Régóta nem tehettem meg, hogy gondoltam egyet és beültem egy vendéglátó helyre étkezni.
A mai napon, a szabadba csalogatott a vénasszonyok nyara.
Ágnessel kimentünk a Nagyerdőre.
Felkerestük az édesapja sírját, sétáltunk a csodás őszi napsütésben.
Nem csodálkozom, hogy Arany Jánost olyan gyönyörű verscsokorra ihlette.
Az erdő, szinte már giccsesnek ható színei szemem kápráztatták, a nap melege, minden reumás porcikámat átjárta.
Beültünk a Régi Vigadóba, én kakaslevest ettem, igazi nosztalgiás, zománcos lábaskában felszolgálva, majd sajttal töltött pulykamellet, persze fél adagot.
Villamossal a központba utaztunk, jóleső érzéssel nyugtáztuk, kiduhajkodtuk magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése