László Atya szerdán ünnepli 31. születésnapját.
Kis csapatunkkal este fogjuk felköszönteni, soron következő foglalkozásunkon.
Személyesen, én azzal tisztelem meg, hogy Róla gondolkodom.
Reményik Sándor versei közül válogattam, most igyekszem felfedezni magamnak a műveit.
Próbálok párhuzamokat keresni.
Arra gondolok, milyen hatással voltak rám Levente Atya gondolatai, amikor egy agyvérzés után kellett talpra állnom.
Abban az évben, karácsonyra készültünk.
Örömvasárnapon gyóntam először életemben tiszta szívvel, önátadással.
Elmondtam, mennyire fontos számomra az a karácsony.
Az Atya azt tanácsolta, képzeljem magam a születéstörténet valamelyik szereplőjének helyébe.
Ma is ezt teszem, ha meg akarok érteni egy gondolatot a bibliából, Jézus tanításaiból.
Most például László Atya vasárnapi miséjére gondolok, amelyben a bizalomról szólt.
Eddigi életem tanulsága, hogy a bizalom, és bizalmatlanság az emberek között úgy működik, mintha tükörből lennének.
Barabásról tett említést, aki pártfogásába vette Sault, mert társai bizalmatlanok voltak vele.
Nos, az én „ Barabásomnak” László Atyát tekintem, aki Debrecenbe érkezésem óta segíti a lelkem az igaz úton vezetni.
Legutóbbi kórházi kezelésem idején is sokat jelentett látogatása, érdeklődése, figyelme, értem szóló imája.
Köszönöm, születésnapján szeretettel köszöntöm.
Isten éltesse sokáig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése