Megkezdődött a nyár.
A Nap a felhők mögé bújt, hűvös az idő továbbra is.
Elővettem az Arankától ajándékba kapott könyvet.
Böjte Csaba:
„ Szövetség az életért”
Mindjárt az előszóban találtam egy szép gondolatot:
„ Tekintet nélkül arra,
Hogy másoknak tetszik- e vagy sem,
Tekintet nélkül arra, hogy látják- e vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy lesz- e sikere, vagy nem:
Tedd a jót!
Tégy minden jót, amit megtehetsz,
Ott, ahol vagy,
Úgy, ahogy teheted,
Akkorát, amekkorát tehetsz,
De mindid, szüntelenül ez legyen a programod!”
Sík Sándor
Már ez felkeltette az érdeklődésemet.
Most ez lett a programom.Íme Sík Sándor egy verse:
Az Isten ölében
Már nem is kutatlak.
Se lakatos ajtó, se függönyös ablak,
Se tilalmas torony már nem csalogatnak,
Nem is riogatnak.
Erdő kanyar árnyán
Nem viszket a talpam, hogy mélyire járnám.
Ha távol a tölgyek, a picike páfrány
Töve is jó párnám.
Gyenge moha-sarjon,
Zúzó kavics-élen: egy a derekaljom.
Fűszál puha zizzén, lomb-messze-morajjon
Csak az egyet hallom.
Csak az egyet érzem:
Takaró mennyboltom és heverő fészkem,
Szívó levegőm és szívvér-pihegésem,
Általjár egészen.
Ugyan merre mennék?
Ugyan hova lenne moccannom is innét,
Ahol ilyen édes-odahaza lennék,
Nem tétova vendég!
Itt jó nekem éppen.
Futkosásba fáradt kicsi-fiúképpen
Apró lábaimmal megsimulok szépen
Az Isten ölében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése