2011. április 30., szombat
A legnagyobb festménya pápáról
Oh Karol címmel készült az eddigi legnagyobb festmény a néhai II. János Pál pápáról. A 40 méteres olajtablót német művész festette.
A monumentális alkotás a 2005-ben elhunyt Karol Wojtyla életéből ábrázol különböző jeleneteket.
– Csoportosítottam a terheket, amelyeket hordoznia kellett. Olyan ember volt, mint bárki, hivatása azonban emberfeletti – mondta művének bemutatásakor Anetta Küchler-Mocny lengyel születésű művész, aki két éven át dolgozott a festményen.
A 26 vászonból összeálló tablónak egy részletét közöljük, mely a pápát a jeruzsálemi siratófalnál ábrázolja.
Forrás: mindennapi.hu
2011. április 29., péntek
Sík Sándor: Az igazi Mária
Ó Máriák,
Besnyőn és Somlyóban és Pócson és Cellben,
Lorettóban, Lourdesban, Fatimában, a Kármelen és Athoson,
Guadalupén és Nagasakiban,
akiknek arca elé ezerével özönlik az emberiség,
és bicskát ránt a csíki legény,
hogy az ő zászlója mehessen a körmenet élén,
és hadra kel a két spanyol falu népe,
hogy az igazi Mária melyiküké, -
Ó Máriák,
míg ti a tömjén lengő magasában
a fogadalmi táblácskák aranyos koszorúja között,
megbújva az ügyetlenkezű hajdani mester századok feketítette vonalaiban,
megértőn mosolyogtok,
ti fakuló fekete Máriák,
tudjátok-e, mik vagytok az emberiségnek?
Ti vagytok a Dallam, a Szín, a Szabadság,
a ritmus eloldó lebegése,
elengedés, magafeledés,
az Ünnep.
Akik azt hiszik, élnek
(élnek, hogy dolgozhassanak,
s dolgoznak, hogy élhessenek),
akik tesznek, hogy tegyenek
(magot a földbe: szem legyen,
szemet a gépbe: mag legyen,
vetés, aratás - aratás, vetés),
akik vannak, de nincsenek,
(életük úgy folyik el:
sekély és szomorú patak,
világtalan barlang ölén
halálszagú posvány felé) -
akiknek ablaka zárt üvegét
ha megrezzenti egy véletlenül arra tévedt tüdővészes napsugár,
riadtan szegezik be a megereszkedett táblát,
mert reszketnek a piros levegő
ismeretlen veszélyeitől -
ezeknek a mostoha gyermekeknek,
az alvajáróknak és halvaélőknek,
ó Máriák,
ó búcsúk, processziók, litániák,
rózsafüzérek, érmek, skapulárék,
zászlók, gyertyák, orgona, tömjén,
közös-ének, közös-imádság, egy-élet, egy-halál, egy-Isten, egy Anya,
egyetlen Szépség, -
ti vagytok az élet,
az emberi, isteni élet,
ó igazi Szűzmáriák! -
Mert bennetek, ó ügyefogyott Máriácskák,
elfátyolozva, elemberesítve
otthonosan, nekünkvalón lakozik közöttünk Örömünknek Oka:
az igazi Mária,
akit a művész Isten festett a teremtés vásznára öröktől,
emberek örömének,
áhítatul az angyaloknak,
önnön magának gyönyörűségül,
akin az Örök Atya szeme elmosolyodjék,
mint mikor a tökéletes művész a tökéletes műben
dédelgető pillantással simogat végig százszor is egy alakot,
aminek szépsége még neki is titokzatos, -
az igazi, igazi Mária,
akinek Krisztus-simogató tenyerére letette az Isten
mind, ami jót szánt a világnak,
hogy hintse, öntse, ontsa ránk,
a vízözönnél özönebb özönnel
édesanyai szíve szerint, -
az igazi, igazi, igazi Mária,
akinek az élő Krisztus,
ülvén az Atyának jobbja felől,
szentsebeinek bíborában,
amikor nagyon elnehezedik a szíve
teméntelen bűneink láttán,
ölébe hajtsa szent fejét
s megengesztelődve ülhessen vissza a mennyei trónra
és irgalommal nézzen újra ránk,
most és halálunk óráján. Amen.
2011. április 28., csütörtök
Böjte Csaba húsvéti üzenete
011-04-22 11:15:00
Él az Isten, és az emberek szívében az Ő szeretete
Böjte Csaba húsvéti üzenete
Strasbourgból a kedves Gál Kinga EU parlamenti képviselő hívott és jelezte, hogy azt amit mi csinálunk, nagyra értékeli az Európai Parlament, és engem kineveztek európai díszpolgárrá.
Kedves Testvéreim!
Istennek legyen hála, hazaértem Dévára!
Március 9-én, farsang utolsó napján indultam útnak, és azóta minden nap legalább egy helységben hírdettem a mi Urunk irántunk való végtelen szeretetét. Volt olyan nap is, hogy három helységben volt szentmise, előadás. Előbb Argentínában, utána a Szent László ereklyéjével volt egy hatalmas körút Erdélyben, 25 állomás, melybe besegítettek a jó ferences testvérek is, majd Budapesten és Debrecenben voltam egy-egy háromnapos lelkigyakorlatot tartani. Közben a lelkigyakorlatok mellett délelőttönként sikerült egy-egy lelkinapra eljutni még öt más helységbe is. Csodálatos élmény látni, hogy mindenütt mennyi imádságos szeretettel, jósággal készülnek az emberek a mi Úrunk Jézus Krisztus feltámadására.
Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom e hatalmas út tapasztalatait, akkor csak annyit mondanék:
Él az Isten és él az emberek szívében az Isten szeretete!!!
Közben a házainkban ellenőrzés volt. Ennek az ellenőrzésnek az érdekessége, hogy maga a munkaügyi miniszter úr kérésére (hozzá tartozik a gyermekvédelem is), egyetlen nap több otthonunkba is kiszálltak a bukaresti ellenőrök, és ha már ott voltak, akkor fel is hívták a figyelmünket a hibáinkra, hiányos papírjainkra. Tény az, hogy itt-ott traffipaxba szaladtunk, a megengedettnél gyorsabban szerettük a gyerekeket. Büszkén mondhatom, hogy olyasmire nem hívták fel a figyelmünket, amit Isten és a népünk előtt kellene szégyellnünk. A valóság az, hogy el sem tudják képzelni Bukarestben, hogy valaki önként, szeretetből bemegy egy-egy eldugott kis falu iskolájába, és ott összeszedi azokat a gyerekeket, kikkel senki nem bír, és szeretettel, állami támogatás nélkül gondozza őket, foglalkozik velük, ahogyan a mi kedves kollégáink teszik. Gondolkodtam, hogy megszakítom az utamat, hogy bemenjek Bukarestbe, hisz a területen lévő ellenőrök csak a főnökük nevében cselekedtek, de végül a jó Istenre bíztam a kérdést, és én alázattal végeztem a naptáramba jó előre beírt programokat. Úgy döntöttünk Robival, hogy egy busz gyerekkel bemegyünk húsvét után Bukarestbe emmauszi úton, - magához a miniszter úrhoz-, de hát őt a napokban korrupció gyanúja miatt elmozdították az állásából. Így megvárjuk az utódját.
Most ahogy hazaértem, . Tudjátok, sokszor a jót félve csináltuk az elmúlt évtizedek alatt, sosem tudtuk, hogy mit fognak szólni hozzá a hatalmasak, de most ez a kitüntetés igazából azt jelenti, hogy jó úton járunk. Kicsik vagyunk és csodálatos szép terveinket sokszor csak botladozva tudjuk véghez vinni, sokszor a jószándékunk kevés, és itt-ott csak kapufát rúgunk, de Istennek legyen hála a pályán vagyunk, és ez az elismerés azt jelenti mindannyiuknak, hogy jó pályán vagyunk. Nincs más út, ezért nagy-nagy szeretettel kérlek, hogy tartsatok ki gyermekeink alázatos szeretetében.
Nagy a jó Isten hatalma, a szeretet győzelmében vetett hitem nagyon megerősödött e hosszú nagyböjti út után!! Ezért élő hittel, nagy nagy bizalommal kívánok mindnyájatoknak egy csodálatos Húsvéti ünnepet. Krisztus feltámadt, él és szeret!!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Déva, 2011. április 21
Forrás: mindennapi.hu
II. János Pál boldoggá avatása
Kedves Testvérkéim!
Azt hiszem a most következő vasárnap Anyaszentegyházunk nagyon fontos ünnepe lesz.
Legyen fontos a mi életünkben is!
Találkozó fiatalokkal II. János Pál pápa boldoggáavatásának előestéjén
Időpont: április 30. 14 órától 21 óráig
Helyszín: Örökimádás-templom, 1091 Budapest, Üllői út 77. (3-as metró, Klinikák megálló)
Szervező: Nyolc Boldogság Közösség
Kapcsolat: Mohos Anna Gabriella nővér, soeurag@gmail.com, +36304788592
Program:
14 óra Találkozás, tanítás, fórumok
18 óra Szentmise (Udvardy György segédpüspök)
19 óra Imaest 21 óráig
Mellékletben küldöm a magyar média műsorait a boldoggáavatással kapcsolatban.
Minden testvéremnek szép készületet kívánok: Paczolay Balázs
közmédia programkínálata II. János Pál pápa boldoggáavatásáról
2011. április 27., szerda 11:04
II. János Pál pápa, akit utóda május 1-jén, vasárnap avat boldoggá a Vatikánban, a XX. század történelemformáló személyisége volt.
Élete például szolgál minden keresztény és hitkereső ember számára. Április utolsó hétvégéjén a hazai közsszolgálati média is emléket állít a Szentatyának.
A Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Magyar Rádió programkínálata II. János Pál pápa boldoggáavatásáról
Április 29., péntek
21.40, m1 – Karol - Az ember, aki pápa lett – történelmi film, 2/1. rész
Április 30., szombat
12.05, Duna Televízió – Isten kezében
16.10, Duna Televízió – Törzsasztal
19.00, Duna Televízió – Az aranyműves boltja
19.30, Duna II. Autonómia – II. János Pál – Isten elszánt szolgája – dokumentumfilm, 2/1.
21.05, m1 – Karol - Az ember, aki pápa lett – történelmi film, 2/2. rész
22.55, m1 – Velünk élt – Összeállítás a pápa magyarországi látogatásairól
Május 1., vasárnap
6.00, MR1-Kossuth Rádió – Vasárnapi újság
8.00, MR3-Bartók Rádió – Muzsikáló reggel
9.00, m1 – Katolikus krónika
9.30, m1-m2 – Egy pápa életrajza – A lengyel pápa életrajza sok szubjektív meglátással
9.30, Duna Televízió – II. János Pál pápa - Félelem nélkül
10.00, m1, m2, Duna Televízió – II. János Pál pápa boldoggáavatása – Élő közvetítés Rómából
12.00, 17.30, MR1-Kossuth Rádió – Krónika
12.35, Duna Televízió – Élő egyház
15.05, MR3-Bartók Rádió – Musica Sacra – Egyházzenei Magazin
15.50, Duna Televízió – II. János Pál magyar földön
16.00, MR1-Kossuth Rádió – Disputa
19.00, Duna Televízió – Kikötő – Extra
19.30, Duna II. Autonómia – II. János Pál – Isten elszánt szolgája – dokumentumfilm, 2/1.
19.45, Duna Televízió – Heti hírmondó
20.30, Duna Televízió – Klubszoba
21.30, Duna II. Autonómia – Ennio Morricone: Dal az elrejtezett Istenről
22.50, m2 – Velünk élt – Összeállítás a pápa magyarországi látogatásairól
23.40, m2 – II. János Pál pápa boldoggá avatása – A közvetítés ismétlése felvételről
Böjte Csaba: Egy új világrend után vágyik az emberiség
Jézus Krisztus csodálatos küldetése, -a megváltás-, nem más mind meghirdetni, közkinccsé tenni az építő szeretet parancsát. A maréknyi porból született, torzsalkodó, háborúzó, anyagiakra, hatalomra vágyódó emberrel megtapasztaltatni, hogy milyen jó és gyönyörűséges szeretetben, békében élni és alkotni már itt ezen a földön. Jó dolog a testvérek egysége, együtt álmodni és verejtékes munkával építeni azt az országot, melynek eljöveteléért nap mind nap imádkozunk a Miatyánkban.
Én mind katolikus szerzetes pap, húsvétra, a mi Urunk Jézus Krisztus keresztáldozatának megünneplésére készülve, meghajtom fejemet az arab világban most zajló forradalom mártírjai előtt. Tuniszban, egy fiatal ember ki tanult, családról, munkáról álmodott, de szembe találta magát az arrogáns, bürokrácia törvényei mögé bújt kizsákmányoló rendszerrel, tehetetlenségében felgyújtotta magát. Szörnyű tettével hangosan kimondta, hogy az ember életénél fontosabb az ő szívében írt tiszta vágy, egy testvéri, egyenlő, szabad élet után. Döbbenetes, mert néma kiáltására futótűz gyorsasággal, hihetetlenül sokan kérdőjelezték meg hazug világunk hazug törvényeit. Rengetegen mentek ki bátran énekelve, váll a váll mellett egy jobb jövő reményében, a diktatúrák fegyverei elé. A hírcsatornákon keresztül láthattuk, hogy sem a mesés vagyonok szétosztogatása, sem a kegyetlen sortüzek, a mártírok kiomló vére, nem képes kioltani az emberek szívében egy testvéribb, igazabb, emberhez méltóbb világ utáni vágyat.
Egy új világrend után vágyik az emberiség! Igen, biztos, hogy megérett a világ arra, hogy alázattal egy lépéssel előrébb lépjünk azon az úton, mely Istenünk által megálmodott országba vezet. Biztos, hogy tovább kell lépnünk, mert nem jól van az, hogy az emberiség egy százaléka birtokolja az anyagi javak döbbenetes nagy hányadát, és számukra a többi ember csak munkájáért tartott vágómarha. Nekik sem jó, az önzés, a bűn lehuzza öket. Fel kellene őket is szabadítani a testvéri szeretet csodálatos szép világára.
Jézus Krisztus által meghirdetett Isten országa, a testvéri szeretet és az önzetlen jóság világa, melyért vállalta a kereszthalált, és melynek eljöveteléért mi keresztények nap mind nap imádkozunk a Miatyánkban, hiszem, hogy ha más néven is, de ott van ezeknek a lánglelkű mohamedán mártiroknak a szívében.
Nagyon távolról indulunk és az útjaink sem közösek, de szemükbe nézve mégis érzem, hogy összetartozunk, és hogy majd előbb-utóbb, a szeretet és jóság, a testvériség és az irgalom országának építésében mi keresztények, mohamedánok, egy asztalhoz ülhetünk. A leglényegesebb, a szabadságra, az emberhez méltó tiszta életre vezető vágy, ugyanúgy ott van az ők szívükben is, akárcsak a nagypénteken keresztjét hordozó Krisztus követők szívében.
Isten a maga gyermekeit ugyanabból az anyagból teremtette, mindannyiunk szívében, talán egyeseknél nagyon mélyen a sok-sok lim-lom alatt, de ugyanaz a tiszta vágy lobog. Vágyunk az egyszerű, tiszta, becsületes alkotó munkában kiteljesedő szabad élet után, arra, hogy testvéreinkkel békében, jókedvben, örömben, édenkertté tegyük Istenünk segítségével ezt a szép földet.
Ezekkel a gondolatokkal emlékezem meg Krisztus Urunk kereszthaláláról, Cs.t.
Déva, 2011 április 23. Nagyszombat.
Forrás: magnificat.ro
Áll a szobor aHal közben
Debrecen közgyűlése 2010. szeptember 16-i rendes ülésén fogadta el azt a tervezetet, amely szerint Lestyán Goda János köztéri szobra díszítheti majd a Hal közt. A műalkotás elkészült, s 2011. április 21-én el is helyezték azt a téren, ám az avatásra majd csak a köztéri zsűri szemléje után kerülhet sor.
2011. április 21-én, csütörtökön, a délutáni órákban érkezett meg a Hal közbe a Piac utcai Szabó Lőrinc szobrot is készítő Lestyán Goda János műalkotása, amelynek felállításával gyakorlatilag befejeződött a tér rekonstrukciója. A két elemből álló szobrot egy hatalmas daruval emelték be a helyére, a tér közepére. A kompozíció alsó, márványból készült része a halakra, míg a bronz felső, varsát formázó része pedig a téren egykoron árusító halászkora utal. A felállításában segédkezett Kósa Lajos polgármester és Somogyi Béla alpolgármester is.
A szobor és a környezet kialakításának költsége 5 millió forint volt.
Forrás: debrecen.hu
2011. április 27., szerda
Ferences korda
A kordaviselők számára írt Len Kötelecske* így fejtegeti a korda, vagyis vezeklő öv viselésének értelmét:
Jelenti azokat a köteleket, kikkel a mi Üdvözítőnk a kertben megfogattatván megkötöztetett Jerusálembe vitetett, azután Pilátus házában kegyetlenül oszlophoz kötöztetett. Azért akik a Kordát éjjel és nappal testeken hordozzák, emlékezetet tésznek, hogy a Megváltónk nemcsak az oszlophoz kötöztetett, sőt egész étszakán is tartani méltóztatott: Azért aki reggel magát ezzel fölövedzi, reprezentálja és jelenti Krisztus Urunknak az oszlophoz való kötözését. Estve pedig mikor alunni mégyen és ágyára készül, jelenti Krisztus Urunknak megoldozását, minekutána kegyetlenül megostoroztatott volna, és nagy lankadt fáradtságát, mikor az oszlopnál földre esett volna…
Mélséges alázatosságnak jeleit, mert megövedzvén magát ezzel, nagy bűnösnek és Isten törvénye megszegőjének vallja magát, az Isten előtt megismérvén szántszándékkal kötözi, hatalmába adván, kezében vetvén önnön magát, kegyelmet keres, hogy jövendőben megkötött kezekkel és lábokkal a külső sötétségre (az Isten igazságától megitéltetvén) ne vettetnék.
A Purgatórium és idő szerént való büntetések leszállításának, sőt az örök kárhozattól való megoltalmazásnak is jele: mert hogyha Jerikó városában régenten amaz ablakon kifüggő karmazin színű sinór Ráháb asszonyt egész házanépével megoltalmazta a haláltul és minden veszedelemtül, (Jósue 2.) sokkal inkább ez a szent kordaöv, mivel a Krisztus Urunknak véres szenvedésének, az egész emberi nemzet váltásának jelei: ágyékát ezzel övedzvén, megoltalmazza őket az őrök haláltól, az purgatóriumnak kínjától afelől megmondott búcsúk által. Midőn szent gyónása után maga ájtatossága szerént cselekszik, azokat elnyeri.
A három Csomó jelenti a Szentháromságot, kihez ragaszkodnunk köll, az hit, reménység és szeretet által. A Szeplőtelen Szűz Máriát is, mivel a menybéli Atyaistennek leánya, a Fiúistennek anyja és a Szentlélek mátkája. Innét e három csomók képzik és juttatják eszünkbe a Boldogasszonynak három kiváltképpen való nagy szívfájdalmát. Először: midőn hallotta, hogy éjtszakán az ő szerelmes Fia megfogattatott, kegyetlenül megkötöztetett, azután mikor keservesen a büntetésnek helyére követte volna. Másodszor: mikor a keresztfán függeni és keservesen meghalni szemlélte. Harmadszor: mikor a keresztfáról levévén csókolgatta, s koporsóba tévén, viszont elhagyta, keservesen siratván és nagy keserű fájdalomban, egész föltámadásig maradott. Az ő kedvesének mirrha kötését (Cant. I.) szívét általjáró fájdalomnak tőrével együtt (Luca. 2.) hordozta. Innét nem ok nélkül mindenik Miatyánkhoz az angyali Üdvözlet adatik (mint följebb megmondatott) a Boldogságos Szűz Máriának szívében égő fájdalmaknak emlékezetiért, némelyek pedig a kordaövet öt kötéssel és csomókkal hordozzák Krisztus Urunk öt mély sebeinek emlékezetire. Megértvén tehát a kordában e titkos dolgokat foglaltatni, senki ne restellje, se nem szemérmeteskedjék azt hordozni, nemcsak belső, de láthatóképpen is; mindazonáltal kinek-kinek ájtatosságára és szabadakaratjára hagyatik.
Bővebb adataink is vannak a kordás közösségek (confraternitas seraphica) Sopron és környékén való virágzásáról. Német anyatársulatok: Sopron, Rákos, Nyék, Keresztúr. Magyarok: Fertőszentmiklós, Iván, Lövő, Nagycenk. Valamennyinek több leánytársulata is volt. A tagok tartoztak az övet ruhájuk alatt állandóan viselni. A szegényeknek nem kellett érte fizetniök.* A beöltözés külföldi analógiákból következtetve, ünnepélyes lehetett.* Erről hazai följegyzések egyelőre nem ismeretesek.
A soproni társulat újholdvasárnap misén és a Szentháromság-szobor körül körmeneten vett részt. Élén egy szőrzsákba öltözött, vándorbottal járó tag haladt, jelképezve a földi vándorutat a mennyei haza felé. Szintén szőrzsákba öltözött tag vitte Szent Ferenc szobrát, utánuk a szerzetesek, a pap az Oltáriszentséggel, meg a hívek.
A Porcinkula búcsúkiváltságát néhány franciskánus kolostor-, illetőleg templombeli barokk ábrázolásunk (Esztergom, Szabadka, Eger, Rozsnyó, Szendrő) is megörökítette. Szabadkán a Szentháromság előtt Mária és Ferenc hódol. Az Atya kordát ereszt le a Szűzanya segítségével Ferenc és Páduai Szent Antal kezén át a purgatórium tüzében szenvedő lelkek számára. Pozsonyi templomuk Szent János-kápolnáját a hívek holtak kápolnájának nevezik, az 1591-ben odahelyezett oltárképről, amelyen Ferenc a kordájával menti ki a lelkeket a tisztítótűzből. Az érsekújvári kolostor társalgójában Ferenc a kordával, Domonkos pedig az olvasóval köti át, vagyis oltalmazza a világot. Fülek (Filakovo) kolostori képén Jézus a kordát Ferencnek és Klárának nyújtja. Ők juttatják el a hívekhez.
Porcinkula ünnepét választotta titulusul Nyírbátor minorita temploma (1717), legújabban pedig Káptalanfüred.
A Porcinkula-hagyományt a jozefinista szellem elsorvasztotta*, a hazai ferencesek is alig törődtek vele. Orosz István Fiorettitől ihletett önéletrajzában olvassuk,* hogy a múlt század nyolcvanas éveiben saját buzgóságából hogyan támasztotta föl a jászberényi kultuszt.
1883-ban néhány buzgó éltes asszony megkérte, menjen el velük Jászberénybe a purcinkulai búcsúra, a barátok templomába. „Előttevaló nap reggel elindultunk és már délre odaértünk egy bizonyos házhoz, akinél ők szoktak megszállásolni, mert még akkor nekem nem volt ott ismerősöm. Megpihentünk és délután öt órakor mondják, hogy menjünk a templomba, mert már hat órakor megkezdődik az ájtatosság. Elmentünk és mikor odaértünk, elig vannak húsz, vagy huszonöten. Én magamban mondom: Istenem, hát micsoda búcsújárás lehet itt? Ilyen kevés nép!… nekem nagyon megtetszett ez a búcsú és azon törtem a fejem, hogy tenném én ezt a búcsút híressé, naggyá. A nyári munka megszűnt, bekövetkezett a tél, ráértem esténként olvasgatni, vagy írni. Elővettem Szent Ferenc életét, azt végig olvastam. Megértettem belőle, hogy Szent Ferenc mindég a nagy bűnösökért imádkozott és a szegény purgatóriombeli lelkekért és hogy a római pápa előtte való nap hat órától kezdve másnap hat óráig engedett teljes búcsút, aki meggyónik, megáldozik. Ezeket megértettem. Elhatároztam magamban, hogy felfogom és virágzóvá teszem ezt a búcsút. Azonnal hozzáfogtam és minden oltárhoz és minden szoborhoz, aki ott a barátoknál van, mindegyikhez külön új imát és éneket készítettem. Mégpedig csudálatosképpen, mert esténként készítettem. Sokszor megtörtént, hogy a kedves nőm sírva kért, hogy már feküdjek le, mindjárt megvirrad. Igen, de én magamról megfeledkezvén, mert másodmagammal voltam. Este mikor belefogtam, egy szerzetes mellém állt, ő diktálta mindég, hogy mit írjak és csak mikor hajnalra harangoztak, akkor tűnt el mellőlem. Hogy ki volt, azt én nem tudom. Azután én is lefeküdtem, de aludni nem tudtam. A kedves nőmnek mondottam, hogy nem látott-e valamit. Ő azt mondotta, hogy egy árnyékot látott az asztalnál, mást semmit. Elkészülvén a szép ének, imafüzet és én azt letisztáztam. Következett a másik évben a purcinkulabúcsú, augusztus másodika. Jászberénybe elmentem a búcsúra, de már akkor nem az öregasszony végezte, hanem én fogtam fel és végeztem a legpompásabban, úgyhogy mindenki csodálkozott rajta és nem győztem szabadulni. Mind azt kérdezte, van-e olyan ének-, vagy imakönyv eladó. Én mondottam, hogy majd a jövő ilyenkor kaphatnak. Úgy is lett. Kinyomattam és már a másik évben ők várva várták. Mindenkinek jutott belőle. De már akkor több nép jött össze, úgyhogy azután nemcsak a jászberényiek voltak, hanem az egész környékből, községekből kereszttel, lobogóval jöttek a purcinkulai búcsúra. Három, vagy négyezer lélek megjelent. Csak gyónók és áldozók voltak egy pár ezren. Én mindég jelen voltam arra a napra, hacsak valami baj vissza nem tartott. De ha már ott nem voltam, a nép meg volt szomorodva. Ők magok beszélgették el egymásnak, hogy nekik akkor olyan, mintha búcsú nem volna. Igazán mondják, mert én nékik olyan voltam, mint őrző angyalok. Most, 1912-dik évben is működtem közöttük. Többen voltak most is egy négyezer léleknél. Most már hála Istennek, az egész környék, város, falu népei sietnek a purcinkulai búcsúra Jászberénybe. Dicsértessék a Jézus Krisztus szent neve mindörökké. Amen.”
A harmadrend a nagy franciskánus reform (1897) óta hazánkban is újjászületett. Tagjai megtalálhatók a társadalom minden rétegében. Legtöbb városunkban, falunkban a legújabb időkig virágzott kisebb-nagyobb harmadrendi közösség, amelyet a legközelebbi ferencrendi kolostor irányított. Érthető tehát, hogy a porciunkulabúcsú a barátok: ferencesek, minoriták, kapcinusok minden templomát erre a napra szakrális centrummá tette, ahova a harmadrendiek messze környékről elzarándokoltak, mintegy hazatértek a kolostor egyességébe.
A kordás, illetőleg harmadrendi társulatok már a barokk időktől kezdve a maguk falujának templomában is iparkodtak a rendi szentek: Ferenc, Antal, Erzsébet, továbbá a rend-kezdeményezte kultuszok: keresztút, betlehem oltárának, illetőleg képmásának fölállításával franciskánus légkört teremteni. Együttes hatásuk a ferences ihletésű népi jámborságban itt-ott most is él.
Részlet Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumából
Egy este János Pállal
Kedves Barátunk!
Meghívás egy különleges találkozásra
A lengyel származású pápát 2011. május 1-jén, vasárnap délelőtt boldoggá avatják. Ez az esemény azt üzeni, hogy létezik mennyország, van örök élet, s ez az ország itt van közöttünk – a szentek köztünk élnek.
Az ünnepre készülve 2011. április 30-án, szombaton este Budapesten, a Lehel téren, a plébániával közösen imádságban felidézzük II. János Pál alakját, tetteit, szavait!
Várunk mindenkit szeretettel szombat este a 17:30-tól kezdődő virrasztásra.
Az este folyamán litánia, szentmise, a világosság rózsafüzére, elmélkedések, tanúságtételek, beszámolók, képmeditáció énekek lesznek, mely során közösségben töltjük az estét a pápával!
Isten áldjon,
imperfectum együttes
Arany János Debrecenben
Debrecen és Nagyszalonta ezzel a közös projekttel terjeszti ki a kultúra területére intenzív gazdasági kapcsolatait - hangsúlyozta Pajna Zoltán, a cívisváros alpolgármestere a projektet bemutató keddi debreceni sajtótájékoztatón. Mint mondta, a több mint 130 millió forintból megvalósuló kulturális-turisztikai program vezérfonala Arany János életútja lesz.
Pajna Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy a kultúra által motivált utazásoknál az épített örökségen és a kulturális eseményeken túl egyre hangsúlyosabb az irodalmi turizmus, egyre vonzóbbak a szerzők életének helyszíneihez és eseményeihez kapcsolódó túrák.
A magyar-román határon átnyúló együttműködési program kereteiből nyert összeget a kiírásnak megfelelően új szolgáltatások megvalósítására fogják felhasználni. Ezek között lesznek városnéző játékok, létrehoznak egy Arany János életét bemutató kiállítást, valamint egy interaktív panoptikumot is a Toldi alapján.
Török László, Nagyszalonta polgármestere beszámolt arról, hogy a városban június első hétvégéjén Arany János-fesztivált rendeznek, de készítenek internetes játékokat és többnyelvű kiadványokat is.
Hozzátette: városuk turizmusa még gyerekcipőben jár, de nem lehetett kérdéses, hogy annak hangsúlyos eleme Nagyszalonta szülöttének, Arany Jánosnak az életútja lesz.
Mint arra Pajna Zoltán rámutatott, Debrecen és Nagyszalonta a jövőben igyekszik turizmusát összehangolni, a két település iskolái és más szervezetei egymáshoz szerveznek majd utazásokat, a turistákat pedig az utazási kiállításokon való közös megjelenéssel és kiadványokkal igyekeznek idecsábítani.
(forrás: MTI )
2011. április 26., kedd
Szent Antal kilenced: Élő hit 3.
Kt.
„Csodákat kik látni vágytok, kik az élő hit birtokába akartok jutni, jöjjetek Szent Antalhoz, mert ő Fekélyt, nyomort, vétket, halált, Sátánt, elűz, gyógyulást hoz. Hiszen Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont, s hitet, Ifjú és agg visszanyerik…”
A korábbi két elmélkedésünkben arról beszéltünk, hogy Szent Antal közbenjárását kérve, az egyik legfontosabb kincset, értéket az „ÉLŐ HIT”-et! - kellene visszaszereznünk, vagy felfrissítenünk – mert hit nélkül nem lehet senki sem kedves Isten előtt.
Ugyan akkor a Krisztus követéséhez nem elég a pillanatnyi lelkesedés! Akinek csak felszínes a hite, az nem fog Krisztus mellette kitartani. Ha hűségesen ki akarunk tartani mellette, akkor el kell mélyítenünk, élővé kell tennünk a hitünket, akkor hitünknek hatással kell lennie életünkre, mindennapjainkra. Ha őszintén hiszünk, akkor Isten arra indít minket, hogy igaz, erkölcsös, imádságos, jócselekedetekben gazdag életet éljünk. Hitünk őszinteségének fokmérője az, ahogyan az életünket leéljük.
A híres rabbihoz bekopogtatott egy zsidó fiatalember, és elmondta: a városban, azt beszélik, eljött a megígért Messiás. A rabbi az ablakhoz lépett, szélesre tárta azt, kinézett az utcára, majd így szolt: „Ne félj, még nem érkezett meg. Az emberek még mindig gyilkolják egymást, a testvér haragban él a testvérével, a fegyvereket még nem olvasztották be ekevassá, a betegségek és a halál még mindig pánikot okoznak, és mindaz, aki hívőnek vallja magát, valójában még mindig nem hisz”.
Igen, az a nagy kérdés, hogy mi, akik hívő keresztényeknek valljuk magunkat hiszünk-e Istenben, és pedig úgy, hogy hitünk eleven bizonyíték, tanúságtétel legyen amellett, hogy az Istennel való élet jobb, szebb és boldogítóbb, mint a közömbös vagy istentagadó élet? Ha kellő meggyőződéssel és átütő erővel akarunk tanúságot tenni Istenről a modern életben, akkor ehhez az első lépés: hitünk, lelki életünk élővé, személyessé tétele.
Hitünk élővé tételének útján az első lépés, hogy ne csak megszokásból és hagyománytiszteletből, hanem meggyőződésből legyünk vallásosak, hívők. Valahogy úgy, mint szt. Pál apostol, aki azt mondotta: Hiszek, mivel meggyőződtem az igazságról. Tehát, nem azért hiszek, mert vallásos családba születtem vagy, mert vallásos módon neveltek, hanem azért, mert én magam meggyőződtem az Igazságról.
Az ószövetségből ismerős előttünk Ábrahám, aki a meghívásában és a meghívásra adott válaszában tapasztalatból ismeri meg Isten nagyságát és megbízhatóságát. Olyan mértékben növekszik hite, amilyen mértékben megismeri és megszereti Istent. Ez a rejtélyes kis szó, Isten lassan az ő számára jelentéssel teljes szóvá lesz, de ez az átalakulás lassan, szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal fűszerezve történik. Ábrahámnál ez a hitben való előrehaladás példaszerű: Isten szólt, Ábrahám válaszolt. „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked”. El kell mennie, a számára otthonos világ biztonságát maga mögött kell hagynia. Ehhez jön még hozzá, hogy Ábrahám kihívásához nincs semmiféle magyarázat. Isten, ezt a férfit tulajdona és országa biztonságából a bizonytalanba hívja. És ő meghallja a hívást és megy - ez a hit.
Kt. Minél elevenebb, élőbb valakinek a hite, Isten annál inkább belép az életébe, mígnem mindene lesz, élete egyetlen nagy valósága, akiért érdemes élni, akiért érdemes minden áldozatot meghozni, miként tette Ábrahám is.
Azonban nem is olyan könnyű hinni. természetes, hogy az emberi értelem kételkedik abban, amit nem lát és nem tud felfogni.
Egyszer egy ateista, aki hegymászáskor leesett a szikláról. Zuhanás közben elkapta egy kis fa ágát. Miközben ott lógott a felette lévő ég és a mély szakadék fölött érezte, hogy nem lesz sokáig ereje kapaszkodni. Ekkor eszébe jutott valami: - Isten! - kiáltotta torka szakadtából. Csend. Semmi válasz. - Isten! - kiáltotta még egyszer - Ha létezel ments meg, és én megígérem, hogy hinni fogok Benned, és másokat is a Te hitedre fogok tanítani. Ismét csak csend. Már majdnem elengedte az ágat kétségbeesésében, amikor egy hatalmas hang dörgött végig a völgyön: - Mindegyik ezt mondja, amikor bajban van. - Nem, Istenem, nem! - kiáltotta most már reménykedve. - Én nem olyan vagyok, mint a többiek. Látod, halván hangodat, én már el is kezdtem hinni Benned. Most már szabadíts ki innen, és hirdetni fogom nevedet az egész földön. - Na, jól van - mondta a hang. - Megmentelek, engedd el az ágat. - Hogy engedjem el az ágat? - Kiáltotta tébolyultan az ember. - Hát azt hiszed, hogy megörültem?
Igen, a hit sokszor örültségnek látszik. Ábrahám esetében is annak tűnt, amikor kész volt feláldozni egyetlen fiát. Elképzelhetjük, hogy az idős Ábrahám számára milyen kemény próbatétel volt az, amikor Isten egyetlen fiának Izsáknak feláldozását kérte tőle. Egészen biztos, hogy ekkor Ábrahámnak nem volt könnyű hinni. Minden bizonnyal az a három nap, amelyre Ábrahámnak szüksége volt ahhoz, hogy eljusson az áldozat bemutatásának színhelyére, Horeb hegyére, életének legrettenetesebb három napja volt, annál is inkább, hogy e nehéz próbatétel idején senkihez sem fordulhatott, aki vezetője lehetett volna, aki lelki tanácsot, segítséget nyújthatott volna neki. Az egyetlen, amit tulajdonképpen tud, az, hogy az ismeretlen Isten szavahihető. Ez a hit lényege: meg vagyok győződve Isten szavahihetőségéről, igazmondásáról, ahogy mondtuk korábbi elmélkedésünkben is.
Ábrahám fájdalma minden lépéssel mélyül, amint Izsákkal az útón az áldozati hely fele halad. Izsák mostanáig mit sem tud arról, ami rá vár. Az ólmos hallgatásból kis dialógus alakul ki. Izsák apjához fordul: „Apám!” Benső gyengédséggel válaszol Ábrahám: „Igen fiam!” És most az ifjú kérdése, aki nyugtalan lett, mert megérezte, hogy valami nincs rendben: „Itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így válaszolt: „Isten majd gondoskodik az áldozatról fiam”.
A keserű irónia abban van, hogy Isten iránti szeretete éppen fia miatt növekedett - mert Izsák Isten ajándéka volt számukra idős korukban - és Isten most éppen ezt az ajándékot követeli vissza. Ábrahám teljesen összezavaródik: „Isten majd gondoskodik az áldozatról fiam”, a kétségbeesés kiáltása, a férfi zokogása ez, aki könnyeit többé nem tudja visszatartani. De a bizalom kiáltása is, a fájdalmas és végtelenül kemény bizalomé.
A hit nem azt jelenti, hogy minden kérdésre meg tudunk válaszolni. A hit azt jelenti, hogy erőnk és bátorságunk van tovább menni akkor is, ha a választ nem ismerjük, hanem csak homályos sejtés vezet, hogy egyszer majd megvilágosodik minden. A hit olyan élet-magatartás, amelyet csak nagyon lassan, sok válság árán tudunk elnyerni. Ábrahám kiállja a kemény próbát. Mivel a teljesen kilátástalan helyzetben „nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében" ezért visszakapja fiát.
Kt. Ábrahám a próbatétel után más ember lett, bár külsőleg semmi váltózás nem látszott rajta. De bensejében egészen átalakult, új emberré vált. Ezt az átalakulást az a határtalan bizalom és hit eredményezte, amivel a legkétségbeejtöbb körülmények között is rá tudott hagyatkozni Istenre. Ettől a pillanattól kezdve életének minden mozzanatát és eseményét a hit fényében nézte és értelmezte.
Kt. A hit Isten ingyenes ajándéka, viszont aki megkapta a hit ajándékát, nem élvezheti azt önző módra, hanem a szeretet parancsa értelmében tovább kell adnia másoknak is. „Úgy világítson a ti világosságtok az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat” (Mt.5,16).
A hit továbbadása mindannyiunk súlyos kötelessége. Éppen ezért arra küld bennünket az Isten, hogy szerepünk a kovászé legyen, mintegy belülről szenteljük meg a világot. Ránk vár az a kényes feladat, hogy a modern, szétszórt, a hit, vallás és Isten iránt gyakran közömbös és ellenséges társadalomban, az élet minden területére és állapotába elvigyük az evangéliumot. A világban élő keresztények sajátos küldetése ez, minthogy a társadalomban élve és azzal összeforrva mindenütt elérhetik az embereket: otthon a családban, a munkahelyen, az utcán, a szórakozóhelyen...
Azonban nagyon kell vigyázni, hogy vallott hitünk, az általunk hirdetett evangélium és életvitelünk, magatartásunk között szoros egység legyen. Ezért szögezi le a II. Vat. Zs. „Korunk súlyos tévedései közé kell számítani a sokaknál tapasztalt hasadást vallott hitük és mindennapi életük között”(G:5.43). Ez árt az evangéliumnak. Senki sem ad hitelt annak, aki szavaival hirdet egy tanítást, de azt nem éli, sőt magatartásával meg is tagadja. Hogy jobban megértsük: Ne ítélkezz, tanítja a Biblia, mi pedig templomba járunk, szentségekhez járulunk, de ugyanakkor nyugodtan ítélkezünk, kritizálunk, pletykálunk, olykor még a rágalomtól, a mások becsületében okozott kártól sem riadunk vissza…
Már maga az Úr Jézus is megmondotta: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). Márpedig Isten akarata nem az, hogy üres formaságokhoz ragaszkodjunk, hanem az, hogy vallásos gyakorlatainkat megtöltsük hitből fakadó élettel. Gondolok itt az Isten és a felebarát iránti szeretet konkrét tetteire: a napi bensőséges imára, a vasárnap és ünnepnapi szentmisén való tudatos és tevékeny részvételre, a rendszeres és őszinte szentgyónásra, a ragaszkodó szeretettel végzett gyakori szentáldozásra, az egyház támogatására, a gyerekek vallásos nevelésére, a mások becsületének tiszteletben tartására, stb.
Ne feledjük a hit és a szeretet párhuzamosan haladnak ebben az életben, egyik a másikra támaszkodik, halad előre: az ember nem szeretheti az Istent, ha nem hisz benne, ugyanakkor nem hisz hatékonyan Istenben, ha hite nem borul virágba a szeretettől és a szeretetben. A hit és a szeretet teszik lehetővé az embernek, hogy megtalálja Istent, és vele egy meghitt baráti kapcsolatba lépjen. Ugyancsak a hit és a szeretet teszi lehetővé azt, hogy az ember embertársának ne farkasa, hanem felebarátja, őszinte jóakarója legyen: hogy a házasok vállalják a gyermek áldást, hogy a szülök megfelelőképpen gondoskodjanak gyermekeik testi és lelki életéről, hogy a gyerekek kellő tisztelettel és szeretettel törődjenek szüleikkel különösen akkor amikor azok idős korra jutnak vagy betegágyba kerülnek, hogy a tehetősebb ember szívesen siessen segítségére a nélkülöző, szükséget szenvedő embertársának.
K.t. Befejezésül elmondhatjuk, hogy csak akkor állíthatjuk magunkról, hogy az élő hit birtokában vagyunk, a hitet csak akkor leszünk képesek tovább adni, ha vallott hitünk és életvitelünk, magatartásunk között szoros egység van, ha nem kétfajta életet élünk, egy úgynevezett vallásosat a templomban, hivő környezetben és egy pogány, durva életet a szürke hétköznapokban, - hanem csak egyet, de azt ízig-vérig keresztény módón. Ha képesek vagyunk megláttatni a hit lényegét, ha képesek vagyunk megtapasztaltatni a vallásos élet pozitívumait és mindazt a pluszt, amit a hit nyújt nekünk az istennélküli világgal szemben, ha életünkkel bizonyítjuk, hogy az Istennel való élet a nehézségek ellenére is, örömmel telitettebb, szebb és boldogabb, mint az Isten nélküli, akkor egészen biztos, hogy környezetünk fogékonyabb lesz a hitre, vallásos életre. Ámen
Forrás: Kaplonyi Barátok
Keresztségem megújítása
Évről évre, késztetést érzek, hogy útra keljek, megtegyem az én saját El Caminomat.
Az idei esztendő úgy hozta, hogy ferences Testvéreimtől kaptam meghívást, húsvéti lelki gyakorlaton, együtt köszöntsük Krisztus feltámadását.
Vonattal keltem útra.
Hatvanból, Gábor öcsém autóval vitt Mátraverebély Szentkútra.
A közeli Maconkán kaptunk szállást.
A vendégházban kedves lakótársakkal hozott össze a sors.
Márton és Marika Pilisvörösvárról érkeztek, Erika Budapestről érkezett.
Feledhetetlen élményt jelentett, a Nagyhét eseményeinek hagyományt követő, keresztény megélése.
FerencesTestvéreink gyönyörű zsoltárokat énekeltek.
Most is beleborzongok az élménybe, amikor Nagyszombaton, a Szent sír lábánál gyújtott tűzből vittük Krisztus világosságát a kegytemplomba.
Keresztségem rokonaimnak köszönhetem.
Keresztségem megújítása már belső késztetésem eredménye.
Mint ahogyan az is, ahogyan igyekszem továbbadni, azt a piciny lángot.
Magyar KatolikusRádió
2008.05.26.
Miért magyar ...
Gondolatok a négyéves katolikus rádióról
Kós Károly írja a Régi Kalotaszeg című munkája elé: Ajánlom ezt az írást mindazoknak, akik magyarok, és a szépet is magyarul szeretik. Akik magyarok, és a szépet is magyarul szeretik. Valami hasonló lebegett a szemünk előtt, amikor négy évvel ezelőtt Juhász Judit hívására összedugtuk a fejünket, hogy megfogalmazzuk, mi legyen, mi lesz az országos Magyar Katolikus Rádió küldetése, s hogyan szóljanak, miről szóljanak a műsorai. Abban erősen biztosak voltunk, hogy azoknak, akik magyarok, és a szépet is magyarul szeretik.
A rádió, ha magyarul szól magyaroknak, a legmagyarabb műfaj. Miként a legrománabb, legszlovákabb, ha románul vagy szlovákul szól a szépről. A regényt, a verset, vagy akár az újságcikket át lehet ültetni más nyelvre, a filmet szinkronizálni lehet, a rádióműsor azonban csak azok számára értelmezhető, akiknek a nyelvén szól. Nekünk tehát magyarul.
S hogy mi a szép? Mi ez a szép? – kérdezte Gellért püspök a kísérőjétől, a magyar asszony énekét, „a magyarok szimfóniáját” hallva. Vidám volt az a dallam vagy szomorú, öröm vagy bánat ihlette a strófáit – nem tudjuk. Csak annyit, hogy szép volt. Szép volt, miként szép lehetett az az asszony, szép, ahogyan szép maga az élet. Szép, ha vidám, szép, ha szomorú, szép, mert tele van örömmel, szép, mert túlcsordul rajta a bánat. Szép, nekünk szép azért is, mert magyar.
Sok szó esik manapság a köz szolgálatáról, kiváltképp a média vonatkozásában a közszolgálatiságról. Sok szó és kevés tett. A Magyar Katolikus Rádió szóval tesz ezért, s nem is keveset. Talán az egyetlen ma már a hazai műsorszolgáltatók között, amely a szándéka szerint és a megvalósított műsorának minden eleme által is a közt, az egyház társadalmi tanításának a kifejezésével: a közjót szolgálja. E szolgálat lényege, a mi fölfogásunk szerint az, hogy a műsoraink által végigvezetjük egy úton a hallgatót, olyan úton, amelynek a végére érve talán jobban tudja majd, hogy hogyan, merre tovább, mint annak előtte. Azt akarjuk, hogy a műsoraink hallgatói egyre jobb, egyre alaposabb, egyre hasznosabb döntéseket tudjanak hozni a saját és közösségük életéről. Hogy napról napra jobban tudják szeretni a feleségüket, férjüket, szüleiket, hogy legyen több jó szavuk a gyerekeikhez, hogy hűségesek tudjanak lenni a barátjukhoz, szerelmükhöz, nemzetükhöz, hogy jól tudják befektetni a pénzüket, hogy eligazodjanak a politika világában, hogy gyönyörködtesse őket egy operarészlet, lelkesítse egy rocksláger, andalítsa egy érzelmes táncdallam. De nem akarjuk elandalítani a hallgatót, éppen ellenkezőleg: ébresztőt kiáltunk. Serkenteni szeretnénk, serkenteni szóra és tettre! Nem akarjuk megmondani, hogy a hallgató mit gondoljon, de azt szeretnénk, ha a Magyar Katolikus Rádiót hallgatva egyre több saját gondolat, s abból fakadó tett születne. Azért szólunk, hogy minket hallgassanak, de nem azért, hogy hallgassanak!
E cél érdekében készítjük a műsorainkat, mégpedig – nem csak mi, a hallgatóink is állítják ezt – a legjobb szakmai színvonalon. A katolikus rádió csapatában jelen vannak a „nagy öregek”, van derékhadunk, de talán a legfőbb erényünk, hogy a rádió Délibáb utcai épületébe belépő főként fiatalokkal találkozik. Érett, de a koruknak megfelelő gondolkodású, s valódi minőségi munkát végző fiatalokkal. Ez a munka – és bátran mondhatjuk: baráti közösség készíti a műsorokat a közszolgálati hírektől a népzenéig, kulturális ajánlótól a politikai elemzésig, gazdasági, jogi tanácsoktól a versig, rádiós regényig és hangjátékig. És sorolhatjuk tovább, a teljesség igénye nélkül: opera, sanzon, rock és country, ifjúság és család, egészség és életmód, betegség és gyógyítás. E témák mindegyike és még sok-sok más hallható a Magyar Katolikus Rádió műsorán. És hogy a „térbeli gazdagságra” is utaljunk, minden nap hallhatók nálunk a Kárpát-medence hírei, témáink az egyetemes magyarság témái közül vétetnek, s a műsorainkat mindenkinek szánjuk, aki magyar. A Kós Károly által mondottakhoz visszatérve: mindenkinek, aki magyar, s a szépet is magyarul szereti.
Szikora József
(Megjelent a Porta című lap februári számában)
2011. április 20., szerda
Az emberi nagyság kicsinységében ragadható meg
Az év egyik meghatározó hit élménye volt számomra, amikor Virágvasárnap beültem a Szent Anna Székesegyházban az első padsorba, hogy meghallgassam Csaba Testvér lelki gyakorlatát.
Elővettem digitális Pajtás fényképező gépemet, hogy megörökítsem a pillanatot.
Mellettem, előttem milliós gépek kattogtak.
Amikor visszanéztem képeimet, csalódottan állapítottam meg, hogy nem méltóak a megosztásra.
Ezért szavakkal igyekszem lefesteni Csaba Testvér emberi nagyságát.
Farmerben és szürke, kapucnis pulóverben érkezett.
A szentmisére magára öltötte díszes mise ruháját.
Nem a ruha tette, hogy a hallgatóság minden szavára, gesztusára figyelt, reagált.
Hol egy könnycsepp, hol egy jóízű kacaj jelezte, hogy mondandója „átjön”.
A világban mindenütt ismerik, politikusok, az üzleti élet, a tudomány és művészetek nagyjai közt is otthonosan mozog.
De a kölcsönvett képből az is kitűnik, hogy igazán, csak gyermekei között érzi otthon magát.
Miben áll emberi nagysága?
Hogy tud kicsiny maradni.
Hihetetlen energiája is abból fakad, hogy elfogadta az Úr meghívását egy feladatra, melynek alázattal tesz eleget nap mint nap.
Ha kell, könyvet, újságcikket ír, ha kell lelki gyakorlatot tart, ha kell lemezt készít Bródy Jánossal és az alapítvány gyermekeivel.
Ha kell, Lőrinc barát szerepét játssza a Vígszínházban.
Személyét mindig az utolsó helyre helyezi.
Mint ahogyan édesanyja, mestere, segítője Bíró J. fr. Antal Atya is akik nem ültek díszhelyre, hanem csendesen félrehúzódtak az emberek közé.
Ferences lelkiségünk így szól erről:
A minoritás, vagy „kicsiny-lét” a ferences lelkiség következő fontos eleme. Szent Ferencet megrendíti Isten alázata, az, ahogy Fiában, hatalmáról lemondva, az emberekhez fordul. Az alázat alázatot szül: Ferenc megérti, hogyha Isten ezen az úton közeledik az emberhez, ha az alázatosság az a horizont, amiben megjelenik, akkor nekünk ott, a kicsiben kell keresni, és ezen az úton járva találjuk meg őt. Ezért kéri testvéreit, hogy mindenkinél kisebbek és mindenkinek alárendeltjei legyenek, ezért nevezi közösségét Kisebb Testvéreknek. Követőitől megkívánja, hogy a világban forgolódva mondjanak le minden rangról és hatalomtól, vállalva akár a kitaszítottságot is, maradjanak meg egyszerűségben és béketűrésben. A minoritáshoz hozzátartozik továbbá a megalázottakkal, a nyomorgókkal vállalt sorsközösség, az igazi szolidaritás. Ferenc elsősorban nem arra buzdít, hogy a szegényekkel szerettessük meg helyzetüket. A valódi szabadságra, a nagyvonalúságra, az igazi lemondásra hívja fel a figyelmet, s eközben a szegények mellett, kora hatalmasait is meg kívánja szólítani, hogy (saját gondjaik és nyomorúságuk közepette) rátaláljanak Istenre és az ő mindent betöltő gazdagságára.
A ferences szegénység szintén a minoritáshoz tartozó eleme Szent Ferenc lelkiségének: „A testvérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet. És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni, és nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön” (2Reg 6,1-2). Ez a szegénység nem egyszerűen a kevéssel való megelégedést jelenti, hanem a tulajdon nélküli életet. Tulajdonnak pedig nem csak tárgyakat lehet tekinteni, hanem épp így szellemi javakat, az akaratot, sőt rossz esetben a másik ember személyét is. Szent Ferenc a tulajdonról tudatosan és önként lemond: ami a kezébe kerül, azt ajándéknak tekinti. A ferences lelkületű szerzetesközösségeket gyakran úgy ismerik, mint koldulórendeket, ez azonban csak részben igaz: A Szeráfi Atya azt kéri követőitől, hogy hűséggel és odaadással dolgozzanak (ebben is kövessék a szegények életét) és csak ha ezért nem kapnának megfelelő bért, akkor „járuljanak az Úr asztalához”, azaz kezdjék meg az alamizsnagyűjtést. Másrészről a szegénység nem más, mint Krisztus követése, aki megalázta magát és szegénnyé lett értünk. Amíg a birtoklás gyakran megosztja az embereket, a szabadon vállalt szegénység összeköti őket. Nem utolsó sorban a szegénység visszatérés a teremtettség állapotához, amikor az ember még mindent ajándékként fogott fel, és bízott a gondviselő Isten gondoskodásában.
2011. április 19., kedd
Böjte Csaba: Jézus nem dobta be a törölközőt
Debrecen – Három napig a ferences rendi Böjte Csaba tart lelkigyakorlatot a debreceni Szent Anna Székesegyházban. A rászoruló gyermekek támaszaként is ismert szerzetest a húsvétról és Jézusról kérdeztük. Interjú.
Nagyböjtben három napon keresztül Böjte Csaba ferences rendi szerzetes tart lelkigyakorlatot a debreceni Szent Anna Székesegyházban. Az első alkalomra vasárnap került sor, ám aki még át akarja élni az élményt, a szerdán 18 órakor kezdődő szentmisén megteheti. A rászoruló gyermekek segítésére létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítóját a második lelkigyakorlata előtt kérdeztük.
Dehir.hu: Lelkigyakorlatot az év más időszakaiban is szoktunk tartani. Mennyire más ez a nagyböjti időszakban?
Böjte Csaba: Az ember ilyenkor igényli, hogy ne csak a tél romjait pucoljuk el magunk körül, s néhány virágot vagy facsemetét ültessünk, hanem érezzük a szükségét annak is, hogy a lelkünket is tehermentesítsük a bűnöktől, megtérjünk, újrakezdjünk, s esetleg a szükséges pályamódosításokat is elvégezzük. Három gondolatot szeretnék a hívekkel megosztani Debrecenben, az első nap a céljainkról, Jézus Krisztus céljairól beszéltünk, a második nap arról hallhattak a hívek, hogy hogyan, milyen eszközökkel valósítsuk meg ezeket a céljainkat, a harmadik este pedig arról beszélek, hogy kikkel tehetjük ezt. Jézus sem egyedül váltotta meg a világot, hanem társakat gyűjtött maga mellé. Az egyházmegye védőszentje Szent László, ezért minden egyes elmélkedésben Szent Lászlót is fókuszba helyezzük, hogy ő bizonyos kérdésekre milyen választ adott.
Dehir.hu: Nagyhét misztériuma, csodája az a fajta keresztút, amivel Jézus megérkezik a keresztre, kínhalált hal értünk. A lelki vezető hogyan tudja vezetni az embereket, akik ott ülnek a padokban, hogy ők is megérkezhessenek?
Böjte Csaba: Jézus Krisztus ezért jött közénk, hogy megváltsa a világot, ezt tudatosan vállalja, nem fut el előle, nem dobja be a törölközőt, nem hisztizik, hanem hosszan járja akár a Golgotát is, nem megy át kutyába, nem duzzog sértődötten. De bosszúért sem liheg húsvét napján, amikor feltámad, hanem megy tovább a szeretet útján. Én azt gondolom, ez mindannyiunk számára egy nagyon erős üzenet, hogy mi is a magunk feladatát hasonló elszántsággal végezzük el. Mi se dobjuk be a törölközőt a nehézségek láttán! Ne kezdjünk el veszekedni, civakodni, ne menjen el az energiánk azzal, hogy elkezdünk például anyázni, duzzogva ne üljünk félre egy sarokba sebeinket nyalogatva, hanem Jézus példájára emberei méltóságunkat megőrizve feladatunkat higgadtan, nyugodtan teljesítsük! Ez lenne az ideális, s azt gondolom, ennél szebb példa, mint a nagyhét szertartása, nemigen van. Rólunk szól az egész történet. Mikor valaki megnősül, munkahelyre áll, gyereket vállal, igazából az az ő golgotája, az az ő mindennapi keresztje. Ha Jézus számunkra, keresztények számára az eszménykép, milyen jó lenne, ha tudnánk is járni az ő útján!
Dehir.hu: Csaba testvér, amikor megérkezik a kereszt tövéhez, letérdel, miként tud erőt meríteni a napi találkozások alkalmával?
Böjte Csaba: Ugye most gyerekeket nevelek. 63 helyiségben több mint 2 ezer 200 gyermek van, több mint 300 világi munkatársam van, így akad gond is bőven, de nekem nagyon fontos Jézus példája. Ha kisebb-nagyobb nagypéntekek, nagycsütörtökök vannak, ha egy-egy gyerek döntéseivel, butaságával engem is besodor egy nagypénteki krízisbe, olyan jó tudni, hogy Jézus az ilyen esetekben hogyan viselkedett. Ő egy olyan csodálatos iránytű, aki a döntéseimet nagyon sokszor meghatározza.
Dehir.hu: Húsvét ünnepe hogyan telik ennek a 2 ezer 200 gyermeknek?
Böjte Csaba: Idén úgy ment a nagyböjti felkészülés, hogy én elkértem Győrből Szent László ereklyéjét, s ezt vittem el minél több otthonunkba, s Szent László jelenlétében próbáltunk egy belső tavaszi nagytakarítást eszközölni. A húsvétot mindenki a maga közösségében fogja ünnepelni.
Dehir.hu: Hogy van még mindig erő önben utat mutatni?
Böjte Csaba: Én mindig is azt mondtam, hogy jó dolog jónak lenni. Mindig azt ajánlom a fiataloknak, hogy merjenek anyák és apák lenni. Én ugye nem a test és a vér kívánságából lettem apa, hanem Szent József-i értelemben, úgy érzem Isten akaratából lettem ezeknek a gyerekeknek az „apjuk”, de ez egy nagyon jó dolog. Jó dolog egy gyerekhez lehajolni, én úgy érzem, megfiatalodok a gyerekek között, így bátran merem ajánlani ezt az utat mindenkinek. Olyasmi egy gyermeket nevelni, mint egy kutat ásni; ugyan te ásod a gödröt, de mégis a víz nélküled fakad fel benne, s te is olthatod szomjadat általa.
Forrás: dehir.hu
2011. április 18., hétfő
Ferencesek a családokért
2010 Karácsonyán kezdődött a "Család éve" a Magyar Katolikus Egyházban. Talán éppen azért kapta az év ezt a vezérgondolatot, mert nap mint nap láthatjuk, hogy milyen sok család került rendkívül nehéz helyzetbe az elmúlt időszakban.
A 7+7 A CSALÁDOKÉRT kezdeményezést a Ferences Világi Rend Szent Maximilian Kolbe Régiója hirdette meg a Család éve alkalmából 2011. április 16-i nyírbátori tanácsülésén.
7 + 7 A CSALÁDOKÉRT
Iránytű a Család éve apostoli misszióhoz
Ferences Világi Rend
Szent Maximilian Kolbe Régió
2011
"Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető. És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14-16)
BÉKE ÉS ÁLDÁS
A RÉGIÓ MINDEN TESTVÉRÉNEK!
Szeretettel értesítünk arról, hogy a Család éve alkalmából a Ferences Világi Rend Szent Maximilian M. Kolbe Régiójának tanácsa meghirdeti a 7+7 A CSALÁDOKÉRT programot.
Jövőnk a családokon alapul, ám ma a családok igen nehéz időket élnek. Minden keresztény feladata, hogy erői szerint segítse őket, s ez különösen vonatkozik a világi ferencesekre, akik fogadalmuk szerint egyenesen „a szeretet tökéletességére törekednek”.
A 7+7 A CSALÁDOKÉRT program a régió testvéri közösségeinek apostoli munkáját kívánja összehangolni és segíteni. A címben olvasható 7+7 hitünk ősi kincsére, az irgalmasság hét testi és hét lelki cselekedetére mutat rá, amelyek nagyon alkalmasak arra, hogy segítsünk embertársainkon, és amelyekkel most különösen is a családokat kell segítenünk:
Az irgalmasság testi cselekedetei
1. Az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a fogságban levőkért imádkozni,
6. a betegeket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.
Az irgalmasság lelki cselekedetei
1. A bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.
Az irgalmasság cselekedeteinek e felsorolását a keresztény hagyomány már igen régóta használja. Ma is hatékonyan segíthetjük velük a családokat, hiszen mindenki talál köztük (bizonyára többet is), amelyeket személy szerint, vagy közösségével lehetősége van megvalósítani.
A regionális tanács kéri és buzdítja a régió minden ferences közösségét, hogy a „Család éve” apostoli szolgálataiban legjobb erőitekkel vegyetek részt. Váltsuk hitünket és ferences hivatásunkat egyre mélyebben életre! Mutassuk fel Istent még inkább a világnak és a híveknek azzal, hogy ferenceshez méltó odaadással és példaadással végezzük az irgalom cselekedeteit, segítjük a nehézségekkel küzdő családokat.
Vegyünk példát Szent Ferenc atyánktól, akinek nyomdokain akarjuk Krisztust követni, s akinek életrajzaiban nagyon sok lelkesítő példát olvashatunk. Merítsünk erőt az egyikből:
'Boldogságos Ferenc akkoriban új köpenyt hordott, melyet a testvérek nem kis áldozattal szereztek számára. De odajött hozzá egy szegény ember, aki meghalt felesége és árván maradt családja miatt siránkozott. A szent ezt mondta neki:
Isten szerelméért én kész vagyok neked adni ezt a köpenyt, de azzal a kikötéssel, hogy csak annak adod vissza, aki drágán megfizet érte.”
A testvérek rögtön odafutottak, hogy megakadályozzák az ajándékozást, illetve visszavegyék a köpenyt. A szegény ember azonban, biztatást merítve a szent atya tekintetéből, kézzel és körömmel védte a köpenyt, mint jogos tulajdonát. A testvérek utoljára is kénytelenek voltak visszavásárolni tőle a köpenyt, és ő a vételár felvétele után távozott.' ( 2Cel 88)
Keressétek tehát szorgosan, kedves Testvérek Ti is, hogyan tudjátok az irgalmasság cselekedeteivel Isten dicsőségére még jobban szolgálni a családokat a Család évében, mind egyénileg, mind közösségileg.
Forrás: Ferences hírnök
Véget ért a Szent László ereklye erdélyi zarándokútja
Istennek hála szépen véget ért Szent László ereklyéjével az Erdélyi zarándok út. Győrben hálatelt szívvel vissza vittem az ereklyét.
Összesen a Budapesti megállóval 26 helységben találkozott a hívekkel Szent László. Erdélyben 25 faluban, városban sok sok ezer ember találkozhatott Erdély védő szentjével. Mindenütt hatalmas szeretettel fogadták a templomokat zsúfolásig megtöltő gyermekek, fiatalok, és felnőttek. Szép volt, mert többfelé a más vallású testvéreink is szépen bekapcsolódtak, Szent László diadal útjába.
Az a hosszú út engem újból meggyőzött arról, hogy érdemes a szeretet, a jóság, a becsület útján járni, mert lám évszázadok múltján is ezek az értékek megmaradnak, ragyognak, embereket megmozgatnak... Minden más, csak homok, mi szétfolyik.. lim - lom, mi után nem érdemes egyetlen mozdulatot sem tenni.
Hálás szeretettel köszönöm mindenkinek ki segítségünkre volt e hosszú, fárasztó úton. A paptestvéreknek külön köszönöm, hogy mindenben, rugalmasan Szent László tiszteletének szolgálatában álltak. Legnagyobb hálával Dr. Pápai Lajos Győri megyéspüspöknek tartozunk, ki lehetővé tette, ezt a kegyelem áradást az erdélyi testvérei számára. Isten fizesse bizalmát, irántunk újból megnyilvánuló nagylelkű szeretetét!
Hiszem, hogy nagyon sok kegyelem, nagyböjti megtérés, jó elhatározás, őszinte imádság forrása volt Szent László jelenléte.
Imádságos szeretettel kérem Erdély védőszentjét, hogy járjon közbe továbbra is érettünk szeretettel,
Csaba t.
Forrás: magnificat.ro
Hajléktalan óvoda
óvodai segítség!
Aki tud,segítsen!!! - óvoda hajléktalan gyerekeknek kérése Talán sokan
nem tudják, de Budapesten működik egy óvoda, melybe hajléktalan
gyermekek járnak. A kicsik minden nap tiszta ruhát és élelmet kapnak,
és fürdetik is őket. Az óvodának, a gyermekeknek nagy szüksége lenne
98-146-os méretű ruhákra és 24-35-ös cipőkre, mondta el Szabóné
Förhétz Krisztina óvodavezető. Az ovi 2004-ben szükségből nyílt,
hiszen a szabályok szerint az óvodákba csak olyan gyermek vehető fel,
akinek lakcíme, tartózkodási helye van. A szakemberek szerint a fedél
nélküli gyermekek száma Magyarországon közel ezer fő, ők lakásnak nem
minősülő helyiségekben, például pincékben húzzák meg magukat. A pesti
hajléktalanóvodába egész Budapestről viszik a gyerekeket. Az ovi
reggel hétkor nyit, a gyerekeket először megfürdetik, aztán tiszta
ruhába öltöztetik, és enni kapnak, mert nagy részük délután négytől
másnap reggelig nem eszik. Nincs mit. Az óvodavezető szerint az ő kis
óvodásainak az a legnagyobb örömük, ha van mit enni. Minden ételt
megmutatnak nekik, ha lereszelnek egy káposztát, azt is, mert volt
olyan kicsi például, aki úgy érkezett hozzájuk, hogy kizárólag a
krumplit ismerte. Tartós élelmiszernek és játékoknak is örülnének az
óvodában. Aki tud ruhákat és cipőket küldeni, az alábbi címre juttassa
el: Wesley János óvoda 1086 Budapest, Dankó u. 11.
--
Szép napot kívánok!Üdvözlettel:Lup Erzsébet
0036-20-315 74 88
0036-70-391 61 88
2011. április 17., vasárnap
Élő RózsafűzérZarándoklat
Az Élő rózsafüzér zarándoklatot Budapestért, és a Budapest körül élőkért 2011. május 14-én, szombaton 9 szakaszban szervezzük meg már ötödik alkalommal, a Család Évében. Az élő rózsafüzér zarándoklat ötlete a bécsi Andreas Schätzle atyától származik, aki először 2003-ban, az ottani városmisszióra készülve szervezete meg a Bécs körüli zarándoklatsorozatot, mely hagyományt teremtett Bécsben és Ausztriában. A budapesti Élő Rózsafüzér Zarándoklat kilenc egyidejű gyalogos zarándoklatból áll, érintve városszéli plébániákat, kegyhelyeket, természeti és kulturális értékeket. Egy-egy szakasz kb. húsz kilométer hosszú.
Csatoltan küldöm a zarándoklat fontosabb információit tartalmazó szórólapot, melynek egyik oldala, a zarándoklat kicsinyített plakátja. Az öt végponton a szomszédos szakaszok zarándokai találkoznak egymással, ahol este hálaadó szentmisét tartanak.
A zarándoklat kegyhelyeket, plébánia templomokat érint az alábbi útvonal szerint:
1. szakasz: 8.00 óra indulás Máriabesnyő – Kerepes ill. Fót
2. szakasz: 7.30 óra indulás Csillaghegy - Káposztásmegyer – Fót
3. szakasz: 7.30 óra indulás Csillaghegy – Pesthidegkút – Máriaremete
4. szakasz: 7.30 óra indulás Farkasrét – Makkosmária– Budaszentlőrinc – Máriaremete
5. szakasz: 7.30 óra indulás Farkasrét – Gazdagrét – Kelenvölgy – Budatétény – Nagytétény
6. szakasz: 7.30 óra indulás Soroksár – Csepel – Nagytétény
7. szakasz: 7.30 óra indulás Soroksár – Pestszentimre – Pestszentlőrinc Havanna lakótelep
8. szakasz: 9.00 óra indulás Rákoskeresztúr – Rákoshegy - Pestszentlőrinc Havanna lakótelep
9. szakasz: 9.00 óra indulás Rákoskeresztúr – Rákosliget – Cinkota – Kerepes
Este 19.00 órakor szentmiséket a következő főpapok mondják:
Máriaremete: Dr. Erdő Péter bíboros úr
Fót: Dr. Beer Miklós megyés püspök úr
Nagytétény: Dr. Udvardy György püspök úr
Havanna lakótelep: Dr. Székely János püspök úr
Kerepes: Spányi Antal megyés püspök úr
Dr. Boldvai József
Telefon: 06-20-9410-731
szervezők nevében (Városmajori Jézus Szíve Plébánia)
2011. április 16., szombat
Mi a különbség egy krokodil közt?
Jobban úszik, mint fut.
Kedvenc találós kérdésem jutott eszembe, amikor feldolgoztam, a mai napon látott előadás élményeit.
A Tiszadobi Gyermekotthon lakóit Debrecenben, a Dóczy Református Gimnázium diákjai, pedagógusai látták vendégül.
Álmaink.
Ezzel a címmel írtak darabot Aranka, és a Gyerekek.
Visszatérve, a kezdő találós kérdéshez.
Arankáék, a tiszadobi nevelők kollektívájával ugyanazt teszik, mint Hegedűs Zsuzsa, a Minden gyerek lakjon jól Alapítvánnyal, vagy Ritók L. Nóra, az IgazgyöngyAlapítvánnyal.
Apáthy Judit a Kul Alapítvánnyal.
Az éhes semmitevés jelenségét nem nézik édes semmit tevéssel.
Mert lehet elmélázni, az uniós romastratégia kimunkálásán és tenni, névtelenül, köszönetet, dicséretet nem várva, apró lépésekkel elérni, hogy gyermekeinknek legyen mit enniük, legyen ruha, amit felvesznek, legyen mosoly az arcukon, legyen kedvük énekelni, táncolni, verset mondani, lovagolni.
Legyenek álmaik!
A ma látott előadás nem akart többet, mint megmutatni a debreceni diákoknak, hogy miről álmodnak.
Körbepillantva a nézőkön megláttam egy- két könnycseppet a szemekben.
Magam is elérzékenyültem, amikor az iskola diákjai, köszönetként elénekelték a 134. Zsoltárt.
A világ erről szól.
Szeretetről, ami szebbé teheti a világot.
Pál Apostol így szól:
Szent Pál
A szeretet himnusza
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égőáldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik,
nem is kevély.
Nem tapintatlan,
nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr,
mindent elhisz,
mindent remél,
mindent elvisel.
S a szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás végetér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes, az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,
úgy gondolkoztam, mint a gyerek,
úgy ítéltem, mint a gyerek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyerek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük a legnagyobb a szeretet.
Ez legyen, a mi uniós roma stratégiánk!
2011. április 15., péntek
Ami családunk éve
Vallom, hogy a világot csak úgy tudom megváltoztatni, hogy magam és környezetem igyekszem átformálni.
Ezért, amikor a 2011 es esztendőt aCsalád Évének nyilvánították, mindjárt azon gondolkodtam, vajon én mivel járulhatok hozzá.
Első lépésként a Dévai Szent Ferenc Alapítvány árváiból keresztfiammá fogadtam, rendszeres támogatásomról biztosítottam egy fiú gyermeket.
Saját, tágabb családomat igyekszem segíteni, összefogni a válságos esztendőben.
Az Áncsánok eredete régóta foglalkoztat.
Most ennek is új lendületet adtam.
Amerikában találtam rá Franre és Johnra.
John édesapja 1934- ben, a nagy gazdasági világválság idején vándorolt ki Amerikába Debrecenből.
Unokatestvéreimmel és azokkal az Áncsánokkal, akik hozzánk hasonlatosan mindenüknek tartják a Családot, a Facebookon tartjuk a kapcsolatot, erősítjük egymást.
Együtt gondolkodunk ésimádkozunk:
„ Az együtt imádkozó család együtt is marad.”
IMA CSALÁDUNKÉRT
Jóság és irgalmasság Istene,
Mindenható védelmedbe ajánljuk családunkat,
Házunkat, és mindenünket, amink van.
Áldj meg minket, ahogy megáldottad a názáreti Szent Családot.
Áldd meg családunkat, Atyám, aki teremtettél bennünket.
A Szentháromság oltalmazza testünket,
Tisztítsa meg lelkünket, irányítsa szívünket,
S vezessen mindnyájunkat az örök életre.
Jóságos Jézusom,
Te rejtett életed példájával és nagyszerű erényeivel megszentelted a családot, amelyben éltél.
Tekints kegyesen ránk,
Akik előtted leborulva kegyelmedért esedezünk.
Emlékezzél meg arról, hogy közösségünk is a Te családod,
Hiszen Neked szenteli, Neked ajánlja fel magát.
Oltalmazz minket, szabadíts meg a veszélyektől,
Siess segítségünkre minden szükségünkben,
Adj kegyelmet, hogy állhatatosak legyünk,
S a Te családodhoz hasonlóan,
Téged szeretve és hűségesen szolgálva éljünk a földön,
Hogy majdan a mennyben mindörökké dícsérhessünk.
Ó, legdrágább Anya, Mária,
Oltalmadért könyörgünk abban az erős hitben,
Hogy isteni fiad meghallgatja kérésünket.
És Te, dicsőséges Szent József,
Jöjj segítségünkre hatalmas közbenjárásoddal,
Vidd a mi Urunk és Megváltónk elé kérésünket.
Amen.
/ XIII.Leó pápa felajánló imádsága/
2011. április 14., csütörtök
Válasz a rágalmakra
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleménye
2011. 04. 14. 21:24
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az Index internetes honlapon megjelent, Juliusz Janusz apostoli nuncius személyére vonatkozó írással kapcsolatban az alábbi közleményt adta ki:
Az már sokszor előfordult – különösen a véres üldözések előtt –, hogy az egyházat és az egyes hívő embereket következmények nélkül lehetett alaptalanul rágalmazni és gyalázni. Ami azonban most történt, amellett nem mehetünk el szó nélkül.
Az Index internetes honlapon Juliusz Janusz apostoli nuncius személyére aljas, obszcén rágalmakat zúdítottak, hazug állítások tömkelegét megfogalmazva a Szentszék és az egész egyház ellen is. A cikk szerzője nem riad vissza még az erőszakra és kegyetlenségre való felbujtástól sem.
A rágalmakat és ezt a fajta stílust a magyar katolikus közösség és minden jó ízlésű ember nevében a leghatározottabban visszautasítjuk és elítéljük. Valóban lehetséges, hogy ez a megnyilvánulás és ez a stílus ma Magyarországon megengedhető?
Budapest, 2011. április 14.
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
2011. április 13., szerda
Sára Imaest
Kedves Testvérek!
Egy kérés...
Legyetek szívesek segíteni az imaest hírverésében! - aki rajta van
levelezőlistákon, kérem szépen, hogy küldje tovább a meghívást!
Boldog Salkaházi Sára emléknapján, 2011. május 11-én közbenjáró
imaestre hívunk minden érdeklődőt az Örökimádás Templomba (Bp.
IX.ker., Üllői út 77., a Klinikák metrómegállónál).
Az imaest 6 órakor szentmisével kezdődik, melyet Székely János püspök
celebrál. Ezt követően 9 óráig szentségimádás és közbenjáró ima lesz.
A zenei szolgálatot az Emmanuel Közösség zenekara végzi.
Várjuk mindazokat, akik szeretnék kérni Sára testvér közbenjárását, aki
a gyengékért, az öregekért, betegekért ajánlotta életét!!!
Egyben szeretettel kérnénk mindazokat, akik már megtapasztalták Sára
testvér közbenjárásának gyümölcseit, hogy osszák meg velünk örömüket,
és írjanak nekünk a kelemenessster@gmail.com címre, vagy annak a
testvérnek, akit ismernek! Szeretnénk, ha ezekből a tanúságtételekből
néhány az imaest folyamán elhangzana.
Köszönettel
a szociális testvérek
2011. április 12., kedd
Szent Antal kilenced I. Élő Hit
Ma kilenc héttel templomunk búcsú ünnepe előtt, plébániánk patrónusa, Szent Antal tiszteletére ima kilencedet kezdünk.
