Kalocsai kirándulásunk kapcsán szólnom kell vendéglátóinkról.
Elsősorban köszönet Marikának és Ferinek, akik úgy tekintettek ránk, mint rég nem látott családtagokra.
De szólnom kell a kalocsai emberekről is, akik ottjártunk teljes időszakában nagyon kedvesek voltak hozzánk.
Sétáink során, bejutottunk az iskolanővérek Szent József Templomába.
Ez a kis gyöngyszem gyönyörű volt és a Nővér, akivel találkoztunk, sugárzott a szeretettől, jóságtól.
Egy kicsit utánanéztem ennek a rendnek.
A következőket tudtam meg róla:
A közösség hivatása: tanítás-nevelés, (hallássérült pasztoráció)
A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek szerzetének gyökerei a XVI–XVII. sz. fordulójáig Lotharingiába nyúlnak vissza. Ott alapított Fourier Péter (szentté avatása: 1897) és Le Clerc Alix (boldoggá avatása: 1947) egy új szerzetet, születési dátumának 1597 karácsonyát tekinthetjük. Az ágostonos lelkiségű új szerzetesközösség a szegény gyermekek ingyenes ok-tatását tűzte ki célul. Hamarosan Európaszerte virágzásnak indult a rend, eljutott Németországba, majd cseh földre is. Az 1834-ben Regensburg püspöke által jóváhagyott szerzetesi közösség – amely a Miasszonyunkról Nevezett Ágostonos Kanonisszák kongregációja szabályzatának kibővített változata alapján élt – neve: Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek volt. 1851-ben Schneider Gábor plébános kezdeményezésre Hirschauban alapítottak zárdát, amely később elszakadt a müncheni központtól. 1854-ben Horazdiowitz lett a cseh ág székhelye. Onnan 1860-ban érkeztek az első nővérek Franz Mária Terézia vezetésével Kalocsára Kunszt József kalocsai érsek meghívására. Csehországban közben megindult a német anyanyelvűek elleni mozgalom, ezért a visszatérés oda nem volt ajánlatos. Kalocsán önálló anyaház alakult. A végleges pápai megerősítés 1907 februárjában történt.
A társulat Magyarországon gyors fejlődésnek indult. A nővérek működése és valamennyi intézetük munkája a nép nevelésére irányult. A trianoni békeszerződés érzékenyen érintette a társulatot. A 30 házból 18 Bácskában, 3 pedig cseh területen helyezkedett el, ezekről le kellett mondani.
Franz M. Terézia anya utóda, Bánhalmi (Bleilőb) M. Bernárda 1911-33-ig kormányozta a Társulatot. Ezalatt 24 új zárdát létesített és megnyitotta a kaput a missziók felé. 1926-ban utaztak először a nővérek Kínába. A politikai helyzet azonban fokozatosan romlott, 1950–51-ben az ott működő tagok Ausztráliába menekültek. Magvetésük viszont nem hullott köves talajba, a kínai nővérek a nagyon nehéz helyzet ellenére ma is működnek és ígéretes fejlődésről számolnak be. Létszámuk 80-on felüli. A közösség hivatása: tanítás-nevelés, (hallássérült pasztoráció)
A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek szerzetének gyökerei a XVI–XVII. sz. fordulójáig Lotharingiába nyúlnak vissza. Ott alapított Fourier Péter (szentté avatása: 1897) és Le Clerc Alix (boldoggá avatása: 1947) egy új szerzetet, születési dátumának 1597 karácsonyát tekinthetjük. Az ágostonos lelkiségű új szerzetesközösség a szegény gyermekek ingyenes ok-tatását tűzte ki célul. Hamarosan Európaszerte virágzásnak indult a rend, eljutott Németországba, majd cseh földre is. Az 1834-ben Regensburg püspöke által jóváhagyott szerzetesi közösség – amely a Miasszonyunkról Nevezett Ágostonos Kanonisszák kongregációja szabályzatának kibővített változata alapján élt – neve: Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek volt. 1851-ben Schneider Gábor plébános kezdeményezésre Hirschauban alapítottak zárdát, amely később elszakadt a müncheni központtól. 1854-ben Horazdiowitz lett a cseh ág székhelye. Onnan 1860-ban érkeztek az első nővérek Franz Mária Terézia vezetésével Kalocsára Kunszt József kalocsai érsek meghívására. Csehországban közben megindult a német anyanyelvűek elleni mozgalom, ezért a visszatérés oda nem volt ajánlatos. Kalocsán önálló anyaház alakult. A végleges pápai megerősítés 1907 februárjában történt.
A társulat Magyarországon gyors fejlődésnek indult. A nővérek működése és valamennyi intézetük munkája a nép nevelésére irányult. A trianoni békeszerződés érzékenyen érintette a társulatot. A 30 házból 18 Bácskában, 3 pedig cseh területen helyezkedett el, ezekről le kellett mondani.
Franz M. Terézia anya utóda, Bánhalmi (Bleilőb) M. Bernárda 1911-33-ig kormányozta a Társulatot. Ezalatt 24 új zárdát létesített és megnyitotta a kaput a missziók felé. 1926-ban utaztak először a nővérek Kínába. A politikai helyzet azonban fokozatosan romlott, 1950–51-ben az ott működő tagok Ausztráliába menekültek. Magvetésük viszont nem hullott köves talajba, a kínai nővérek a nagyon nehéz helyzet ellenére ma is működnek és ígéretes fejlődésről számolnak be. Létszámuk 80-on felüli.
A következő általános elöljáró Vojnich Mária Aquina anya volt (1933-47). A háború után új általános főnököt választott a Társulat Bali M. Ildefonza anya személyében. Miután a háborús károk helyreállítása befejeződött, 1948-ban államosították a felekezeti iskolákat. Az iskolanővérek legfontosabb működési területüket vesztették el: 3 tanítónőképző, 1 óvónőképző, 3 líceum, 1 mező-gazdasági leány-középiskola, 11 polgári, 31 elemi iskola, 23 óvoda, 2 főiskolai leánykollégium, 1 iparitanuló-otthon és l árvaház ajtaja csukódott be mögöttük, kb. 12 500 tanulót vettek ki a kezükből. Új távlatot a falumisszió jelentett. 1950 júniusában percek alatt kellett távozniuk a nővéreknek otthonukból, mindenüket hátrahagyva. A feloszlatáskor kb. 1000 kalocsai iskolanővér élt hazánkban. A szétszóratás ideje alatt sorozatos kihallgatások, házkutatások, zaklatások miatt az új tagok felvétele és képzése csak a legnagyobb titokban történhetett. A társulat központja Rómába került.
1989 őszén káptalant tartottak Rómában. (Ekkor hagyták el a „Szegény” jelzőt, a szerzet neve ettől kezdve Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek lett.) A 7. általános főnöknő, Nagy-Pál Mária M. Consummata megválasztása egybeesett a magyarországi nagy politikai változásokkal, melyek lehetővé tették a szerzetesek újbóli működését. Rögtön megindult a tervezés, a nővérek idős koruk ellenére fiatalos lendülettel láttak munkához. Jelenleg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése