Úgy hordozom a szegénység gubáját,
Mint valami dús királyi palástot,
Nyugalmas és hatalmas büszkeséggel,
Mint aki titkos, új kincsekkel áldott.
A kurtakocsmák söntését az éjben
Úgy megterítem hittel és malaszttal
És mámoros jóságom italától
Magas jókedvre derül minden asztal.
A koldusoknak pazar kézzel osztok
Vigasztalást és áldást nyakrafőre,
Hogy szentmise lesz a boros felejtés,
Hogy az úr vére lesz a könnyű lőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése