Böjte Csaba boldogságmondásai a tízparancsolatra
I. parancsolat: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Boldog az az ember, aki egyedül a leghatalmasabb Úrnak, a világ teremtőjének szolgál, akit megszólíthat, társának, barátjának tarthat, és vele élheti a mindennapjait.
II. parancsolat: Isten nevét hiába ne vedd!
Boldog az az ember, aki Isten nevét szeretettel és tisztelettel veszi szájára, aki csendesen, nyugodtan meg tudja oldani a maga gondjait, feladatait, aki ura önmagának, háborgó érzelmeinek és szavainak.
III. parancsolat: Az Úr napját szenteld meg!
Boldog az az ember, aki a hét egy napján – Jézus Krisztus feltámadásának emlékére ez a nap a vasárnap – megáll, az Ég felé fordítja szemét, a hét százhatvannyolc órájából legalább egyen a nagycsaládjával, az egyházközségével, a közösségével a szentmisén imádkozik, erőt merít, hogy ne kizsigerelve, kimerülve, hanem derűsen, feltöltődve folytassa a mindennapi munkát.
IV. parancsolat: Atyádat és anyádat tiszteld!
Boldog az az ember, aki szereti és tiszteli apját és anyját, mint ahogy a bimbó szereti a megtartó, tápláló gyökeret, mint ahogy a folyó szereti a forrást, mint ahogy a madár szereti a fészket, mert hatalmas nyugalom, béke, öröm és fény születik meg benne.
V. parancsolat: Ne ölj!
Boldog az az ember, aki tiszteli az életet, bármilyen formában jelenik is meg.
VI. parancsolat: Ne paráználkodj!
Boldog, aki Isten gyönyörű ajándékaként éli meg hitvesével a testi szerelmet.
VII. parancsolat: Ne lopj!
Boldog az az ember, aki más tulajdonát tiszteletben tartja, aki a rábízott anyagi javaknak nem szolgája, hanem bölcs őrzője, gyarapítója és továbbajándékozója.
VIII. parancsolat: Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
Boldog az az ember, akinek igaz, vigasztaló, áldó szavaiból, tetteiből bizalom, élet fakad.
IX. parancsolat: Felebarátod házastársát ne kívánd!
Boldog az az ember, aki csak az után vágyakozik, ami az övé, mert a hűség biztonságot, bizalmat és teljességet ad.
X. parancsolat: Mások tulajdonát ne kívánd!
Boldog az az ember, aki megelégszik azzal, ami az övé, és a munkát, a becsületes fáradozást az élet értékének tekinti.
(forrás: Iránytű a Végtelenhez c. könyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése