Rövid ottlétem során bepillantást nyerhettem egy erdélyi falu lakóinak életébe, gondolkodásába.
A ház vezetőjének, Editkének névnapja volt.
Virágot máshonnan nem szerezhettem, felkerestem hát a szomszédban élő fiatal párt.
Azonnal a virágoskertbe siettek és egy nagy csokor rózsát kaptam.
Biztosítottak, hogy bármire van szükségünk, mindenben szívesen segítenek.
A csokor rózsát Matyi kezébe adtam, hogy a gyerekek nevében ő köszöntse az ünnepeltet. Láttam Editkén, hogy megérintette a gesztus.
Azután, egyik délelőtt síró anyuka kereste az otthon vezetjőjétA mama elmondta, hogy a falu, a nagymama bántja őt és férjét,mert lelencbe adták lányaikat.
A lányok sírva kérlelték szüleiket, hogy maradhassanak, mert jól érzik magukat, segítséget kapnak a tanulásban, barátokat szereztek.
Nehezen, de belementek a szülők.
Gondolom, mit kapnak a falutól.
Az otthonba ugyanis bekerülhet a gyermek, ha a szülő kér segítséget, vagy ha környezet jelzése alapján Csaba Testvér, agy munkatársai keresik meg, kérik a szülőket az otthonban való elhelyzésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése