Miután Gálospetriből visszatértem Debrecenbe, az alábbi levélben köszöntem meg Csaba Testvérnek:
Kedves Csaba Testvér!
Köszönöm a lehetőséget Neked és az Alapítvány tagjainak, hogy megismerhettem a gálospetri Szentháromság Otthon lakóit.
Az iskolakezdés első napjaiban segíthettem, hogy beindulhasson az igazán komoly életre való felkészülés.
Egészségem most csak ezt az egy hetet tette lehetővé, de napi kapcsolatban vagyok Gálospetrivel.
A gyerekekkel oly szoros érzelmi kötődés alakult ki, hogy sírva jöttem el.
Tudom, hogy küldetésem csak elkezdődött.
Most Debrecenből igyekszem segíteni Őket.
Különösen a Sas testvérek/ Mátyás, Péter és Mercédesz/ állnak közel hozzám.
Amint tehetem, látogatom Őket, mintha keresztapjuk lennék.
Szeretnék azzá válni, ha segítesz ebben.
Testvéri szeretettel üdvözöl:
Áncsán József Debrecenből
A minap az alábbi választ kaptam:
Kedves József!
Nagyszerű! A gálospetri kollégák is nagyon örvendenek a jóságodnak, a
sas gyerekekre meg nagyon rá fér a jóság és a figyelmes szeretet.
Ma, Jézus Krisztust hívom segítségül, hogy a valóságban, barátaim színe előtt, az Úr jelenlétében megfogadjam, Mercédeszt, Mátyást és Pétert az Úr szavai szerint kísérem, nevelem, az Ő örömére, tiszteletére.
Isten engem úgy segéljen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése