Fotóim rendezése közben elém került egy kép 2006- ból.
Budapesten, a Művészetek Palotájában készült, a Magyar Írók Akadémiájának Így Írunk Mi címmel meghirdetett mesterkurzusán.
Emlékszem, abban az időben Debrecenben, a Kölcsey Kávézóban várakoztam, az Irodalmi Jelen legfrissebb számát lapozgattam.
Megakadt a szemem a hirdetésen.
Éppen megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy jelentkezzem.
Életem krízisekkel teli időszaka volt.
Lelki nyavalyáim leküzdéséhez pszichiáter segítségét kellett kérnem.
Dr. Pável Magdolna személyében, egy életmű díjas családterapeutára találtam.
Párhuzamosan jártam terápiás beszélgetésekre, és a mesterkurzus előadásaira.
Magda Néni lelkemnek igyekezett tartást adni, a MÜPÁ- ban Csukás István, Karinthy Márton, Grecsó Krisztián, Parti Nagy Lajos, Karafiáth Orsolya, Forgács Zsuzsa Bruria, és magyar kortárs irodalmáraink színe java, ösztönös tollbontogatásaim igyekezett mederbe terelni.
Életem sötét korszaka volt.
Feketeruhában jártam, boldogtalan voltam.
Addig készült írásaim beköttettem.
Fekete műbőr kötést kapott.
Magda Néninek kíváncsian adtam át, vajon milyen véleménnyel lesz róla.
Remélem, a következő, már piros könyv lesz!
Mondta biztatóan.
A mesterkurzust követően nem gyarapítottam abestseller írók táborát, nem lettem ünnepelt költő.
De bloggerként is megmaradtam az irodalmi igényességhez ragaszkodó” tollforgató”.
Valami hiányzott az életemből.
Hogy mi, azt még nem tudtam.
Egy tragédiának kellett bekövetkeznie, hogy rátaláljak.
Agyvérzés térített észhez.
Így írtam erről, miután összeszedtem magam:
Amikor Jézus látta tévelygéseimet, ami egészen az élet tagadásáig vezetett, magához szólított:
Mi a szándékod?
Döntened kell!
Be akarom fejezni, de látnom kellene, mi vár rám!
Megmutatom és válassz!
Felmutatott az égre.
Fekete volt, csillagtalan.
Üressége félelmetes , szinte fájdalmas.
És most nézz a víztükörre, itt a lábam mellett!
Belepillantottam.
Magam láttam benne, meggyötört arcomat és az égboltot, ami ragyogott, bárányfelhők kergetőztek békésen.
Tudsz választani?
_ kérdezte szelíden.
Igen, válaszoltam egy kicsit bizonytalanul.
Olyan egyedül vagyok!
Velem maradsz?
_ kérdeztem.
Én végig veled leszek, ne félj!
Akkor az életet választom!
Fejem felett azt hallottam:
Exit.
Majd fehér alakok rohanását, érthetetlen utasításokat hallottam.
Bennem már nem volt sem félelem, sem fájdalom, csak béke.
Aztán lassan felébredtem, lábadoztam.
De az ágyammal szemközti fehér falon egy férfialak árnyképe rajzolódott ki, ami egész gyógyulásom alatt velem volt.
Ma, virágvasárnapon, azŐ ünnepére készülök.
Az egykori árnykép, most ott, a szentély hófehér falából kitűnő domborműben bárki számára látható.
Napról_ napra egyre többet ismerek meg tanításaiból.
Mert a nehezebb, igaz utat választottam, amihez nélkülözhetetlenek a szavai.
Beszélek Vele minden nap.
Örülök a tavasznak, az életnek, az embereknek.
A legnagyobb barátom, szerettem Ő maradt.
Köszönöm.
Hálás vagyok mindazoknak, akik segítik életem.
2007 nyarán ajándékot kaptam, melyet másokkal is szeretnék megosztani.
Áldott Húsvét ünnepét Kívánok!
Út a fény felé
Egerben, a Cursillo mozgalomban lehettem részese, egy szeretetközösségnek.
Soha nem feledem azt az érzést, ami első szent gyónásomon, áldozásomon átjárt.
Ma már egy ferences világi közösség része lettem.
Civil ferences bloggerként csak arra vállalkozom, hogy másoknak is átadjam az Örömet, amit másoktól kapok.
Lelki érésem fontos eseménye volt, amikor testvéreimmel részt vettem, a Noé Új Bárkájában címmel rendezett együtt gondolkodási konferencián.
Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadásából ismertem meg Kentenich József pedagógiáját, a Schoenstatt Családmozgalmat.
Ez a pedagógiaalapjaiban tért el attól, amit tanultam, munkámban korábban alkalmaztam.
Átváltozások- avagy a lélek mozgását kísérő pedagógia.
Itt olvastam először Galambosi László, Liszt Ferenc: Les Preludes zeneművére írt versciklusát.
Saját életszakaszomról így ír a költő:
„Riadtan dobban a szív.
Riadtan. Valaki hív.
Halál toppan küszöbömre.
Minden percem tündökölt-e?
Ködbe buktam. Szirten háltam
csontdermesztő hófúvásban.
A fény útján meg-megálltam
Égi kúthoz eltaláltam.
Halál toppan küszöbömre.
Minden percem tündökölt-e?
Nagyszerű halál, magához ölelő hatalom vár.
Lángol az égi liliom.
Minden ragyog. Beteljesül az Élet.
Isten-köszöntésre kísérnek a fények.
Isten-köszöntésre kísérnek a fények.”
Életfilozófiám sötét korszakomban azt hirdettem minden úgy lesz a világban, ahogy én akarom, tudom tenni a dolgaimat.
Senkire nincs szükségem.
Engem sem érdekel, mások mit csinálnak.
Tévedtem.
Ma úgy gondolom, a Teremtő Isten, amikor életet adott, felruházott a látás képességével.
Hogy mit látok meg a világban, függ tőlem és függ azoktól, akik felnyitják szemem.
A boldogság eléréséhez nélkülözhetetlen pozitív gondolkodásomat a Ferencesek nagy családjától kaptam.
Már látom a fényt.
Hat testvéremmel mondhattam kipirult arccal, boldogan:
Mi, az itt jelenlévő testvérek, kérjük, hogy beléphessünk, a Ferences Világi Rend Debreceni Kapisztrán Szent János Közösségébe, hogy nagyobb buzgósággal, és igyekvéssel élhessük a keresztségi kegyelemnek és megszentelődésünknek életét, és hogy kövessük Jézus Krisztust, Assisi Szent Ferenc tanítása és példája szerint.
Ezért megígérjük, hogy világi állapotunkban Isten dicsőségét ésemberszeretetének megvalósulását szolgáljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése