Mai szentmisénket keszthelyi szerzetes vendégünk vezette.
Szent János és Szent Teréz gondolatait ajánlotta figyelmünkbe.
Üzenete számomra leginkább arról szólt, hogy tovább kell folytatnom a Szentírás olvasását, az ismerkedést szentjeinkkel.
Most utánanéztem, mit is ünneplünk a mai napon:
Az üdvösségterv időrendjét Isten, az idők Ura a legnagyobb bölcsességgel határozta meg. Az Egyház ünnepei ennek az időrendnek örök emlékezetét őrzik. Az Apostolok Cselekedetei szerint Jézus negyven napon át többszöri megjelenésével bizonyította feltámadását, majd a negyvenedik napon megparancsolta apostolainak, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, míg "néhány nap múlva" meg nem kapják a Szentlélek ajándékát. Ezután szemük láttára felemelkedett, mígnem felhő takarta el őt szemük elől. Két angyal magyarázta meg a tényt az apostoloknak: amint Jézus a mennybe emelkedett, úgy jön el majd ismét. Az Egyház tehát a húsvét utáni negyvenedik napon (vagyis Húsvét VI. vasárnapja utáni csütörtökön, melynek régi magyar neve "Áldozócsütörtök") ünnepli e szent misztériumot. Magyarországon ez idő szerint ünneplése a rákövetkező vasárnap történik.
Mit tartalmaz ez az ünnep?
1. Ünnepeink nem egy gondolatra, tanításra, hanem egy tényre, egy Krisztus-misztériumra alapozódnak. E napon tehát magának a mennybemenetelnek tényét ünnepeljük, imádjuk, érte adunk hálát. E szent titkot szemlélve azonban az Egyház tanításának fényében megvilágosodik előttünk a misztérium értelme is.
2. Krisztus a mennybemenetelkor tette teljessé üdvözítő művét, lezárta földi küldetését. "Teljes lett minden műve már". Ezért a jeruzsálemi keresztények e napon kimentek Betlehembe, a születés helyére, s onnan bejöttek az Olajfák hegyére, a mennybemenetel színhelyére. Az összefoglalás napján tehát az egész krisztusi útért hálát adtak. Az "Istenember, égi Hősnek" erről az útjáról szólt már az ádventi himnusz: "Megindul Atyja székitől, s Atyjához ismét visszatér...".
3. A Mennybemenetel Húsvét folytatása, az Atya válasza Krisztus alázatos engedelmességére. "Ezért az Isten felmagasztalta őt, és olyan Nevet adott neki, mely felette van minden névnek, - s e Névre minden térd meghajoljon, földieké és égieké..." (Fil 2,9). Krisztus megdicsőülésének első állomása a feltámadás, második a mennybemenetel és a helyfoglalás Atyjának jobbján ("Mondá az Úr az én Uramnak: ülj az én jobbomra!"), a harmadik állomása pedig majd dicsőséges újraeljövetele lesz.
4. "Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek". Krisztus nem úgy ment a mennybe, ahogyan onnét lejött. Lejött, mint Isten, visszatért, mint Istenember. Emberségünket is fölvitte magával, az "emberiség első zsengéjeként" lépett be a menny kapuján.
5. "Olyan főpapunk van, aki behatolt az egekbe..." s mindörökre saját vére által lépett be ebbe a szentélybe, most az Atya arca előtt áll, s ott közbenjár értünk" (Zsid 4,14; 9,12; 9,24; 7,25).
6. "Ti meghaltatok, és életetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben; majd amikor ő, a ti életetek megjelenik, akkor ti is vele együtt megjelentek a dicsőségben. Azért ami fenn van, azt keressétek, ott, ahol Krisztus ül az Atyának jobbján." Tehát Krisztus a mennybe ment azért is, hogy mi, akiknek élete az övével egyesült, a mennyei dolgokban "lakjunk", azt ízlelgessük, elsősorban azzal törődjünk. (Vö. Kol 3,1-4.)
A Mennybemenetel tehát: misztérium-tény, beteljesedés, megdicsőülés, helykészítés, közbenjárás, a szellemiekre való figyelmeztetés. Ennek örömében tartsuk meg e szép ünnepet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése