Gyönyörű volt a természet.
A lányokat, anyákat nem tudtam másként köszönteni, a következő verset írtam:”
Már gyöngyvirág harangoz
E gyönyörű májusi naphoz,
Lila orgonák zengnek égi rapszódiát,
Lelkem hit, remény, szeretet hatja át,
Mióta szerelemmel szeretem Isten fiát,
S örök májust ígér,
E kedves, Jézus szíve virág.”
Hosszú idő után először próbálkoztam újabb vers írásával.
Boldoggá tett, hogy talán az elmém sértetlen.
A többi már az orvosok dolga.
Én, amit tudok, megteszek.
Semmit nem siettetek, szeretném a nyarat úgy elkezdeni, ne kelljen újabb tragédiától tartanom.
Az újabb jelzés töprengésre késztetett.
Dr. Seregély István lelki gyakorlatos beszédében hallottam a következő gondolatot:
Egy betegség, sokszor többet jelent az ember számára, tíz egészséges évnél.”
Megragadta a figyelmem, mert saját életemmel is összecseng.
Valószínű, meg kellett állnom, össze kell szednem magam, hogy még évekig végezhessem dolgom.
Itt, a kórházi ágyamon sem vagyok elkeseredve.
Jó kezekben vagyok, az orvosok, ápolók azon vannak, hogy minél teljesebb életet élhessek.
Az egyik napon László Atya látogatott meg.
Elhozta nekem az Irgalmas Jézus megáldott képét, hogy emlékeztessen, nem vagyok egyedül harcomban.
Jól esett a jókívánság, barátaim érdeklődése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése