A szertartást követően az othonlakói büszkén kalauzolták a vendégeket a házban.
Az udvaron a bográcsban rotyogott az étel, a gyerekek, a nagykárolyi kórus énekelt.
Ebéd után vidám beszélgetés zajlott Csaba Testvér és a messziről jött vendégek között.
Nem számított bőrszín, nemzeti hovatartozás, vallási különbség, politikai elkötelezettség.
Én, például megismerkedtem a Magyar Gárda néháy debreceni aktivistájával, akiket máskor csak messziről szemléltem.
Itt, csak a körülöttünk sertepertélő apróságok voltak fontosak.
És talán az, hogy magyar keresztény sgítőkész emberek fogtak össze.
Jó volt megélnem ezt a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése