Mindennapi kenyerünk

Az ember azt hihetné, hogy a szocialisták kormányozta Magyarországon szociális érzékenység óvja a magyar nemzetet a szűkölködésben.
Azért merengek ezen, mert a gálospetri gyerekek életének szebbítése érdekében felhasználtam szinte minden kapcsolatomat, lehetséges támogatók, támogatások felkutatására.
Például kerestem a TESCO vezetését, válaszra sem méltattak.
Bátran leírtam a cég nevét, mert ez itt nem a reklám helye.
Megkerestem egy debreceni, elektronikai kereskedő, javító vállalkozást, a HIFI- COMP üzletét.
Próbálkozásaim sikertelenek lennének, ha tegnap este nem kapom a hírt Arankától, hogy munkatársa, Ilike felajánlotta az otthonnak, a család használaton kívüli televíziókészülékét.
Újra csak bebizonyosodott, hogy a nehéz helyzetben élő ember hamarabb segít másokon, mint a tehetősek.
Keresztény ember úgy kezdi imáját:
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…
Az imán túl szükség van tetteinkre, a mások felé fordulásra is.
Ismét az a kép van előttem, amikor Fülöp Atya alamizsnát kér a gazdag polgártól, az kiszól az ablakon:
Nekünk is csak az van, amit ettünk!
Azzal leborítja a bilije tartalmát a kéregetőnek.
Ez tapasztalható ma Magyarországon.
A csekély kivételtől elnézést kérek.

web

Blogger Buzz: It's a date!

Blogger Buzz: It's a date!

Reményik Sándor: Elődeim emberségéből

Keményen éltek ők,
Kereskedvén a vassal,
Dolgoztak verejtékkel,
Éjt egybetéve nappal,
Raktak garast garasra,
Szereztek házat, telket,
Maguknak nyugodalmat,
Nekem független lelket
Az én elődeim.
Kenyerem mindíg megvolt,
És nem egyszer kalácsom,
És kevés küszködésem
És soha adósságom.
Mikor a léghajósnak
Nincs homokzsákja semmi:
Könnyű magasra szállni
És poétának lenni,
Görnyesztő gond híján.
Én mindent készen kaptam
Áldott elődi kézből,
Éppen csak a szivárvány
Hiányzott még az égről.
Vén vasoszlopokra
Szivárványként feszültem,
Egemet ők tartották
Mohosan és derülten:
Nincs semmi érdemem.
Ó, ritka költő-sors ez!
Látom: körös-körül
Az író-becsületre
Mily sok súly nehezül.
Érdek-csapdák között
Hogy kell haladnia,
Jó, amikor nem kell
Lelkét eladnia
Darab száraz-kenyérért.
Ó, ritka költő-sors ez!
Intem is magamat:
Míg van vas-tartalékod:
Becsüld meg sorsodat:
Magam emberségéből
Én senki-semmi lennék,
Vasnak és verejtéknek
Dícséret és dicsőség.
Dícséret és dicsőség.

Szent Ferenc halálára

Szent Ferenc Alverna hegyéről visszatér az
Angyalos Sebhelyek Boldogasszony klastromába,
és elköltözik e világból
(Assisi Szent Ferenc virágoskertje, Fioretti - agapé 1999; részlet)
(...)
Amint (Alverna hegyéről) az Angyalos Boldogasszony kolostorába értek, a betegszobába vitték, hogy ott pihenjen. A Szent magához hívta egyik társát, és így szólt hozzá:
- Drága testvérem, Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy ebben a betegségben néhány napon belül meghalok. Tudod, hogy Settesoli Jacopa asszony mennyire tiszteli és szereti rendünket, s nagyon fájna neki, ha nem lehetne jelen halálomnál. Értesítsük tehát, ha életben akar még látni, jöjjön azonnal.
A testvér megerősítette szavait:
- Nagyon jól mondod, Atyám, mert hűséges tisztelőd ő, nem volna hát rendjén, ha nem lehetne jelen halálos ágyadnál.
- Menj tehát - folytatta Szent Ferenc - hozz tintát, tollat, papírost, és írd, amit mondok.
A testvér elhozta az írószerszámokat, Szent Ferenc pedig ezt a levelet diktálta neki:
"Jacopa Asszonynak, Isten szolgálóleányának, fráter Ferenc, Krisztus szegénye, a mi Urunk Jézus Krisztusban üdvöt és a Szentlélek közösségét kívánja! Tudd meg, kedvesem, az áldott Krisztus az ő végtelen kegyelmében kinyilatkoztatta nekem, hogy rövidesen itt lesz életem vége. Ha tehát még élve akarsz látni, e levelem vétele után azonnal indulj el, és jöjj az Angyalos Boldogasszony klastromába, mert ha néhány napon belül nem érkezel ide, már nem találsz életben. Hozz magaddal darócot, amelybe majd testemet belecsavarják, valamint viaszgyertyát, amennyi a temetésemhez szükséges. Kérlek arra is, hozzál abból a süteményből, amit készíteni szoktál, amikor Rómában beteg voltam."
Ám a levélírás közben Isten tudtára adta Szent Ferencnek, hogy Jacopa asszony már útban van, sőt közeledik a kolostorhoz, és magával hozza mindazt, amit a levélben kért tőle. Erre Szent Ferenc odaszólt a testvérnek, hogy hagyja abba az írást, mert nincs már szükség rá, a papírt meg tegye félre. Nagyon meglepődtek a testvérek, vajon miért nem fejezi be, és miért nem akarja elküldeni a levelet. Némi idő elteltével aztán erősen zörögnek, Szent Ferenc küldi a kapust, s amikor az kaput nyit, ott áll Jacopa, római nemes asszony két szenátor fiával és nagy lovas kísérettel.
Jacopa asszony egyenest Szent Ferenchez ment a betegszobába. Jöttén Szent Ferenc lelkét nagy öröm és vigasztalás töltötte el, s Jacopa asszony is boldog volt, hogy életben találta, és beszélgethet vele. Akkor aztán elmondta, hogy Rómában imádság közben Isten értésére adta, hogy Szent Ferenc halálán van, érte akar küldeni, és kérni akarja azokat a dolgokat, amiket, mint mondta, magával hozott. Be is hozatta mindjárt Szent Ferenchez, és enni adott neki. Szent Ferenc evett, és ettől megerősödött. Jacopa asszony pedig eléje térdelt, átfogta Krisztus sebeivel ékesített szent lábait, és oly nagy áhítattal csókolta, és öntözte könnyeivel, hogy a körülöttük álló frátereknek úgy tűnt, mintha Magdolnát látnák Krisztus lábainál, és semmi módon nem tudták elszakítani onnan.
Hosszú idő után végül mégis fölemelték, félrevonták, és megkérdezték tőle, hogyan jött éppen még idejében és fölszerelve mindazokkal a dolgokkal, amiket Szent Ferenc kérni akart tőle. Elmondta Jacopa asszony, hogy Rómában, amint egyik éjjel imádkozott, hangot hallott az égből, amely ezt mondta neki: "Ha még életben akarod látni Szent Ferencet, késedelem nélkül indulj Assisibe, s vidd magaddal azokat a dolgokat, amiket betegségében szoktál neki adni, és amire a teremtésnél szükség lesz." Én pedig - fejezte be -, így cselekedtem.
Ott maradt Jacopa asszony mindaddig, mígnem Szent Ferenc elköltözött e világból, és eltemették. A temetésen kíséretével együtt nagy tisztelettel adózott neki, és az összes költségeket vállalta. Azután visszatért Rómába, és rövid idő múlva maga is szentül halt meg. Szent Ferenc iránt való tiszteletből úgy végrendelkezett, hogy az Angyalos Boldogasszony templomába vigyék, és ott temessék el. Így is történt.
Szent Ferenc halála alkalmával nemcsak Jacopa asszony, fiai és kísérete, hanem számos assisi polgár is látta és megcsókolta a dicsőséges sebhelyeket. Köztük egy Jeromos nevű, híres és tekintélyes lovag, aki, mint Szent Tamás Krisztus sebeiben, kételkedett és hitetlenkedett. Jeromos úr, hogy meggyőződjék és másokat is meggyőzzön, a testvérek és a világiak szeme láttára nagy merészen megmozgatta Szent Ferenc kezén és lábán a szögeket, és megtapintotta az oldalsebet is. Ennélfogva később állhatatos tanúja lett az igazságnak, megesküdött a Bibliára is, hogy ő a sebeket látta, és kezével érintette. A dicsőséges sebhelyeket Szent Klára is látta és megcsókolta apácáival, akik vele együtt Szent Ferenc temetésén jelen voltak.
Krisztus dicsőséges hitvallója, Szent Ferenc Atyánk az Úr 1226. esztendejében október 4-én, szombaton költözött el e világból, és másnap, vasárnap volt a temetése.
Ez volt huszadik esztendeje megtérésének, vagyis amióta megkezdte a vezeklő életet. A szent sebhelyek elnyerése óta két év, születése óta pedig negyvenöt esztendő telt el.
(...)
Jézus Krisztus dicséretére. Amen.
Tranzitus - ünnepi liturgia
Áldjuk a Földön Isten szegénykéjét,
Kései társak saruszíjat oldva,
Ő már a mennyben követi a Bárányt
Akármerre jár, akármerre jár.
Nyíltszívű gyermek, nem italtól részeg,
Társai nézik Isten bolondjának,
Egykori rongyos koldustarisznyája
Színig tele már, színig tele már.
Áldott az Isten, igazán ítélő,
Karja a gőgöst méltán megalázza,
Ám a szelídre, az alázatosra
Kitárt karja vár, kitárt karja vár.
Antifóna: Ó, csodálatos alkonyat! Áldott jó Szent Ferenc! Angyali énekszó száll feléd! Szép mennyország indul már elibéd nagy vígan. Karjába vár már a Szentháromság. A földi bánat már messze. Maradj köztünk örökre!
141. zsoltár
Szavammal az Úrhoz kiáltok,
szavammal az Úrhoz könyörgök.
Kiöntöm színe előtt az én siralmamat,
és nyomorúságomat előtte feltárom.
Mert megfogyatkozott bennem a lélek,
pedig ismered az én ösvényeimet.
Az úton, amelyen járok
tőrt rejtének el nékem.
Jobbra tekintek és nézek,
és nincs, ki megismerjen engem.
Elveszett a menekvés éntőlem,
és nincs, ki megkeresse az én lelkemet.
Hozzád kiáltok, Uram, †
s mondom: Te vagy az én reménységem,
osztályrészem az élőknek földjén.
Figyelmezz az én könyörgésemre,
mert igen megaláztak engem.
Szabadíts meg üldözőimtől,
mert elhatalmasodtak rajtam.
letérdelünk
Börtönéből szabadítsd ki lelkem,
szent nevedet, Uram, hadd dicsérjem.
Örömmel várnak az igazak már,
tudom hogy énrám jutalom vár.
Velem együtt szentek mondják ott fenn:
dicsőség néked, Istenem. Amen.
Antifóna: Ó, csodálatos alkonyat! Áldott jó Szent Ferenc! Angyali énekszó száll feléd! Szép mennyország indul már elibéd nagy vígan. Karjába vár már a Szentháromság. A földi bánat már messze. Maradj köztünk örökre!

Ady Endre: Párizsban járt az ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Mihály napján jut eszembe

Ma, Szent Mihály napján jó szívvel gondolok apámra, nagyapámra, minden kedves Mihály barátomra.
Már régóta érzem, hogy nevünk, amit egy életen át viselünk, több, mint megszólításunkra, azonosításunkra használt szó.
Úgy gondolom, nevünkkel egész lényünk egyfajta determináltságot kap.
Esetemben például a József névvel megkaptam József, az ács habitusát, a család mindenek előtt való tiszteletét, védelméért való munkálkodás feladatát.
Isten éltesse a Mihályokat!

