2010. augusztus 6. - Péntek, Urunk színeváltozása
Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét,
Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük:
az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett,
mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal
beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: Uram, jó nekünk itt lennünk!
Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és
Illésnek egyet! Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket,
és a felhőből egy hang hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem
telik. Őt hallgassátok! Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és
nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt
mondta: Keljetek fel és ne féljetek! Amikor szemüket fölemelték, nem
láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre
kötötte: Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak
közül fel nem támad!
Mt 17,1-9
Elmélkedés:
Jézus nem csak szenvedésének titkáról beszél nyíltan az apostoloknak,
hanem dicsőségét is feltárja előttük. Isteni dicsősége a maga
teljességében a feltámadáskor mutatkozik majd meg, ameddig a színeváltozás
élményében részesülő három apostolnak hallgatnia kell. Jó, ha lélekben
néha mi is vállaljuk a hegymászást, mert részesülhetünk az Isten-látás
élményében és megtapasztalhatjuk, hogy milyen jó Jézussal lenni. Ez a
dicsőség és a Jézussal való boldog együttlét lesz az osztályrészünk, ha
kitartunk az Úrral a kereszthordozásban, és elfogadjuk, hogy a szenvedések
és a próbatételek is ugyanúgy erősíthetik hitünket, mint a találkozások.
Legyünk együtt Jézussal a kereszthordozásban, mert ha készek vagyunk vele
meghalni, akkor vele együtt fogunk feltámadni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a
követelménye és szükséglete szerint. Add meg nekem, Uram, a
lelkiismeretemnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és
fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom
jeleidet. Csak te tudod élessé tenni szememet, megtisztítani és megújítani
szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál, és hallgassam a
szavadat.
John Henry Newman
______________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése