A tele hold, az ősi tele hold
Áll fönn az égen, mint nyájas herold,
Áll mosolyogva vén Tiszánk felett,
Mint visszatérő tavasz-izenet.
A vén Tiszán át húznak madarak,
Mint egykoron nyilak a nap alatt,
Kelet felől Nyugatra mennek ők
És ők is boldog tavasz-hirdetők.
S a parton állok, mint a jegenyék,
Öreg fa én, ki negyven éve, rég,
Kinőtt e földből s vész és gyász felett
Fiatal nedvvel tavaszt hirdetett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése