb dolog. A csiga és a párduc is ugyanabban a
hajóban van!
9. Ha stresszes vagy, lebegj kicsit!
10. Emlékezz: a Bárkát amatőr, a Titanicot pedig profik építették - de,
mint tudjuk, nem csak ezen múlik...
11. Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a
szivárvány.
Hamis alázat
Sokan azt mondják, Jézus igen, egyház nem. Jézust elfogadják, de nemet mondanak arra, hogy közösséggé alakította volna az emberiséget. Hogy jönne ő ehhez, hiszen Péterrel szólva, bevalljuk bűnösségünket az úr előtt. Igen, csak Péter mást is mondott. Pl. háromszor megvallotta, hogy Jézust szereti.
Miért tartjuk elképzelhetetlennek, hogy Isten munkatársai legyünk. Egyszerű a válasz: mert nem akarunk szabadulni bűneinktől. Kényelmünktől, és megszokott életkeretünktől. Akármilyen vásott ez a világ, könnyű megszokni.
Jézus akart egyházat, s minél több idő telik el, annál inkább biztos, hogy fentről ered, hiszen semmiféle szakadás nem tette tönkre. Egyáltalán nem baj, hogy a felekezetek arról vitáznak, melyik közösségben mennyire van jelen Krisztus, addig se csinálnak a tagjaik nagyobb kárt. Amíg Krisztusról vitázunk, addig is a tiszta szentséggel vagyunk elfoglalva. Jobb dolog a szentségen vitázni, mint a moslékkal jóllakni.
Tóth Árpád: Bús délelőtti vers
Ma langy a lég opálja,
Nyilát a nap dobálja,
Friss fény forog az utcán,
Szivem! örülni tudsz tán?
Ti sürgő földi népek,
Közétek sirva lépek,
A szívetekbe látok,
Oh miért is titkoljátok?
A sárga nap ragyoghat,
Az ízes szél gagyoghat,
Az orcánk színes lárva,
De sötét agyunk árva.
Kivűl szemek zafirja,
Az ajkak gyenge pírja,
De benn a mellkas váza
A nyomorúság háza.
Ha most csodát tehetnék
S kezembe felvehetnék
Minden szivet, szegények,
Kihúnynának a fények.
Úgy raknám búnkat eggyé,
Egy nagy fekete heggyé,
Emelnék, rakva jajszót,
Egy bánat-csimborasszót.
Hadd nőne föl az égre,
Az Isten lássa végre,
Pokol-fenékre döntse,
Az óceán elöntse!
Új szívünk nőjjön, égi
Szelid szív, ne a régi,
Ne tudjon kínt meg lázat,
Ne érje több gyalázat.
Dühöt, bosszút ne értsen,
Ne gyülöljön, ne sértsen,
Szeressen, csak szeressen,
Forrón, ezerszeressen.
Legyen minden sziv áldott,
Melyet dobogni váltott
Anyáink szentelt kínja,
A szülő vér rubinja.
Hisz oly egyetlen drága
Az élet halk virága,
Annak kéne örűlni,
Szennyektől megtörűlni.
Tudósok ezt szeressék,
Rejtett titkát keressék,
Hisz minden bölcs szó talmi,
Amíg meg is kell halni.
Örökre ifju élet!
Jó vón vidulni véled,
Ne lenne más igazság,
Csak az örök vigasság.
Hogy minden nép örűljön,
Könnyet az is törűljön,
Ki sír a Végzet balján
A bús Kárpátok alján.
Oh isten, isten, isten,
Ne űlj az égbe resten,
Ma langy a lég opálja,
Nyilát a nap dobálja.
Fényed forog az utcán,
Még könyörűlni tudsz tán,
Nézd, orcánk színes lárva,
De setét agyunk árva...
2010. július 12., hétfő
A Cívis Korzó vendége volt a Lighthous Music
Zenekari biográfia: |
A Lighthouse Music zenéje sajátos stílusú világzene. Énekközpontú dallamos muzsikájukban a magyar, az ír-kelta és a keleti népzene elemei a progresszív rock, a pop, és a jazz stíluselemeivel olvadnak harmonikus egységbe. Koncertjeiken saját szerzeményeik mellett közismert magyar és ír-kelta népdalok egyedi megszólalású feldolgozásai hallhatók - jórészt akusztikus hangszerelésben. |
Aki ételt, italt adott
Hétvégém erről szólt.
Megnéztem a Baltazár Dezső téren a hajléktalan szobrok kiállítását.
Kitöltöttem a szervezők totóját, amely arra keresett választ, mit tudunk a város hajléktalanjairól.
Szégyenkezve állapítottam meg, hogy nem vagyok különb, az átlag magyar állampolgárnál.
Magam is úgy gondoltam, sorsukért az alkohol a felelős és a család, aki magukra hagyta.
Azután László Atya a vasárnapi szentmisében arról beszélt, ki a felebarátunk.
Aki nyomorúságunkban mellénk áll, aki mellé nyomorúságában odaállunk.
Ez a gondolat késztetett arra, ne csak beszéljünk róla, tegyünk is azért, hogy a hamis kép eltűnjön.
Már egy ideje feltűnt egy multireklám méretű hirdető tábla, az otthonomhoz közeli Jégcsarnok melletti üres telken.
Azt hirdeti, vasárnaponként itt oszt ebédet a hajléktalanok részére az Üdvhadsereg.
Költségeit a Lidl Magyarország biztosítja.
Azért írom le a nevüket, mert cseppet sem jellemző a példa.
Nem a cégnek akarok reklámot, hanem a hozzáállásnak.
Gondolom, hamarosan egy újabb bevásárló központ fog nyílni a telken.
Az majd megtermeli a jótékonyság anyagi fedezetét.
Az emberek szívesen költik ott el pénzüket, ahol úgy gondolják, az extra profit egy részét jótékony célra fordítják.
Dacolva a harminc fokos déli forrósággal, lesétáltam.
A hirdetőtábla árnyékába telepedtem, az ebédre várakozók közé.
Egy óra volt még az ételosztásig, huszan lehettek.
Leszünk vagy százan.
Mondta a mellettem levő úr, aki sűrűn törölgette barázdált homlokáról verejtékcseppeit.
Szemeiből tiszta fény sugárzott.
És derű!
Mutatta a környék bokrai, fái alól előbúvó sorstársait.
Lassan megindultak felénk.
Ápolatlan külsejű embert nem láttam közöttük.
Vasárnap volt, a férfiak frissen borotválva, tiszta ruhában.
Kopottak voltak, meggyötörtek, de mintha Isten házába indultak volna.
Szépen, csendben beálltak a sorba.
Már egy óra elmúlt, nem zúgolódtak a késésért.
Időnként gyermekeket is hoznak.
Meséli szomszédom.
Egy nagymama hozza az unokáit, akiket egyedül nevel.
Izgatott hullámzás kezdődik a várakozókon, befordult az Üdvhadserek kocsija.
Csinos egyenruhába öltözött fiatal férfiak szállnak ki az autóból.
Vezetőjük a csoport elé áll, imával köszöni meg az Istennek és mindazoknak a segítségét, akik ételt, italt adtak.
A csoport meghatottan imádkozott.
Ez volt az Ő vasárnapi szentmiséjük.
Szót váltottam Győzővel az Üdvhadsereg debreceni gyölekezetének vezetőjével.
Ígértem, felkeresem Őket, segítek.
Ha pénz adományra nem futja, erőm is kevés, annyit tudok hogy elmesélem másoknak is, amit tapasztaltam.
Szép gesztus volt Debrecen városától, hogy helyet adott a Hajléktalan szoborcsoportnak.
Ugyanakkor gusztustalan volt rendelettel betiltani a koldulást.
A köztisztaságra a lelkekben is nagyobb hangsúlyt kellene helyezni.
Már csak tisztán látásunk érdekében is.
Felszisszenésemmel nem volt célom elemezni a jelenséget.
Csak felebarátaim számát gyarapítani.
Szépen, csendben beálltak a sorba.Aki ételtAki ételtAki ételt, italt adottAki ételt, italt adottAzt jelenti, dícsérjétek az Urat!Azt jelenti, Dícsérjétek az Urat!AllelujaAlleluja