A kilenced, latinul novéna, kilenc napos ájtatosságot jelent. A magán- és a népi vallásosság egyik fajtája. Szentírási példája az apostolok Jeruzsálemben, az utolsóvacsora termében összegyűlt közössége Jézus mennybemenetele után, ahol egy szívvel-lélekkel állhatatosan imádkoztak Máriával, Jézus anyjával és az asszonyokkal, amíg kilenc nap múlva el nem jött a megígért Szentlélek (ApCsel 1,12-14). Ez a kilenc napig tartó ima a kilenced eredete.
A novénák tartásának közvetlen oka, célja többféle lehet: készülődés bizonyos ünnepre, jelen esetben templomunk névadójának ünnepére, vagy rendkívüli eseményekre, mint amilyen a házasság szentségének felvétele, vagy egy életbevágóan fontos döntés meghozatala, illetve szükségállapot, segítségkérés… A kilencedeket felajánlhatjuk a magunk, szeretteink vagy mások javára, a földi életben való boldogulásra, illetve lelkünk/lelkük üdvére.
Háromfajta kilencedről beszélhetünk, az idő tartamát illetően: az első a kilenc egymás utáni napon végzett ájtatosság. A második, amikor kilenc egymás utáni hét meghatározott napján végezzük ájtatosságunkat – pl. jelen esetben a kedd, mert Szent Antalt kedden temették el, s az e napon végzett imákat Isten a Szent érdemeiért igen gyakran meghallgatta. Illetve a harmadik a nagy kilenced: mely kilenc egymás után következő hónap meghatározott napján végezzük ájtatosságunkat. Ilyen például az első péntek, Jézus Szent Szíve tiszteletére.
Kt. Bármilyen kilencedet végzünk, ha azt akarjuk, hogy gyümölcsöző legyen, akkor nagyon lényeges, hogy a kegyelem állapotában legyünk. Ez azt jelenti, hogy ha súlyos bűn terheli lelkünket, akkor attól igyekszünk megszabadulni mielőbb a szentgyónásban, aztán járuljunk szentáldozáshoz, ahányszor csak tudunk a kilenced alatt, és végezzük el azt az imát, ami az illető kilenceddel kapcsolatos. Természetesen mindezt megerősíthetjük a test imájával, a böjttel és a belőle fakadó jócselekedetekkel.
1263. április 13-án felnyitották Szent Antal sírját Páduában. A jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére a szent nyelvét teljesen épen találták. Szent Bonaventúra, aki jelen volt ennél az eseménynél, a csodától lenyűgözve ekkor írta meg azt a himnuszt, amit templomunkban mi is szoktunk végezni a keddi napokon, s mely így kezdődik:
„Csodákat kik látni vágytok, Ó, jöjjetek Szent Antalhoz, Fekélyt, nyomort, vétket, halált, Sátánt, elűz, gyógyulást hoz. S a refrénje: Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont, Ifjú és agg visszanyerik…”
„Az elveszett tagot, vagyont, Ifjú és agg visszanyerik…”
Kt. Mit kellene visszanyernünk közösségileg és egyénileg, Szent Antal imájára? Mit is veszítetünk el? Vagy mi is az, amiről azt gondoljuk, hogy a birtokában vagyunk, s ha kissé tüzetesebben kutatnánk utána, rá kellene döbbennünk, hogy már rég nem a miénk, vagy, hogy csak alig rendelkezünk vele, illetve, hogy már nagyon felszínesé, megszokottá vált az életünkben, s ennek következtében nincs is hatással rá. Olyan, mint az Úr Jézus által emlegetett só, amely izét veszítette, s kidobták, hogy eltapossák az emberek. E miatt ránk is vonatkozik a Jelenések könyvében lévő szemrehányás: „Van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot” (Jel 2, 4-5.).
Tehát mi az, amit Szent Antal imájára vissza kellene szerezzünk, vagy el kellene mélyítenünk, hogy a ma kezdődő kilencedünk gyümölcsöző legyen, hogy a mindennapi életünkön meglátszódjon, hogy birtokában vagyunk, s aminek segítségével visszatérhetnénk a kezdeti isten iránti szeretethez, s ami Szent Antal életét is jellemezte, formálta és alakította Isten nagyobb dicsőségére?
Az egyik legfontosabb kincs, érték, amit Szent Antal segítségével föl kellene frissítenünk, vagy éppen élővé tennünk, illetve vissza, vagy meg kellene szerezzünk, amiről ma szeretnénk elmélkedni, - a többiekről a későbbi nyolc kedd keretében –, tehát a legfontosabb, mondhatnánk azt is, hogy az első, az „ÉLŐ HIT”! – mert hit nélkül nem lehet senki sem kedves Isten előtt – áll a zsidókhoz irt levélben.
Viszont azon is érdemes lenne már most elgondolkodni, hogy mi a többi kincs, érték, aminek birtokába volt az ember így vagy úgy, de elveszítette, akár úgy hogy nem vigyázott rá, akár úgy hogy nem használta, nem élt vele, s így lassan elsikkadt, elfogyott, mint az akumlátorból az áram amelyet, ha nem használnak, lemerül.
De miből is áll az élő hit, amit ma kérni szeretnénk Istentől a nagy csodatevő közbenjárására.
A hit egy bizonyos lelki magatartása az egész embernek. Továbbá, a hit egyrészt "Isten ajándéka", mert mindig Isten kelti, ösztönzi és építi az emberben a maga kegyelme által, ahogy Pál apostol fogalmaz: „Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka”(Ef 2,8). Másrészt viszont az ember önként és szabadon adott válasza, állásfoglalása erre az isteni kezdeményezésre. Igen, a hit az egész ember személyes válasza Istennek, aki kinyilatkoztatta magát az embernek. Itt a földön csak ritkán érezzük meg Isten közelségét, Ő nem erőszakolja ránk szeretetét, kegyelmét, vár és segít, de nem kényszerít a vele való együttműködésre.
A II. vatikáni zsinat kihangsúlyozza a hitnek két, látszólag egymásnak ellentmondó vonását: a hit kegyelem és ajándék, ugyanakkor az embernek szabad elhatározásából fakadó döntése. Bár a kegyelem teljesen ingyenes isteni ajándék és nem érdemeinkre való tekintettel kapjuk, mégis szabad döntésünkön múlik, hogy elutasítjuk vagy együttműködünk vele.
A hit tehát sohasem jön létre Isten kezdeményezése, ön-kinyilatkoztatása, illetve megváltó cselekedete nélkül. De ugyanígy elmondhatjuk, hogy sohasem jön létre az ember erre nézve adott pozitív válasza, állásfoglalása, vagyis Isten ingyenes ajándékának az elfogadása nélkül.
Ami a hit jelentőségét illeti, négy egymással szorosan összefüggő dologra kell rámutatnunk:
A hit az igazzá, szentté, az Isten gyermekévé válás egyetlen útja, lehetősége az ember számára, amint a Biblia ezt oly hangsúlyosan kijelenti: „Az igaz ember pedig hitből él”(Róm 1,17) „Az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit” (Gal 2,16).
Ha pedig az igazzá válás egyetlen útja, akkor az üdvösség, az örök boldogság feltétele is, mivelhogy az igazzá válás az, ami szükséges az üdvösséghez. Ezt szintén határozottan kijelenti számunkra a Szentírás: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Márk 16,16).
A hit azért az igazzá válás egyetlen útja, mert a hit által léphetünk kapcsolatba, köthetünk szövetséget a háromszemélyű egy Istennel. Ahogy már idéztük a zsidókhoz irt levélből: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi” (Zsid 11,6). Ha viszont a hit összekapcsolja az embert Istennel, akkor Istenben és Isten által munkálkodó ember számára minden lehetséges. Lehetséges a bűnös ember megtérése, azaz igazzá, szentté válása is, ami a legnagyobb csoda. Ezért jelenti ki határozottan Szent János apostol: „Mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot (pontosabban a bűntől áthatott világot). És ez a győzelem - győzelem a világ fölött! - a mi hitünk” (1Ján 5,4).
Ezért a hit a legnagyobb érték egy emberben és a legnagyobb kincs az ember számára, ahogy fogalmaz Szent Péter apostol az ő első levelében. „Örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre” 1Pt 1,7). A Jelenések könyvében maga Jézus biztat bennünket: „Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj…”(Jel 3,18).
Kt. Mindezek után még jobban érdekelhet bennünket a nagy kérdés: De mi a hit maga? Hogyan lehet megragadni az élő hit lényegét? De erről majd a következő elmélkedésünkben…
Viszont addig is, a mondottak alapján fontoljuk meg, milyen a mi, személyes hitünk? Talán nem tagadjuk Isten létét, vallásunk tanítását, de nem is törődünk sokat a hittel, nekünk minden mindegy, annak ellenére, hogy jó katolikusnak mondjuk magunkat. Így van-e? Vigyázat, nem elég, ha nem vagyunk hitetlenek, hanem hitünk, vallásunk tanítása szerint kell élnünk, beszélnünk és cselekednünk! Szemünk előtt tartjuk-e ezt? Tudjuk e értékelni a szentmisét, a szentáldozást, szentgyónást, tudunk-e mit kezdeni a test imájával, a böjttel? Nem hanyagoljuk-e el mindezt? Nem tulajdonítunk-e kevés fontosságot mindennek? Vagy ráérünk majd minderre később?
Egy régi mese szerint gyűlés volt a pokolban. Az ördögök beszámoltak tevékenységükről. Az egyik arról szólt: "Én mindenütt azt hirdettem, hogy nincs Isten, nincs mennyország, mindenki élhet nyugodtan a bűneiben!" Az ördögsereg megtapsolta, ám az ördögfejedelem azt mondta: "Jó, jó. Régi propaganda-szólamunk ez. Csak az a bökkenő, hogy ha bajba jutnak, még a leghitetlenebb ember is azt mondja: 'Jaj Istenem!' Ráadásul a lelkiismeretük is gyakran megszólal: 'Hátha mégis...' "
Felállt egy másik ördög, s így beszélt: "Én azt hirdettem, hogy a Biblia a papok találmánya; nem érdemes olvasni; divatja múlt könyv." Az ördögsereg megtapsolta, ám az ördögfejedelem azt mondta: "Ez is régi propaganda-anyagunk. De látjátok, ez a könyv mégsem veszít hatásából. Újra meg újra fölfedezik; naponta milliók olvassák."
Már-már úgy tetszett, hogy senki sem mer a munkájával dicsekedni, de végül is megszólalt egy kisördög: "Én azt súgom az emberek fülébe, hogy van Isten és igaz a Biblia, szép dolog a megtérés, de még ráérnek megtérni!" Erre a főördög már azt mondta: "Nagyszerű! Te csinálod a legjobban!"
Testvéreim, imádkozzunk Szent Antalhoz, hogy esdje ki számunkra Istentől az élő hit kegyelmét.
„Csodákat kik látni vágytok, kik az élő hit birtokába akartok jutni, jöjjetek Szent Antalhoz, mert ő Fekélyt, nyomort, vétket, halált, Sátánt, elűz, gyógyulást hoz.
Hiszen Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont, hitet, Ifjú és agg visszanyerik…”Ámen.
Forrás: Kaplonyi Barátok
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)