Arany János: Az elkésett

Későn keltél, öreg! hova indulsz már ma?
Nyakadon a vénség tehetetlen járma;
Messze utad célját soha el nem éred:
Jobb, ha maradsz s "lement napodat dicséred."
"Tudom, sikerűltén sohasem örűlök,
Szándékomnak tán már elején kidűlök:
De hiú tett is jobb áldatlan panasznál:
Űz gondot, unalmat, és a mozgás használ."

Gárdonyi Géza: Írás a Bibliában

Gárdonyi Géza

Írás a Bibliában

Ez a könyv a könyvek könyve,

Szegényember drágagyöngye.

Égi harmat lankadtaknak,

Világosság földi vaknak.

Bölcsességnek arany útja:

Boldog, aki rátalál!

Szomjas lelkek forrás-kútja,

Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,

Királyon lánc, rabon napfény,

Tévelygőnek hívó harang,

Roskadónak testvéri hang.

Elhagyottnak galambbúgás,

Viharvertnek ereszet,

Haldoklónak angyalsúgás:

"Ne félj: fogd a kezemet."

Gyermeknek is: "Mily szép rege",

Bölcsnek: "Rejtelmek tengere!"

Fal, - s túl rajta élő hangok,

Köd, s benn zengő hárfák, lantok.

Templomok közt legszebb templom:

Csak megnyitom s benn vagyok.

Ablakán a Paradicsom,

Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,

Márvány vár is összeomlik.

Bíborleplek ronggyá mállnak,

Dicsőségek füstbe szállnak.

Csak ez a könyv nem tér porba,

Mintha volna élő lelke!...

Ez a könyv a: Mózes-bokra:

Isten szíve dobog benne.

Arany János: A lepke

Zöld lepke, mint hulló levél,
Melyet tovább legyint a szél,
Nem száll virágot lepni meg,
Csak lenn, az út porán libeg.
Nincs feltünő bársony meze,
Csilló-pora, fény-lemeze;
Virágkorát most éli bár:
Oly színhagyott köntösbe' jár.
Volt napja, volt, négy, tán öt is,
Hogy izlelt ő szerelmet is;
Most a jövőnek hint magot,
Nem fél, hogy a láb rátapod.
Szegény! ha rátoppantanék,
Pusztulna ő s egy nemzedék;
De oly bizalmas ott alant:
Mért bántsam a kis gondtalant?...
Élj, lepke! éld múló nyarad,
Ha még egy-két napod marad:
Jöhet vihar nagy-hirtelen,
S megfagysz esőn, hideg szelen.
Köszönd, hogy már tekintetem
Földhöz lapúl, nem föl vetem:
Ha bátran még fenn hordanám,
Rád is tiportam volna tán.

Virtuális keresztelő

Miután Gálospetriből visszatértem Debrecenbe, az alábbi levélben köszöntem meg Csaba Testvérnek:
Kedves Csaba Testvér!
Köszönöm a lehetőséget Neked és az Alapítvány tagjainak, hogy megismerhettem a gálospetri Szentháromság Otthon lakóit.
Az iskolakezdés első napjaiban segíthettem, hogy beindulhasson az igazán komoly életre való felkészülés.
Egészségem most csak ezt az egy hetet tette lehetővé, de napi kapcsolatban vagyok Gálospetrivel.
A gyerekekkel oly szoros érzelmi kötődés alakult ki, hogy sírva jöttem el.
Tudom, hogy küldetésem csak elkezdődött.
Most Debrecenből igyekszem segíteni Őket.
Különösen a Sas testvérek/ Mátyás, Péter és Mercédesz/ állnak közel hozzám.
Amint tehetem, látogatom Őket, mintha keresztapjuk lennék.
Szeretnék azzá válni, ha segítesz ebben.
Testvéri szeretettel üdvözöl:
Áncsán József Debrecenből
A minap az alábbi választ kaptam:
Kedves József!


Nagyszerű! A gálospetri kollégák is nagyon örvendenek a jóságodnak, a
sas gyerekekre meg nagyon rá fér a jóság és a figyelmes szeretet.
Ma, Jézus Krisztust hívom segítségül, hogy a valóságban, barátaim színe előtt, az Úr jelenlétében megfogadjam, Mercédeszt, Mátyást és Pétert az Úr szavai szerint kísérem, nevelem, az Ő örömére, tiszteletére.
Isten engem úgy segéljen!

A Pink Floyd szelleméről

Szívesen tudósítanék most a debreceni, vagy budapesti produkcióról, de már régen nem engedhetem meg magamnak a luxust.
Marad nekem a csapat zenéjének a szelleme.
A technika lehetővé teszi számomra, hogy bármikor meghallgassam, megnézzem őket.
Ifjú éveimben meghatározó élményt nyújtottak zenéjükkel, képi világukkal, szellemiségükkel.
Berlinben jelképesen részt vettek az országok, világrendek közé emelt falak lebontásában.
Ma, az emberek közötti falak lebontása aktuális.
Nekem ebben Jézus Krisztus segített.
Bátran nézek mások szemébe, segítséget kérek, ha kell, magam is odafigyelek másokra.
Így az emberek is odafigyelnek rám.
Nem kell hozzá más, csak Békesség és Jóság, az Egy Isten gyermeki szeretete.
Nekem ma ezt jelenti a Pink Floyd szelleme.

Hogy mulat egy őszes "öregúr"?

Régóta nem tehettem meg, hogy gondoltam egyet és beültem egy vendéglátó helyre étkezni.
A mai napon, a szabadba csalogatott a vénasszonyok nyara.
Ágnessel kimentünk a Nagyerdőre.
Felkerestük az édesapja sírját, sétáltunk a csodás őszi napsütésben.
Nem csodálkozom, hogy Arany Jánost olyan gyönyörű verscsokorra ihlette.
Az erdő, szinte már giccsesnek ható színei szemem kápráztatták, a nap melege, minden reumás porcikámat átjárta.
Beültünk a Régi Vigadóba, én kakaslevest ettem, igazi nosztalgiás, zománcos lábaskában felszolgálva, majd sajttal töltött pulykamellet, persze fél adagot.
Villamossal a központba utaztunk, jóleső érzéssel nyugtáztuk, kiduhajkodtuk magunkat.

A nemzet önkéntes napszámosai

Így is nevezhetjük azokat a honfitársainkat, akik családjukat, otthonukat hátrahagyva élnek Szent Ferenc Alapítvány valamelyik erdélyi otthonában.
Mi vezette Őket erre a nemes tettre?
Nem pénz, fizetség, csupán a szeretet, az összefogás szent megtapasztalása.
Nem vágynak elismerésre, nyilvánosságra.
Saját lelki üdvük teljessé tétele a cél.
Böjte Csaba Testvér olyan karizmával ruházza fel Őket, hogy bátran tekinthetünk rájuk, mint Szent Ferenc követőire.

Olvasni való

Csak csajok?

Elvétve kapcsolom be a televíziót napközben.
Ma délelőtt mégis megtettem, mert Aranka jelezte, gyerekekkel indul az RTL” Csak csajok” című műsorába.
A néhány perc alatt szólt újabban alkalmazott nevelési módszerükről, amelyet a lovaglás, lovak gondozása tett lehetővé.
Igazi eredményessége akkor látható, ha valaki személyesen, szemtől- szemben látja a gyerekek ténykedését.
De már annak is örülni kell, hogy szóba került.
Felhasználva az alkalmat, megbíztam, hogy kapcsolatai révén próbáljon lehetőséget keresni, hogy az ország nyilvánossága odafigyeljen a határon túl működő Szent Ferenc Alapítvány működésére.
Példa lehetne, a határon innen is.

Dsida Jenő: Sohasem tudom meg

Csak pihenek egy kicsit a gesztenyefa
virághullása alatt, a méhek bódító
zümmögésében, mert megfáradtam és
szédít az álom és ég a szemem.
Vándortarisznyám mellettem nyugszik,
minden ág meghajlott és letört alatta,
felsebezte vállamat, most itt pihen
oldalam mellett és nézem sokáig:
Nem tudom, mi van benne, valami
megbízatás, világokat rendítő titok
lezárva s lepecsételve hét pecséttel.
Vagy csak iromba gyémánt, súlyos aranytömb,
talán csak ólom és fekete szikla,
mit tudom én, - nekem el kell vinnem
és át kell adnom fáradtságos vándor-útam
végén. Akkor egy mosollyal elbocsátanak
pihenőre és soha, soha sem tudom meg:
mit hurcoltam egy életen keresztül.

Pax et Bonum!

Ezt a ferences köszöntést írtam új barátom, Katónak írt levelem aljára.
Úgy is írhattam volna: Békességet és Jóságot Kívánok!
Ő talán nem érti félre, mint ahogyan Angéla, akinek búcsúzásul mindig azt kívánom: Jók legyetek!
Válasza ilyenkor:
Jónak lenni, minek?
Engem egész életemben ez a móriczi útravaló vezérelt:
Légy jó mindhalálig!
Csaba Testvér, akit példaképemnek tekintek, ezt írta köszönőlevelemre viszonzásul:
Jót tenni Jó!
Valahogy megfeledkeztünk erről, mindennapi gondjaink között.
Talán, ha rajtunk segítenek, akkor eszünkbe jut.

Barát kerestetik

A mai napon, miután visszatértem a városból, kiültem az elektronikus országút szélére kéregetni.
Számba vettem barátaimat.
Nap- mint nap próbálok új barátra szert tenni.
Nem vagyok nagyvárosi remete.
Nem járok szórakozni.
Vagy legalább nem úgy, ahogyan mások teszik.
Nagyszerű találmány az internet.
Én főként arra használom, hogy új kapcsolatokat keressek, régieket ápoljak.
Aki hasonlóan gondolkodik, bátran keressen, nem talál visszautasításra.

Indián nyár Debrecenben

A csillagászati ősz kezdetével áldott szép idő köszöntött ránk.
Nem volt maradásom a lakásban.
Bementem a városba, megcsodáltam gyönyörűségét.
Igaz, a falusi élet, a természet miatt közelebb áll hozzám, de ebben is szívesen gyönyörködöm.
Meglátogattam Ágnes édesanyját, a 86 éves Ilus Mamát, segítettem a ház körüli teendők ellátásában, a bevásárlásban.
Nem a vénasszonyok nyarát dícsérem, hanem az indián nyárnak örülök.

Amikor angyal énekel

Tegnap esti misén voltam.
Irénke Néni ült mellém, ez a kedves, nagymamámra emlékeztető néni.
Boldog voltam, mert már máskor is felfigyeltem gyönyörű hangjára.
Amikor énekel, úgy érzem, mintha angyal énekelne mellettem.
Tisztán csengő hangja elnyomja azt a távolról szóló, szinte bántó, siratóasszony hangját idéző harsány hangot.
Csak az én uramra figyelhetek.

A kolduló barát

Kedves Barátaim!
Áncsán József vagyok, 53 éves debreceni rokkantnyugdíjas.
Hitemre akkor találtam rá, amikor agyvérzésem után újraélesztéssel kerültem vissza az élők sorába.
Megígértem magamnak, Istenemnek, hogy hátralévő életemben igyekszem elkerülni korábbi vétkeimet, az anyagi javak utáni sóvárgást, kíméletlen hajszát.
Először a debreceni Szent Család Plébánia közösségének életébe kapcsolódtam be, majd megismertem Böjte Csaba, ferences szerzetes pap szellemiségét, tevékenységét, fokozatosan eljutottam ferences lelkiségem felismeréséhez, tudatos alakításához.
Ma már a Ferences Világi Rend debreceni, Kapisztrán Szent János nevét viselő közösségéhez tartozom.
Eleinte úgy gondolkodtam, a világtól visszavonultan ferences szerzetesként szeretnék élni.
A nyáron megismertem Csaba Testvér Szent Ferenc Alapítványát, amely az erdélyi elhagyott, nehéz helyzetben lévő gyermekeinek gondozását vállalta fel.
Szeptember 15.- én szentelte fel Csaba Testvér a Debrecentől ötven kilométerre lévő Gálospetriben a Szentháromság Otthont.
A tanévkezdés első napjaira odautaztam, hogy önkéntes segítőként megkönnyítsem a gyerekek mindennapjait.
Pedagógus vagyok, annak ellenére, hogy a státuszom nyugdíjas.
Egészségi állapotom miatt képességeim lecsökkentek, de segítő szándékom, gyermekszeretetem töretlen.
Pénzt már nem tudok teremteni, csak a munkámmal, kapcsolataim segítségül hívásával segíthetek.
Hitem megingathatatlan, úgy gondolom az ima erejénél is jelentősebb a cselekvő hit.
Bár most visszatértem Debrecenbe, de hiszem, hogy küldetésem csak elkezdődött.
A gyerekek, akiket keresztapjukként szeretek, számítanak segítségemre.
Ha kéréseket továbbítok, értük teszem.
Ha nem magamnak kérek, nem szégyenlem.
Szent Ferenc követőit is kolduló barátoknak hívták.
Legnagyobb szükség a jó szakemberekre, pedagógusokra, pszichológusra van.
Gálospetri Erdély magyar határhoz közeli nagyon szegény terület.
Az alapítványnak jól működő, fejlett weblapja működik:
www.devaigyerekek.hu
A Gálospetri házban internet elérés van, azonban számítógépük javíthatatlanul meghibásodott.
Nekem, csak egy használaton kívüli monitorom van, ha valaki egy nélkülözhető, internethez használható számítógéppel tud segíteni, kérem vegye fel velem a kapcsolatot:
anjouzsi@gmail.com
Tel:
06/20 5190228
Testvéri szeretettel: Áncsán József
Pax et Bonum!

SzentMáténapján

Urunk, Jézus Krisztus, ki Szent Mátét, a vámost irgalmasan meghívtad apostolaid közé, kérünk, segíts minket, hogy az ő közbenjárására és példája szerint mi is nyomodba szegődjünk, és mindig hűségesen ragaszkodjunk Hozzád!

Reményik Sándor: Mindennapi rózsáinkat...

Te így imádkozol:
A mi mindennapi rózsáinkat
Add meg minekünk ma.
Add, hogy a kenyér mellett rózsa is legyen,
S add Istenem, hogy békében megéljünk
Több rózsán és kevesebb kenyeren.
Te így imádkozol,
Megtoldva csendesen a Miatyánkot.
És Jézus, a Miatyánk Poétája
Szelíden néz e rózsaszín imára -
És helybenhagyja a Te betoldásod.

Korlátaim

Már az első napokban szinte áthághatatlan akadályokkal találtam szembe magam.
Például Petyus megkért, kössek pántlikát a cipőfűzőjére.
Nem mertem mondani, hogy a sajátomat sem tudom megkötni, inkább cúgos cipőt viselek.
Megerőltettem magam, sikerült.
Aztán jött, hogy atanítónéni mondta, nagy a körme, vágjam le.
Nekiveselkedtem, de nem láttam.
Nem vághattam bele az ujjába.
Inkább szóltam Editkének, Ő segített.
Gergő fürdetésénél sem voltam különösebben ügyes.
A tanszerek előkészítésénél, a füzetek, könyvek borítása is gondot okozott.
Hiába, ügyetlen lettem.
A szédülésem egyre fokozódott, ráadásul a családommal nem volt kapcsolatom.
Mi lesz, ha bajban vagyok?Kicsit magamba zuhantam, de úgy döntöttem, egyenlőre visszatérek Debrecenbe.
Ötven kilométer távolság nem akadályozhat meg abban, hogy látogassam, segítsem a gyerekeket.
Másnap Aranka hívott Editke telefonján, kértem, segítsen hazajutnom.
Sírva jöttem el a gyerekektől.
Vigasztal a tudat, hogy küldetésem nem ért véget.
Ma már telefonon érdeklődtem, jól van Petyuskám és a kis Gergő.

Sasfiókák

Tagadhatatlan, hogy a gyermekek közül legközelebb álltak hozzám, a kicsik.
A Sas testvérek: Mercédesz, Mátyás, Péter és Gergő, aki néhány napja került az otthonba édesanyja és nagymamája mellől.
Nem beszélt, nem evett, félrevonult a többiektől, akik bántották.
Gondot okozott a mosakodás, az angol vécé használat.
Éjszaka még bepisilt, baj volt az önállósággal.
Néhány nap alatt eljutottunk odáig, hogy velem étkezett, fürdött, csacsogott, tanult.

Emberségünk

Rövid ottlétem során bepillantást nyerhettem egy erdélyi falu lakóinak életébe, gondolkodásába.
A ház vezetőjének, Editkének névnapja volt.
Virágot máshonnan nem szerezhettem, felkerestem hát a szomszédban élő fiatal párt.
Azonnal a virágoskertbe siettek és egy nagy csokor rózsát kaptam.
Biztosítottak, hogy bármire van szükségünk, mindenben szívesen segítenek.
A csokor rózsát Matyi kezébe adtam, hogy a gyerekek nevében ő köszöntse az ünnepeltet. Láttam Editkén, hogy megérintette a gesztus.
Azután, egyik délelőtt síró anyuka kereste az otthon vezetjőjétA mama elmondta, hogy a falu, a nagymama bántja őt és férjét,mert lelencbe adták lányaikat.
A lányok sírva kérlelték szüleiket, hogy maradhassanak, mert jól érzik magukat, segítséget kapnak a tanulásban, barátokat szereztek.
Nehezen, de belementek a szülők.
Gondolom, mit kapnak a falutól.
Az otthonba ugyanis bekerülhet a gyermek, ha a szülő kér segítséget, vagy ha környezet jelzése alapján Csaba Testvér, agy munkatársai keresik meg, kérik a szülőket az otthonban való elhelyzésre.

Iskola a határon

Érintettem már a tanévkezdés anyagi- tárgyi feltételeit.
A személyi feltételek sem rózsásabbak.
Védenceim a második osztályba járnak.
Tanító nénijük, Sarolta Néni eddig óvodában dolgozott óvónként.
Néhány napig tanultam a gyerekekkel.
Kis idő alatt megmutatkozott a hátrány, lemaradás, amivel kezdik az évet.
A pedagógusok mozívációja meg nem kérdőjelezhető.
Ugyanezt tapasztalni a falu vezetésén, a polgármesteren.
Meggyőződésem, hogy hit, motiváció, elszántság fontos alapok, de legalább olyan fontos a szakmai felkészültség.
Jó szakemberből viszont híján vannak.
Mint ahogyan az otthonban is.
Pedagógus végzettsége csak Kató Néninek, az önkéntes segítőnek van.
Német nyelvtanár.
Gyermekvédelmi szakember hiányzik.

Ady Endre: Magyar jakobinus dala

Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?
Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?
Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.
Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?
Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.
Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?
Meddig lesz még úr a betyárság
És pulyahad mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?
Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.

Kéz a kézben

Hétfőn, korán reggel mindenki szorgosan készülődött.
A gyerekek szép ruhába öltöztek,m megreggeliztünk, majd libasorban irány az iskola.
Én védenceim, Petyus és Gergő kezét fogtam.
Mindketten a második osztályt kezdik, elfér a bátorítás.
Nem tudm, ki volt közülünk a boldogabb?
Ők, akiknek végre valaki fogja a kezét?
Vagy én, aki hosszú évek után újra foghatom nem egy, hanem két kisfiú kezét.
A tanítónéni gondjaira bízva, a homlokukra csókot lehelve.
A tanévnyit ünnepségen megtudtam, hogy az iskola csak azért maradhatott életben mert az otthon megnövekedett létszáma ezt indokolta.
Régi állapotában már kicsi, elhanyagolt, talán jövő évben lehetőség lesz a bővítésére.
A tantermek belső képe sem volt barátságosabb.
Talán a tanító néni barátságos, szeretettől sugárzó tekintete nyújtott biztatást.
Tankönyvként a gyerekek a korábbi diákok visszaadott könyveit használák.
Egy észüket ki sem osztották, mert azt már nem bírta volna ki.
Szóval, ilyen alapokra kell építkezni..

Élet az otthonban

Az otthon vezetője, Editke, az alapítvány alkalmazásában dolgozik.
Három saját gyermekét neveli az otthonban.
Segítője, Kató Budapestről, a Baptista Szeretetszolgálattól érkezett, már hét éve dolgozik önkéntesként az alapítvány különböző otthonaiban.
Jelenleg még önkéntes segítőként Erzsike Néni, a szomszédban lakó nagymama főz a gyermekekre nagy szeretettel, ízletesen.
Katika, a debreceni önkéntes, a ház körüli teendőkben, pl. mosásban segít.
Valamennyi önkéntesre a végtelen türelem, szeretet, odaadás jellemző.
A mindennapok meghatározó szelleme, a hit gyakorlása.
Szívmelengető, ahogyan a gyermekek az asztalnál ülve, összekulcsolt kézzel imádkoznak.
Megköszönik az Úrnak, hogy ételt, italt adott.
Megköszönik az adományzóknak.
Mert segítőkész emberek szép számmal akadnak.
A ház gyermekeinek szülei, hozzátartozói rendszeres látogatók, ilyenkor mindig bekerül a házba egy zsák krumpli/ vagy ahogyan itt mondják pityóka/, és gyümölcs.
Este, lefekvéskor nem a párnacsata zaja hallik a szobákból, hanem a csendes ima hangjai.

Püspöki levél

Reggel a következő levelet kaptam, gondoltam, megosztom:
Püspökkari körlevél a katolikus hit megőrzéséről

Szent István király intelmei ma is időszerűek. Közülük az első a katolikus hit megőrzésére vonatkozik. Mi, akik mint püspökök a tiszta katolikus hit őrei vagyunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül néhány olyan jelenséget, amely napjainkban híveink körében is terjed.
Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Néhány évvel ezelőtt még az elvilágiasodást tartottuk szinte az egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében ez a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma az újpogányság szelleme is erősödik.
A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette. Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a rasszista jelzőt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkező magatartásokat határozottan elutasítjuk. Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy megerősödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi kinyilatkoztatás magyar kultúránkban is megtestesült, azt megnemesítette és megszentelte. Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthető. Ezt az öntudatra ébredést mi is nagyon fontos keresztény és magyar feladatnak tekintjük.
Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. "ősmagyar szinkretizmus". Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a "Jézus, pártus herceg"-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék. Keresztény hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Ő az út, az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is.
Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegető egyéb veszélyeket is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különböző formáit.
Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak minden ilyen megtévesztő kezdeményezéstől.
Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is időszerű: "Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják" (2Tim 4,3-4).
Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsőségesen liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erőltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, valamint a házasságot és a családot. Ezzel szemben mi elfogadjuk a teremtő Isten tervét az emberről, a családról, a kultúráról, a nemzetről. A globalizációval szemben a katolicitást valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de hogy konkrétan létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie.
Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így szoktak megfogalmazni: "vallásos vagyok a magam módján". Csak akkor vagyunk és maradunk katolikusok, ha az egyház élő hitével összhangban hiszünk, mert egyedül Egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: "Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig" (Mt 28,20).

Kelt Budapesten, 2009. szeptember 10-én

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

(Felolvasandó 2009. szeptember 20-án minden szentmisén)

Az ünnep

A szertartást követően az othonlakói büszkén kalauzolták a vendégeket a házban.
Az udvaron a bográcsban rotyogott az étel, a gyerekek, a nagykárolyi kórus énekelt.
Ebéd után vidám beszélgetés zajlott Csaba Testvér és a messziről jött vendégek között.
Nem számított bőrszín, nemzeti hovatartozás, vallási különbség, politikai elkötelezettség.
Én, például megismerkedtem a Magyar Gárda néháy debreceni aktivistájával, akiket máskor csak messziről szemléltem.
Itt, csak a körülöttünk sertepertélő apróságok voltak fontosak.
És talán az, hogy magyar keresztény sgítőkész emberek fogtak össze.
Jó volt megélnem ezt a napot.

Házszentelő

A szetmise után, az otthon előtt szentelte fel Csaba Testvér a Szentháromság otthont.
Stílszerűen, egy vörös rózsaszálat mártott a szenteltvízbe, azzal hintette be a házat, a jelenlévő lakókat, vendégeket.

A szeretet ereje

Csaba Testvér, akit egy világ így ismer, szólít, arról beszélt, hogy bármilyen világban éljünk, jöhet gazdasági zűrzavar, jöhet tragédia, szűkölködés, ha azzal a szeretettel fordulunk egymás felé, amit Jézus ránk hagyott, minden leküzdhető, túlélhető.
Magamra gondoltam, aki süketen, vakon, bénán keltem útra, hogy az erdélyi gyerekeknek segítsek.
Nem titkolom, hogy egy ideje azzal a gondolattal foglalkozom, hogy visszavonulva, a ferences szerzetesek egyszerű életét választva élem hátralévő életem.
Elsősorban Szent Ferenctől szerettem volna megtanulni, hogyan lehet boldogságban élni elesetten, szűkös anyagik között.
Ott, Csaba Testvér mellett egy életre megtanultam, majd a gyermekek között megértettem, Hogy Szent Ferenc sem teológusoktól tanulta, tanította az Úr feltétlen szeretetét, a világ teremtményeinek imádatát.
Tanulom és továbbadom, mások is tudják meg, hány helyen van még szükség összefogásra.

Szentmise

Libasorban, a gyermekeket kézen fogva vonultunk a falu római katolikus templomába.
A pici templom zsúfolásig telt emerekkel.
Erdélyből, Magyarországról nagyon sokan jöttek el, hogy Böjte Csaba, az egyszerú, mégis karizmatikus szerzetes pap gondolatait hallják.
A mise ünnepélyességét jelezte, hogy a nagykárolyi templomkórus csodálatos hangjai zengték be a teret.
Hogy mindenki helyet kapjon, a gyerekek a szószék előtti szőnyeget is elfoglalták.
Tulajdonképpen egyetlen szó sem kellett, maga a kép is láttatta, a mondanivalót.

Szentmise

Libasorban, a gyermekeket kézen fogva vonultunk a falu római katolikus templomába.
A pici templom zsúfolásig telt emerekkel.
Erdélyből, Magyarországról nagyon sokan jöttek el, hogy Böjte Csaba, az egyszerú, mégis karizmatikus szerzetes pap gondolatait hallják.
A mise ünnepélyességét jelezte, hogy a nagykárolyi templomkórus csodálatos hangjai zengték be a teret.
Hogy mindenki helyet kapjon, a gyerekek a szószék előtti szőnyeget is elfoglalták.
Tulajdonképpen egyetlen szó sem kellett, maga a kép is láttatta, a mondanivalót.

Látogatóban Érmelléken

Szombaton, miután ősszepakoltam néhány hónapra elegendő holmit, útnak indultam Erdély nyugati felére, az Érmellékre.
Úticélom Gálospetri volt, a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthona.
Hátrahagytam családot, biztonságot, kényelmet, a nagyvárost.
Ez a kis erdélyi falucska ötszáz lelkes település.
A tájegység tulajdonképpen szorosan kötődik Hajdú Bihar Megyéhez és Szabolcs- Szatmár egy részéhez.
Amint megtudtam, eykor Debrecen módos cívisei nagy számban birtokoltak szőlőt a vidéken, hiszen földje, hagyományai kiválóan alkalmassá teszi a szőlőművelésre, bortermelésre.
Kitűnő borai eljutottak már a Vatikántól kezdve Japánig.
Magam nem tudtam megízlelni, de nem is bortúrára érkeztem.
A gyermekek, az intézmény vezetője és az önkéntesek szeretettel fogadtak.
Elhelyezkedtem, tájékozódtam, mi lesz a teendőm.
Feladat volt bőségesen, hiszen a nemrégiben felújított romos kastélyból kell megteremteni Szent Ferenc virágoskertjét, alkalmassá tenni 15- 20 gyermek nevelésére.
Lázas előkészületek folytak, hiszen vasárnapra ide várták az alapítvány lelkét, Böjte Csaba Testvért, aki nagyszámú vendég jelenlétében szenteli fel a házat.
Elérkezett a várva- várt vasárnap.
A gyeekek ünneplőbe öltözv várták a vendégeket, az ünnepi mise kezdetét.

Reményik Sándor: Kedves kertész

Fülöp Károlynak
Kit átültettél a nagy lapályra:
- Kedves kertész - vigyázz a virágra!
Ha gyökerestől ültetted is át:
Kényes virág az átplántált virág.
És hátha mégis, mélyen föld alatt
Sok-sok hajszál-erecske itt-szakadt?...
Légy egyszemélyben mindene neki:
A délibábban - Erdély színei.
Akácillatban - fenyőfuvalom,
Mely átszánt egy szép, szabad homlokon.
A multja is légy, ne csak jelene,
A temetőbe is menj el vele...
Állj Őrhegy gyanánt a lelke felett -
Ott, rajtad kívül nem lát más hegyet.

Kertész leszek

Szokásom szerint, reggel belepillantottam Reményik Sándor verseibe.
Minden alkalommal üzen nekem a költő, a múltból.
Most a Kedves kertész című verssel.
Valahogy így érzem magam.
Szent Ferenc virágoskertjébe indulok, hogy a jövő virágait ápoljam.
Nem csak a jelenben, remélhetőleg a jövőben is.

Zelk Zoltán: Akit Isten nem szeret

Akit az isten nem szeret,
nagyon megbünteti,
a szívébe a szeretet
bokrát elülteti.

Nem fonnyadnak el soha e
bokron a levelek,
dús televénybe bújtak el
a szomjú gyökerek.

Tüdőd érte zihál, dagad,
szolgál lélegzeted,
hozzá futnak, miként patak,
véreddel az erek.

Ágra új ágak hajtanak,
levélre új levél,
zúgásuk belepi agyad,
nincs nappal, nincsen éj,

nincs éjjeled, nincs nappalod,
nincsen egy perced is,
örök zúgásuk hallgatod:
„Segits! Segits! Segits!"

„Anyád!" „Szeretőd!" „Gyermeked!"
zúg, zúg csak szüntelen,
vijjogva osztják életed
aggódás, szerelem.

Álmában sikolt kedvesed,
riadva rémeken?
neked ful el lélegzeted,
lidérc ül melleden.

Láz marja, kiveri hideg?
a te fogad vacog.
Szivük verését önszived
verésén hallgatod.

Míg élsz, nem múlik sohasem
rólad a büntetés,
nem érint meg a kegyelem,
amig, mint puha kéz

oldó magányod, fekhelyed
a halál megveti:
akit az isten nem szeret,
nagyon megbüntteti.

Isten segít

Agyam lázasan dolgozik, tervezek, gondolkodom, mivel, hogyan fogom a Gálospetriben élő gyermekeket nevelni.
Gyermekversekben, mesékben, dalokban gyenge vagyok.
Amikor Lóri kicsi volt, meséltem, énekeltem neki, Vele, mára ebből nem sok maradt.
De mint annyiszor, most is jelet kaptam, hogy ne aggódjak.
Reggel odaültem a gép elé, hogy begyűjtsek minden hozzáférhető információt új otthonomról.
Azonnal kiderült, hogy Zelk Zoltán Érmihályfalva szülötte.
Az Ő munkásságában azután nagyon sok, szép gyermekverset találtam.
Köszönöm Neked Istenem!

Saul, Saul

Amikor legutóbb András Atyának elmondtam, milyen lelki válságot idéz bennem útkeresésem eredménytelensége, bölcsen elém idéztePál Apostol damaszkuszi útját.
Az élethelyzet nem volt ismeretlen előttem.
Ma, egy kicsit felidéztem a damaszkuszi úton történteket.
Saul, a keresztényüldözés során, térdre esik, megjelenik előtte a feltámadott Jézus Krisztus és kérdezi:
Saul, Saul miért üldözöl engem?
Saul megrendülten kérdezi: Uram, mit kell tennem?
Állj fel és kövess engem.
Én is így tettem.
Nem csalatkoztam, mint ahogyan Saulból Pál, leghűségesebb követője lett.
Én is Rá figyelek és mindig megtudom, mit kell tennem.
Talán nem véletlen, hogy a pálfordulásra január 25.- én emlékezünk.
Január 26.- án születtem.
Szabad nekem meginognom, kételkednem?
Ugye hogy nem.

Kisboldogasszony Napjára

Ma, Szűz Mária születésének emléknapján az alábbi sorokkal kérem a Magyarok Nagyasszonyának segítségét:
Ma született e világra
Egy ékes kisasszonyság,
Kinek kebléből bimbódzik
Fölséges nagy uraság.
Fellegek és az egek közt
Ma tartatik vigasság,
Az angyalok énekelnek,

3

2

Nyitott füllel

Vasárnap László Atya a szentmisében felhívta figyelmünket, érzékszerveinket őrizzük meg tisztán.
Nos, én már egy ideje minden érzékszervemet használom.
Most, a Debreceni Jazz Napok időszakában elsősorban füleimre hallgattam, de láttam az örömet, derűt a zenészek és a közönség gesztusaiban.
Csodás koncereken voltam, lelkem már együtt rezdül a vidám zenével.

Mindenkinek van egy keresztje

A házban

A ház körül

Mercédesz

Gálospetri Vár!

Azután jött András Atya invitálása, a Gálospetriben lévő Szent Ferenc Alapítványi otthonba.
Nagy örömmel csatlakoztam.
Láttam a gyerekek csillogó szemét, Editke segítségkérő tekintetét, és már nem kellett engem senkinek rábeszélnie.
Tudtam, ott a helyem.
Ezekért a gyerekekért, eszméért érdemes vigyáznom magamra.
Ők számítanak rám.
Egy új pálya kezdetét láttam magam előtt.
Megmutatom Nektek is, amit tudok.
Már szombaton utazom.
A jövő héttől Gálospetri jelentkezik a blogomban.
Istenem adj még erőt, jószándékú segítőket!

Én, a bloggerman

Blog írásom megkezdésekor, Miért blogol egy blogger? Címmel blogbejegyzésben fogalmaztam meg, miért kezdek blogot írni, miért teszem közzé a neten.
Mivel napjainkra már szinte életformámmá vált a „ blogolás”, érdemesnek tartottam újra átgondolni.
Talán olvasóim jobban megértenek.
Ma reggel, a szentmisét megelőzően András Atyánál gyóntam.
A szent gyónás titossága rám nem vonatkozik, elmondom hát, mit tartok ma véteknek, amivel megbántom a Jóistent.
Mindenekelőtt az, hogy neheztelek a világra, mert úgy érzem, leírt engem.
A Halál kapujából az Úr visszafordított, mert valamit nem fejeztem be, még van feladatom.
Azóta szüntelen keresem feladatom, helyem a világban.
Nem exhibicionizmus, hanem tenniakarás vezérel.
Hogy megtaláljam, elzarándokoltam Csíksomlyóra és most Mátraverebély Szentkútra készülök.
Szóval, nem tétlenül, kezemet széttárva várok az Isteni jelre, megnyilatkozásra.
Minden lehetőséget, alkalmat megragadok, hogy a világ tudtára adjam: Élek, létezem, számítsatok rám, bízzatok bennem.
A sajnálatból nem kérek.
Nem érzem magam szerencsétlen, elveszett embernek.
Bízzatok bennem, Bízzatok az Úrban!
Én bizodalmam már rég az Úrba helyeztem.
Áldom és imádom Őt!