A politikai, gazdasági vezetők fogják vissza magukat!
Hétmilliárd ember számára az az életforma, amit elöljáróink mutatnak, nem elérhető, ezért nekik a boldogulásnak olyan példáját kell elénk tárniuk, ami elérhető mindannyiunk számára − véli Böjte atya blogbejegyzésében.
Mi történt Tuniszban? Egy fiatalember próbált magának egzisztenciát, megélhetést keresni, ezért tanult, majd kis üzletet indított be. A hatóság, aminek − a miniszterektől lefelé − az lenne a dolga, hogy tanáccsal irányítsa a kibontakozásban, segítse a boldogulásban akár ezt a fiatalembert is, arrogánsan, durván megbüntette, megalázta őt. A hatóság tettére válaszként e fiatalember − akinek a nevét, azt gondolom, hogy nem csak az arab világ fogja megtanulni − kilátástalanságában végzetes tettre szánta el magát: leöntötte gyúlékony anyaggal, majd felgyújtotta saját magát. Szörnyű tettével − bár ő maga biztos, hogy nem is gondolta − lángra lobbantotta hazájában a korrupt, az emberek vérét szívó bürokráciát, azt a hatalmat, ami azért jött létre, hogy szolgáljon, de ami éppen ezt nem teszi. E tett következményeként elképzelhetetlenül gyorsan elindult az arab világban egy lavina, egymás után elsodorva nem szolgáló hatalmakat. Nincs irgalom és megalkuvás, a média jóvoltából szemünkkel láthatjuk, hogy ezt a jogos haragot már sem durva erőszakkal, kivégzésekkel, sem mesés vagyonok elosztogatásával, segélyekkel nem lehet lecsendesíteni.
Félelmetes, de én úgy érzem, hogy az arab világban most égő, korrupt, arrogáns, szolgálatról megfeledkező, az átláthatatlan bürokrácia törvényei mögé bújó hatalomból felénk is nagyon sok van. Talán még nem késő, talán még meg lehet semmisíteni ezt a gyúlékony anyagot. Ezért szeretettel figyelmeztetem mindazokat, kiket Isten megajándékozott hatalommal, akik testvéreik sorsának irányításában lehetőséget kaptak, hogy hivatásukat nagy-nagy alázattal, szolgáló szeretettel végezzék. Példaképük legyen a mi Urunk Jézus Krisztus, ki szerényen megmosta testvérei lábát, és ki még nagycsütörtök, nagypéntek után sem ítélkezett arrogánsan, hanem csak egyetlen dolgot kérdezett jóságosan: „Szeretsz te még engem?”
Krisztus nem ítélkezik, nem tör pálcát senki felett, ő segít a kibontakozásra, önmaga megvalósítására vágyó emberen, hogy legszebb célját elérje. Aki vele találkozott, gazdagabban, erősebben ment, megy tovább. Nem az emberekből él, hanem az emberekért él. Meg vagyok győződve, hogy minden hatalom erre adatik a földön: hatalmaddal együtt járó kemény munkád fizetsége, hogy láthatod szépen haladni, kibontakozni a rád bízottakat. És ez nem kis dolog, mert ez egy olyan tiszta öröm, ami mérhetetlenül édesebb, mint a másoktól bűnös módon elvett vagyonban dúskálni, vagy illékony hatalommal kérkedni.
A Napkirály biztos, hogy jót akart, és talán személy szerint nem is volt bűnös, de már nem szolgált, hanem mérhetetlen luxusában felélte az őt kiszolgáló udvarával, világi és egyházi sleppjével az emberek megélhetését, és egy olyan példaképet állított az emberek elé, ami fenntarthatatlan volt, ezért pusztulnia kellett. A mai kor elöljáróinak és a hatalmat bebetonozó szolgák hadának a fenntartása már szinte fenntarthatatlan áldozatokat kér az emberiségtől. Az a mérhetetlen luxus, amit maguknak megkövetelnek, és amit mint a boldogulásnak egyetlen útját elénk tárnak, fenntarthatatlan. Hétmilliárd ember számára az az életforma, amit elöljáróink mutatnak, nem elérhető, ezért nekik erről az útról le kell térniük, és az emberi boldogulásnak olyan példáját kell elénk tárniuk, ami elérhető mindannyiunk számára.
Félek attól, hogyha maguktól nem tudnak lépni, akkor a történelem a maga drasztikus eszközeivel fogja őket erre kényszeríteni. Sajnos ezek a nem tudatosan irányított átalakulások anarchiával, kiszámíthatatlan következményekkel járnak, mérhetetlen pusztulást okozva.
Ezért is szeretettel kérek minden elöljárót, hogy szolgáló szeretettel, alázattal, szerényen és nagy-nagy jóakarattal végezze azt a munkát, amire testvérei felkérték! Közeledik az az idő, mikor csak egyetlen hatalmat fog megtűrni maga felett az emberiség: az őszinte szeretetet, a jóságosan szolgáló testvér hatalmát. Ez a szolgáló hatalom, hiszem, hogy egy új távlatot nyit az emberiség előtt, hol a boldogság forrása nem a birtoklás, a fogyasztás és a nyers hatalom lesz, hanem a szeretet és a jóság, az alkotás és a teremtés, a bölcsesség és a szépségek előtti örömteli együttléte a testvéreknek. Szívem mélyén remélem, hogy egy olyan világ küszöbén állunk, aminek az eljöveteléért évezredek óta imádkozunk Krisztusunk szavaival: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben, jöjjön el a te országod…”
Böjte Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése