Áncsánok a világban

Talán a debrecent is elérő tavaszi zsongás teszi.
Talán, a téli depresszió nyomán fellépő fényszomj.
Tény, hogy az első igazi tavaszi hétvége lelkem is felpezsdítette.
A szombat reggeli tavaszi napsugár talpra szökkentett.
Nyakamba vettem a várost.
Imádom Debrecent.
Igaz, csak tavasszal hívogató, és nyáron, ősszel, télen.
A város köztereit tulipánok , nárciszok, kora tavaszi virágok borították.
A Kossuth tér fehér és rózsaszín magnóliái kibontották tulipánjaikat.
Lassan beindulnak a tömegeket megmozgató fesztiváli programok is.
A városban mindenütt csillogó szemű, boldog apukák, anyukák, gyermekek, nagyszülők élvezték a természet megújuló csodáját.
Debrecen a város, ahol itthon, otthon vagyok.
A Család Évében, úgy gondoltam, továbblépek az Áncsánok összefogásában.
A Facebook közösségi portálon is létrehoztam az Áncsánok a világban Csoportot.
Amerikában, Floridában találtam egy kedves házaspárt, akik a nevünket viselik.
A férj szülei származnak Debrecenből.
Úgy Tűnik, családunk, a székely léleknek megfelelően gondolkodik.
Augusztusban ismét Csíksomlyóra készülök.
Mi az oka?
Válaszként álljon itt az újabb székely himnusz szövegének szerkesztett változata, a Wikipédia nyomán:
Ó, én édes jó Istenem,[8]
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem. Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét. Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.